Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Hegedűs András: A nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezred története, különös tekintettel annak I. világháborús tevékenységére

A nagykanizsai es. és kir. 48. gyalogezred története, különös tekintettel annak I. világháborús tevékenységére 163 zászlóalj) tábori posta címe a Feldpostamt Nr. 59. lett. Augusztus 9-én a császári és királyi 48. és a m. kir. 20. honvéd gyalogezred, mely Nagykanizsa házi ezrede volt, közösen tett ünnepélyes esküt. Az I. zászlóalj az ezredtől külön, a szerbiai hadszíntéren, augusztus 18-án (Ferenc József születésnapján) esett át a tűzkeresztségen. Később az I. zászlóaljat egy másik ezredbe olvasztották be. Az ezred Nagykanizsáról a felvonulási körzetbe való elszállítása, melyet augusztus 11-én kezdtek meg, négy lépcsőben történt. Az utazás négy napot vett igénybe, s az utolsó zászlóalj augusztus 17-én érkezett meg Rzeszowba. A kivagonírozás Rzeszowban a transzportok összetorlódása miatt több órát vett igénybe. A kivagonírozási állomáson kiosztották a gyakorló lőszert. Minden század 1000, minden géppuskás osztag 500 db-ot kapott. A zászlóaljakhoz tartozó egy géppuskás osztag ekkoriban a kor szokásainak megfelelően - mindössze 2 db géppuskával rendelkezett. Az elhomokosodott utak és a hosszú menetszakaszok következtében a legénység erősen kimerülten érkezett meg a felvonulási szállásokra. Az itt tartózkodás alatt a századok kisebb hadgyakorlatokat végeztek, híd- és útjavításokkal foglalkoztak a környéken. A kenyérszükséglet egy részét a csapatpékek saját sütéssel fedezték, másik részét rekvirálás útján, melynek céljából minden zászlóaljnál egy beszerző különítményt állítottak fel, amely 1 tisztből, 3 altisztből és 20 közlegényből állt, s amelynek az ezred élelmezéséről kellett gondoskodnia a menet- és elszállásolási körzetekben. Felsőbb utasításra minden embernél egy második, tartalék élelmiszeradagnak kellett lennie. A német és az osztrák-magyar haditerv arra épült, hogy nyugaton, illetve Szerbiában gyors sikert érjenek el és azután csoportosítanak át Oroszország ellen. A Központi Hatalmak tehát az orosz mozgósítás lassúságával számoltak, ami azért érthetetlen, mivel az orosz békehadrend szerint jelentős erők tartózkodtak a határon, s ezt az osztrák-magyar, illetve a német hadvezetés is jól ismerte. Az orosz csapatoknak így nem mélységből kellett operálniuk, következésképp felvonulásuk sem vett hoszszú időt igénybe. Az V. hadtesttel szembenálló orosz erők esetében is megfigyelhető ez. Míg a 18. orosz gyaloghadosztálynak Lublinból 60, a 13. orosz lovashadosztálynak Varsóból 160 km-t kellett megtennie a Monarchia és Oroszország határáig, addig az V. hadtestnek mintegy 600-700 km-t kellett utaznia. Ezredünk augusztus 20-án kezdte meg az előrenyomulást az orosz határ felé, 23-án már a Krasniki csatában Stanynal harcolt, és egészen Lublinig szorította vissza a szívósan küzdő oroszokat. A harceljárásra vonatkozólag a következők állapíthatók meg:

16 a) Tartalékok bevetése: arcban, veszteségek pótlására, ott, ahol a támadás elakadt. b) Géppuskák alkalmazása, először, mint tartalék visszatartva, azután a rajvonalba rendelve, annak megerősítésére. A hézaglövés, átlövés ismeretlen fogalmak még. c) A tüzérséggel való összeköttetés teljesen hiányzott. Bár azt, hogy az oroszok Stany északi részén gyülekeztek, megfigyelték, de a tüzérséget erről értesíteni képtelenek voltak. A veszteségek is nagyok voltak (a IV. zászlóaljnál 7 órai ütközetben 40%), ám erre a későbbiek folyamán még kitérek. Az ezred létszáma a fennmaradt reggeli jelentések alapján jól rekonstruálható.

17