Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Hermann Róbert: Kanizsa felszabadítása 1848. október 3-án

134 Hermann Róbert futásba alakíták át, nem kissé rontá meg az egész tervet". A zászlóalj tisztjei jobbnak látták elrendelni a viszszavonulást, s Szentmiklóson át a környékbeli erdőkbe vonultak vissza, „nem. éppen futás nélkül". A szántói zászlóalj a visszavonulás közben tökéletesen felbomlott, noha mindössze egy halottat veszített. A harcmezőt utoljára Batthyány őrnagy hagyta el, a mellette maradt 8 nemzetőrrel.

63 A horvátok egy magyar jelentés szerint összesen 50 ágyúlövést adtak le, de tüzéreik állítólag nagyon rosszul lőttek.

64 A horvátok benyomultak Szentmiklósra, feldúlták és felgyújtották a községet, s hasonló módon bántak Mórichely és Surd községekkel, illetve a környékbeli majorokkal. Nugent ezután akadály nélkül folytathatta visszavonulását a Drávához, ahová éjjel fél 1-kor érkezett. Reggel kilenc órára egész csapatát sikerült átszállíttatnia Légrádra, csupán néhány kocsi maradt a túlparton.

65 Nugent - jelentése szerint - a visszavonulás közben egyetlen embert sem veszített, csupán néhány, a városban lévő katonáját fogták el. A két 30 fontos mozsarat a lőszerrel és hat kocsival, illetve egy feldőlt röppentyűskocsit előfogatok hiánya miatt nem tudott továbbszállítani. Október 9-i jelentése szerint hasonló okokból volt kénytelen hátrahagyni a ruházati és élelmi cikkeket is. Visszavonulása közben - mint írja - a kórház felől erős puskatüzet hallott, s egy megmenekült beteg szerint a „kanizsai hordák" valamennyi beteget leölték.

66 Vidos az Ujváry őrnagy vezette 2. vasi zászlóaljat, a zalai önkénteseket és a soproni zászlóalj másik felét Kiskanizsa felé indított az ottani horvát oszlop ellen. Ezek még Kanizsán, a Német utcánál beleütköztek egy kilenc főnyi horvát osztagba, a horvátok azonban az első lövések után megadták magukat.

67 Az ogulini ezred 1. osztálya Narancic százados, alatt Kiskanizsán volt beszállásolva, s október 3-án délután fél öt tájban Nugent alezredestől azt a parancsot kapta, hogy azonnal vonuljon be hozzá a nagykanizsai táborba. A terep nagyrészt vizenyős terepből állott, amely egy erdőcskében végződött. Az erdő kötötte össze a kiskanizsai különítményt Nugent állásával. Alig indult volna meg az osztály, Nagykanizsáról egy magyar oszlop jött szembe csatarendben, mire mindkét oldalról heves tüzelés kezdődött, s egy órán túl tartott. A határőrosztályt minden oldalról megtámadták, s kénytelen volt jobbra az erdő felé visszavonulni, hogy magát a túlerő ellen védje. A magyarok folytonos tüzelés közben szorították vissza őket. Ujváry őrnagy célja az volt, hogy elszorítsa a különítményt Kiskanizsától. A horvátok szívósan védekeztek, a mezőt átszelő vizesárok mögül tüzeltek a magyarokra. Ujváry nemzetőreit támogatta a kiskanizsai lakosság is. A túlszárnyalással fenyegetett horvátok kénytelenek voltak meghátrálni. A támadás kettészakította a horvát különítményt, s maga Narancic százados is fej vágástól és arclövéstől sebesülten fogságba esett.

68 A horvátok legalább 10 halottat, sebesültet és foglyot veszítettek. Ellenállásuk azonban szívósnak tűnt, s ezért Vidos visszarendelte Kanizsára a Nugent-t üldöző zászlóaljakat. Mire azonban e két zászlóalj visszatért a városba, Kiskanizsa környékén is elhallgattak a fegyverek. Vidos a további üldözést azért sem tartotta tanácsosnak, mert csapatai már így is ki voltak merülve „a foltonos utazás és zápor által".

69 A kiskanizsai különítményhez tartozó Czwetincsanin hadnagy 210 fővel az erdőn keresztül, „sok nehézség legyőzése árán" éjjel keresztülvágta magát, s reggel 7-kor megérkezett a letenyei Mura-hídhoz. Jelentése szerint az ütközetben egy halottat, 2 nehéz és 3 könnyebb sebesültet veszített. Az osztályból 50 fő elszakadt, s nem tudni, mi történt velük.

70 Nugent alezredes úgy vélte, hogy Narancic, akit szintén minden oldalról megtámadtak, a heves tüzelés után ítélve, Kotor felé vonult vissza.

71 . Másnap, október 4-én reggel 5 óra tájban a Narancic százados osztályától elszakadt fél század határőr (50-70 fő) visszaérkezett Kiskanizsára. Valószínűleg eltévedtek, s ezért tértek vissza a településre. Itt beleütköztek a 2. vasi zászlóalj 7. és 9. századába. A helybéliek megrohanták és lefegyverezték a határőröket, majd - a horvátok korábbi fosztogatásai miatt - többségüket lemészárolták. Állítólag csak hárman (más forrás szerint négyen) maradtak életben. A Kanizsáról a csatazajra kiindult vasi nemzetőrök már csak az összeütközés után érkeztek Kiskanizsára.

72 Vidos másnap Ivánkovits és Zichy zászlóaljait Nugent után indította, de azok délután 4 órakor azzal tértek vissza, hogy a horvátok Légrádnál valószínűleg átkeltek a Dráván. Vidos azért is visszarendelte őket, mert azt a hírt kapta, hogy Letenyénél újabb sereg készül Kanizsa ellen, s ez - az elfogott levelek szerint „Burits generál parancsnoksága alatt a stájer széleken őrködő katonaság által is gyámolíttatni fog". Egyben utasította Kiss János és Véssey somogyi őrnagyokat, hogy a hír szerint Surd környékén rabló gólai, gotalai és postamalmi horvát lakosokat rendszabályozzák meg.

73 Vidos szerint összesen 10 tisztet és kb. 200 közkatonát ejtettek foglyul. Szerinte a horvátok 50 halottat, a magyarok egy halottat és néhány sebesültet veszítettek. A zsákmány két tarack (Haubitz), bombák, lőszeres szekerek, nagy mennyiségű liszt, ruha, „s egyéb hadi készületek".

74 Cseh Sándornak, a vasi nemzetőrség hadnagyának október 4-én írott tudósítása szerint a horvátok vesztesége az október 4-én Kiskanizsán agyonlőtt és agyonvert 46, illetve elfogott 4 főt nem számítva 40 halott, 20 sebesült és 100 fogoly. A magyar veszteséget 1 halottra és 2 sebesültre tette.

75 Cser József feljegyzései szerint „sok horvátot megöltek, 70-80 fogollyá lett, egy lőszeres kocsi és a barátok zárdájában fölhalmozott temérdek kukoricalisztjük, szalmájuk, vöröshagymájuk zsákmányul maradtak".

76 Saffarich Miklós nagykanizsai