Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Hermann Róbert: Kanizsa felszabadítása 1848. október 3-án

Kanizsa felszabadítása 1848. október 3-án 133 nemzetőrökkel, és a Kanizsa környékén található zalai önkéntes nemzetőrökkel, illetve a három vasi, két-két soproni és veszprémi zászlóaljjal, összesen kb. 12750 fővel körülveszik a várost, s a visszavonulás minden útját elvágjak. A vasi 1. és 3. zászlóaljak október 2-án érkeztek Paliinba, s Zichy Hermann és Pusztelnik már aznap este támadni akart. Időközben odaérkezett Vidos, aki a soproni zászlóaljak lemaradása miatt a támadás elhalasztása mellett döntött.

52 Pusztelnik október 3-án reggel adta ki a Kanizsa körülvételére vonatkozó diszpozíciót. Az élen Zichy Hermann 1. vasi zászlóaljának kellett haladnia, s ennek feladata volt a városba történő behatolás, s az ott található ellenség foglyul ejtése. Ha ez a zászlóalj ellenállásba ütközne, az Ivánkovits vezette 3. és az Ujváry vezette 2. zászlóaljának is követnie kellett. A 3. zászlóalj 1. osztályának fél-fél századdal meg kellett szállnia a Sormás és Récse felé vezető utak kijáratait, a kolostort, és a zsidótemetőt.

53 Pusztelnik a szántói járás nemzetőreit, Batthyány Károly őrnagy vezetésével Récséről Szentpéterre, onnan pedig Berzence felé akarta indítani. Zichy és Ivánkovits zászlóalját Récsére, Ujváryét Sormásra és Szepetnekre kívánta indítani. További szándéka az volt, hogy az ellenség Nagykanizsáról történő kiűzése után szétrombolja a horvátoknak a murai és drávai átkelőit, majd az egész sereggel a Balatonhoz vonul, hogy ott Jellacic seregének hátában működjön. Az ellenség helyzetéről úgy tudta, hogy Csáktornyán 200, Letenyén 250 ember állomásozik; további 3500 főnyi, Csáktornyára érkező erősítéssel számolt. A nagykanizsai helyőrséget nagyjából pontosan 2000 főre, 6 lövegre, 2 mozsárágyúra, és 1 rakétaütegre becsülte. Szintén tudta, hogy a horvátok őrszemei Kis- és Nagykanizsa között állnak, ám ez utóbbi helyen támasz, azaz védhető állás nélkül.

54 Kanizsa felszabadítása a helyi lakosság felkelésével kezdődött. Egy sajtótudósítás szerint a felkelés október 3-án délután fél 2-kor „egy kanizsai ember és részeges illír utcai összekoccanása" kapcsán tört ki.

55 Más forrás szerint délután Nugent dobosokat állított fel a város minden utcájában, állítólag azzal a céllal, hogy ha Vidos serege közeledne, doboljanak. Erre az a hír terjedt el Kanizsán, hogy a horvátok fel akarják dúlni a várost. A lakosok megtámadták a dobosokat, s aki nem adta meg magát, agyonverték. A mozgalom futótűzként terjedt, s egy városi polgár beszámolója szerint „ezt látván a nép, azonnal a városban járkáló minden ellenséges egyéneket megtámadá, és ki magát meg nem adá, nyomban lefegyverkeztette s agyonverte". Mivel a helyiek úgy vélték, Vidos serege közel van, félreverték a harangokat, s valamennyi zsákmányolt dobbal dobolni kezdtek. Ezt követően körülvették a Korona vendéglőt, itt elfogtak hét tisztet, egy fő- és négy köztüzért, és „a báni biztos s Lusán [Nugent] által Varasdról hozott és Kanizsa részére rendelt polgármestert". A városiak segítségül hívták a Hahóton tudott önkéntes csapatot is. A harangokat a szomszédos községekben is félreverték, „s így a lázadás általános lőn".

57 Nugent-nak a felkeléssel egy időben a kiküldött járőrök jelentették, hogy a magyarok a horvátok hátában is közelednek, s az erdőkben jobbról és balról felfegyverzett parasztcsapatok mutatkoznak. Nugent úgy vélte, ha nem akarja bekeríttetni magát, nem vesztegetheti az időt, s elrendelte a visszavonulást Légrád felé. Alighogy ez megtörtént, az ellenségbe ütközött, ám néhány ágyúlövés és a szluini határőrök szuronyrohama elűzte azt.

58 Glavasch százados a parancsnoksága alatt lévő 1. szluini zászlóalj. 1. osztályával tört utat a horvát népfölkelőknek, úgy hogy egyetlen embert sem veszítettek.

59 A horvát források szerint Berks százados az általa irányított üteg jól irányzott tüzével két állásból is menekülésre kényszerítette a magyarokat, s amikor a azok már az oszlop mögé kerültek Kanizsából, Berks két feldőlt röppentyűskocsit kihúzatott az árokból, s nem hagyta, hogy ezek az ellenség kezébe essenek.

60 Vidos katonái még dél körül elfogtak egy lovas horvát századost és egy közvitézt a Kress-könnyűlovas (svalizsér) ezredből. Még folyt a kihallgatás, amikor „lárma támadt, hogy az ellenség Kanizsáról felénk jő". Erre Vidos délután 1 óra tájban megindította csapatait Kanizsa felé, de azok már csak akkor érkeztek a városba, amikor Nugent csapatai kivonultak a városból. A Gyika őrnagy vezette zalai önkéntesek a városba benyomulva, a Német utcán nyomultak előre Deák Lajos százados és Szabó András hadnagy vezetésével. Ezt követően a városi vágóhídon túli berekben lévő horvátokat támadták és futamították meg.

61 A helyiek tudatták Vidossal, hogy Nugent főoszlopa Szentmiklós felé, azaz a légrádi úton vonult vissza, de egy kisebb egysége Kiskanizsán állomásozik. Vidos erre az 1. és 3. vasi zászlóaljat, valamint az időközben megérkező egyik soproni nemzetőrzászlóalj felét a zsidótemető felé indította. Nugent ekkor már kiürítette állását, mire a soproni fél zászlóalj a várost szállta meg, a két vasi zászlóalj pedig folytatta Nugent üldözését. Ezek Szentmiklós környékén utolérték Nugent csapatait. A két vasi zászlóalj csatárokat küldött előre, de mire azok Szentmiklós közelében értek, az már több helyen égett. A csatárok néhány lövést adtak le Nugent tüzérségére, de aztán viszszahúzódtak.

62 A horvátok útját Szentmiklósnál a Batthyány Károly őrnagy vezette szántói nemzetőr zászlóalj próbálta meg elállni. A 650 főnyi zászlóalj ugyan mindössze 125 lőfegyverrel rendelkezett, a többiek csak dárdákkal és vasvillákkal voltak felszerelve, de ennek ellenére megkísérelte a horvátok feltartóztatását. A zászlóalj feladata az lett volna, hogy a visszavonuló horvátokat oldalról fenyegető vasiak és kanizsaiak „lövésére vezesse". Egy tudósítás szerint ez ugyan sikerült, „habár azon körülmény, hogy dárdásaink a visszavonulást forma szerinti