Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Kostyál László: Szent László barokk búcsújáró temploma Zalában

Szent László barokk búcsújáró temploma Zalában 227 rágfüzérek ékesítik. Alsó részén jobbra Mária Magdolna mellszobra (megtérés), balra Alexandriai Szent Kataliné (hitvallás) látható, középen egy angyal Keresztelő Szent János levágott fejét (vértanúság) tartja egy tálon. A mellvéd keleti és nyugati oldalán aranyozott, faragott reliefek beszélik el az Ó- illetve az Újszövetség egy-egy jelenetét. A keleti oldalon az angyal kiszabadítja a börtönbe vetett Szent Pétert, a másikon az ifjú Tóbiást vezeti Raffael arkangyal. A szószék két szélén annak mondanivalóját Szent István és Szent László királyok ülő szobra egészíti ki. Utóbbi feje fölött, a mellvéd pereméről feszületet tartó kéz nyúlik ki. alátámasztván, hogy a szószéken álló mindig a megfeszített Jézust hirdeti. Ez teszi a templomnak ezt a pontját az igehirdetés kiemelt helyévé, amit gazdag ikonográfiái programjával is hangsúlyoz. A templom 18. századi felszereléséhez tartozik egy növényi mintával és domború angyalfejckkel díszített kehely, valamint Szent Erzsébet ereklyetartója. Utóbbi а hagyomány szerint - II. József alatt a keszthelyi rendházból került ide. Az impozáns búcsújáró templomhoz keletről csatlakozik a hozzá képest szerény léptékű, ám nemes arányaival így is szemet gyönyörködtető középkori plébániatemplom, a mai kegykápolna. Külseje utolsó helyreállítása alkalmával visszanyerte eredeti jellegét, berendezése, belső kiképzése azonban részben barokk, részben újabb. A messze földön ismert kegyszobor oltárának közepén, a szentségház tetején áll, négy angyallal körülvéve. Mária a karján tartja a gyermek Jézust, baljával mennyei jogarát emeli fel/ A szentségház faragott feszülettel díszített ajtaja domborúan előreugrik. Mária alakja fölött a „BETEGEK GYÓGYÍTÓJA" felirat, legfelül Isten sugárzó, mindent látó szeme tűnik fel puttóktól kísérve. Az oltáron kétoldalt Szent Péter és Pál mellszobra. A lorettói litánia invokációinak jelképes kis szobraiból mára csak kettő maradt meg („Frigynek szent szekrénye

1

" és „Mennyországnak ajtaja"). A kegykápolna északi falán nagyméretű feszület kapott helyet, alatta a fájdalmas Szűzanya életnagyságú szobra áll. Vele szembe, a déli falra került a helyiség névadójának. Szent László királynak kicsiny, de színvonalas szobra, az egész épületegyüttes talán legarchaiku4 sabb faragványa. Bár nem tartoznak közvetlen a templom berendezéséhez, mégsem mehetünk el szó nélkül az egykor a kolostorban, ma az annak egyik szárnyában lévő plébánián fellelhető, erősen restaurálásra szoruló IS. századi festmények mellett. Közülük a legjelentősebb a Schmalzl Theotinius által készített. Szent László legendás életét bemutató, a maga részletességében egyedülálló, egykoron 16 részes sorozat. A mester szignója a sorozat utolsó darabjának hátoldalán szerepel, ebből készítésének 1742-es évszámát is ismerjük (PINXIT SUB QUARDINATU M; V.P. MICHAELIS TERPERICZ FR. THEOTIMUS SCHMALZL 1742.). Adott helyre, a kolostor boltívei alá készült, így mindegyik darabja félkört formáz. A szent életútját egykor nyilvánvalóan felölelő együttes (hagiographia pauperum) sajnos már hiányos. Szilárdfy Zoltán hívta fel a figyelmet, hogy e sorozat mintaképei a Tarnóczi István verses Szent László-életrajzát (Bécs 1681) illusztráló Domenico Rosetti által készített metszetek voltak (SZILÁRDFY 1984. 36.). Meglátása a képek nem mindegyikére vonatkoztatható (TARNÓCZI 1681.). Előképeit Schmalzl mester a formátumból adódó eltérésnek megfelelően kiegészítette, s többnyire a jelenetek szélén egy-két, latin nyelvű mondatban azok lényegére is utalt. Munkássága tipikusan a szerzetesrendi művészethez kötődik. Takács Ince föltételesen neki tulajdonítja a pápai ferences kolostor képeit is (P. TAKÁCS 1948. 119.), Károly B. Ferenc szerint pedig halálának éve 1752. A kolostor egy másik képe ikonográfiái és etnográfiai szempontból is érdekes kuriózumot képvisel. Szent Ferenc stigmatizációjál jeleníti meg, az ábrázolás felső részén megjelenő Krisztus mintájára keresztrefeszítve. Szemétől, szájától testét is körülfonó, tanításának lényegét tartalmazó írásszalagok indulnak ki (részletes leírása: BÁLINT 1977. 362.). Eredetét tekintve Bálint Sándor Leopold Kretzenbachert idézi, aki szerint eredeti sémája még igen régen, a keleti pusztában élő szerzetesség körében alakult ki. Európába talán a keresztesháborúk idejében a bizánci művészetből került, de csak a barokk ikonográfiában válik általánosabbá (KRETZENBACHER 1971). Paduai Szent Antal tisztelete a szentlászlói ferencesek körében is jelentős volt. ezt a templombcli ábrázolások mellett a kolostorban lévő két képe is dokumentálja. Az egyiken legendájának jól ismertjeleneteként a Szűzanya előtt térdel a szent, s mély hódolattal veszi karjára a Mária által odanyújtott kisded Jézust. Legfelül a félre libbenő függöny mögül az Atyaisten tekint jóságosan a szent elragadtatott ájtatosságára s galamb formájában Szentlelkét küldi feléje. A Boldogságos Szűz mögött puttók kísérik a jelenetet, a háttérben árkádos épület bábos korlátú lépcsője látszik. A festmény keletkezési ideje a 18. század közepe. Másik képén a szemben álló Szent Antal jobbjában parazsat fog. másik kezével könyvet szorít magához. Csillagkoszorúval övezett feje fölött két angyal koronát tart, s a körülölte lévő sötétségből (melyben az ő szelleme világol) csillagok tűnnek elő. Lábai mellett (kép a képben) legendája két jelenete látható. A hátoldalán lévő felirat szerint 1695-ben készült P. Csatáry Atanáz házfőnöksége alatt. Takács Ince mutat rá, hogy eredetije a római Aracoeliben van (P. TAKÁCS 1948, 119.). Mindkét ábrázolás jellegzetesen szerzetesi műhelymunka. Nyilvánvalóan ausztriai mester műve utáni másolat a Bűnbánó Magdolna Krisztus keresztje alatt (Kálvária)ábrázolás, de a típus gyakorisága miatt mintaképeit ne-