Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Kostyál László: Szent László barokk búcsújáró temploma Zalában

228 Kosival László héz feltalálni. Mind a Megfeszített, mind Magdolna erőteljes felépítésű, anatómiai hűségre törekvő figura, a drapériák redőzése szépen kidolgozott, a háltérben látható táj a kép eredetére nézve pontos támpontot nem ad. Ugyancsak az egykori kerengőfolyosón látható ma Eszter könyvének egyik jelenete: Eszter és szolgálója Ahasvérus előtt. A királyné lehajtott fejjel adja elő kérését turbános urának, aki átöleli őt. a szolgáló mögött testőre, baloldalt az ajtóban lándzsás őr áll. Jobboldalt egy udvari ember nyitott pergamentekercsről olvas fel. A király mögött trónszéke látszik. Jó színvonalú, talán máshonnan idekerült alkotás. Ugyanazon a folyosón kap helyet három ferences szent ovális formátumú, félalakos portréja. Assisi Szent Ferenc, Sienai Szent Bernardin és Toulousei Széni Lajos rossz állapotú képe talán egy hosszabb sorozathoz tartozhatott. Ma a templom karzatán, eléggé eldugva porosodik egy monumentális Utolsó vacsora-kompozíció. Részletei tisztítás híján kevéssé kivehetőek, művészi színvonalához azonban így sem fér kétség. Az elrendezés klasszikus: hosszú asztal közepén, szemben ül Krisztus, két oldalán tanítványaival, s áldásra emelt kézzel mondja az oltáriszentséget szerző igéket. Tanítványai meglepett figyelemmel ülnek, de még nem érzik át az esemény jelentősegét A/, ábrázolás minden bizonnyal a szerzetesek egykori refektonumából került mai helyérc. Az épületegyüttesnek egyébként még egv oltáráról van tudomásunk. A burgenlandi Pinkamiske (Miscliendorf) Szent László titulusú plébániatemplomának oltára 1772-ben került ide Bucsuszcntlászlóról. Közepén Szent László, két oldalán Szent Anna és Joachim szobra áll. kvalitását tekintve meglehetősen provinciális. Valószínű, hogy a kegykápolna korábbi oltára lehetett. A kolostor néhány régi festményéről is van forrásunk. Franciscus Sebáld vizitátor generális 1774. július 17-én kelt latin nyelvű levelében kötelezi a szezeteseket. hogy a refektóriuinból eltávolított képeket - egy. hangsúlyosan a Mariánus rendtartomány Patrónáját ábrázolót, továbbá Szent Ferenc és más rendi szentek képmását lelkük épülésére helyezzék vissza (BFL). Alighanem ezek között lehetett az 1695-ben készült Szent Antal-ábrázolás és talán a kerengőfolyosó ovális portréi is. A templomban és kolostorban egykor még dolgozó mesterek nevét illetően egyszerre vagyunk szerencsések és balszerencsések. Jónéhány nevet ismerünk, ezeket azonban - a már felsoroltak kivételével - nem tudjuk konkrét alkotásokhoz kötni, legfeljebb feltevésekre vagyunk utalva. 1724-ben, tehát a templom elkészültének évében egyszerre három statuarius is dolgozott. Közülük Fr. Haltenberger Simont és Fr. Mánk (Mennykő) Mariánt főleg serariusnak, Fr. Fisnér (Fislár) Filóteuszt viszont sculptornak titulálják, így valószínűleg ő lehetett a szobrászati munka vezetője. Libekorb Frigyes monyorókeréki faragó mellett tehát minden bizonnyal e három művészhez, a rendi műhely tagjaihoz lehet kötni a templom szobrászati díszének nagy részét. Fisnér Filoteus testvér ezirányú tevékenysége annál inkább valószínű, mivel két évvel később. 1726-ban is Bucsuszentlászlón lakott. Negyedszázaddal később. 1751-ben Nyitrán tűnt fel. és 1753. április 17-én itt is halt meg, miután beleesett a kútba (P. TAKÁCS 1948. 116-117.). Takács Ince a számadáskönyvek alapján kőművesek, ácsok, kovácsok, asztalosok stb. nevét is idézi, az ő pontos tevékenységük azonban még nehezebben azonosítható. E bizonytalanság persze a rendi műhelyek egyik jellemzője, s nem is csodálható, hisz a rend művészeit és kézműveseit nemritkán távoli kolostorokba rendelték dolgozni. Ennek folytán a kapcsolatok és kölcsönhatások bonyolult szövevénye alakult ki. ami viszont homogenizáló hatással volt egy-egy szerzetesrend művészetére. Tovább bonyolítja a helyzetet az. hogy a legjobb rendi művészek más rendek számára is vállaltak munkát (VOIT 1970. 70-71. GARAS 1987. 13.). Az is elképzelhető tehát elvileg, hogy a megismert szerzetes művésznevek más rend tagjaira vonatkoznak. A templom belső díszein végigtekintve mindenesetre úgy tűnik, hogy az. 1720-as évek közepén néhány évre. az oltárok és a szószék elkészültének idejére a rendtartomány jelentős művészeit koncentrálták с munka elvégzésérc. Ezáltal lehetővé válik, hogy e műhely néhány jellemző vonását áttekintsük. A búcsújáró templom minden díszcssége ellenére sem mérhető az inkább a nagyobb városokra koncentráló, s elsősorban a nemesség lelkületére hatni kívánó jezsuiták művészetéhez. A ferenceseknek azonban - különösen egy kicsiny faluban - igen jelentős emlékük a bucsuszentlászlói. Az építőmester alkotása inkább csak méreteiben impozáns, egyetlen különlegessége a déli oldal kettős ablaksora. A gazdag berendezés több alkotóját név szerint is említettük. A gazdag és igényes, ízig-vérig ferences ikonográfiái program nem az ő tevékenységüket, hanem az azt minden bizonnyal kidolgozó Maróthy Paszkál házfőnököt (1718-25) dicséri. Az ő és utódjainak elképzeléseit mind a festők, mind a szobrászok jó. de nem kimagasló színvonalon oldották meg. Nem nevezhetők igazán invenciózus alkotóknak - ezt valószínűleg senki sem kívánta tőlük - egyéni megoldásokhoz inkább akkor nyúltak, amikor a téma ritkasága folytán nem találtak előképet. Schmalzl Theotimus Szent László-sorozatán zökkenőmentesen egészítette ki mintaképeit a kívánt formátumra, stílusa azonban nehézkesebbnek mondható Granister mesterénél. A mellékoltárképek készítésénél a hangsúly az ábrázolt szent életének illusztrálására és az áhítat felkeltésére esett. A szobroknál ugyanúgy megfigyelhető a karakterisztikus vonások kizárása, ez alól talán csak a Szent Család-oltár kivétel, ahol mind az alakok klasszikusabb, ugyanakkor kedélyesebb megfogalmazása, mind pontos beállításuk eltér az ikonográfiái séma ismert alkotásaitól, s előbbi termé-