Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - H. Simon Katalin: Árpád-kori és késő középkori leletek Gellénháza–Városrét lelőhelyen (Kisbuda falu középkori leletei)

Árpád-kori és késő középkori leletek Gellénháza-Városrét lelőhelyen 203 194), Sarvaly hasonló korszakba tartozó (HOLL-PARADI 1982a, 111. és Abb.42-45, Abb.53.) és Szentmihály falu 15. század végére - 16. század elejére datált (HOLL 1987, 163. és 4-5.kép; HOLL 1990, 4.kép jobbra lent) kerámialeletei mutatják.

22 A fazekak mint főzőedények után indokolt a fedők tárgyalása: késő középkori objektumainkban kettő került elő (7.kép 1; 9.kép 8.). A fazekakhoz hasonlóan mindkettő kormos, égett, eredetileg barna színű, a kiegészíthető (7.kép 1.) kerámiazúzalékkal, a másik homokkal soványított. Az előbbi meglehetősen érdes felületű, peremátmérője 12 cm. A késő középkor folyamán általánossá vált kúpos változatot (PARADI 1958, 158; HOLL-P ARADI 1982a, 98.) képviselik. Kiegészíthető példányunk széle ferdén levágott; vele párhuzamosan kidomborodó bordadísz fut körbe. Még egy ilyen látható a már erősen összeszűkülő részen. Sarvaly 15. század 2. felére - 16. század első felére datálható leletanyagában a vörös színű kúpos fedők egyenes vagy ferdén levágott peremmel nagy számban fordultak elő (HOLL-PARADI 1982a, 98). A folyadéktároló edények közül a korsók, ill. kancsók meglehetősen magas számban képviseltek kerámialeleteink között (4.kép 3,9; 6.kép 1-2,5; 9.kép 16.). Három esetben csak a korsóhoz tartozó fültöredék utal ennek az edénytípusnak a meglétére (6.kép 3-4,6.). Két sötétebb árnyalatú kivételével (6.kép 6; 9.kép 16.) valamennyi világosbarna színű. Többségük homokkal soványított, kevesebb a kerámiazúzalékkal (6.kép 25; 9.kép 16.) és egy darab a kaviccsal (6.kép 4.) soványított edény. A korsók felülete csaknem mindig érdes. Minősége alapján kiemelkedik egy kancsótöredék, mely homokkal soványított, kiváló iszapolású, ugyanilyen égetésű, nagyon finom minőségű edényből származik (4.kép 3.): a perem a külső oldalon kissé megvastagított, lekerekített és az egyik oldalon kiöntőcsőrré csúcsosodik. A korsók részben a széles szájú változatot képviselik (6.kép 2; 9.kép 16.). Az utóbbi két darab bordázott nyakú. A fül az analógiák tanúsága szerint közvetlenül a perem alatt indult és a has felső részén támaszkodott az edénytestre; a füllel szemközti oldalon helyezkedett el a kiöntőcsőr (HOLL-PARADI 1982a, 99. és Abb.47,1; HOLL 1987, 4.kép 3, 5.kép 4.). Az ábrázolt kancsótöredéken (4.kép 3.) a has indításánál két sorban szorosan egymás alatt apró fogaskerék-minta látszik. Egyéb díszítésről a töredékek alapján csak annyiban beszélhetünk, hogy minden korsónk füle - az orsós szájúaké is - díszített: bevagdalt fenyőágmintát (6.kép 1, 2/?/, 6), bevagdalt egyeneseket és szakaszokat (4.kép 9; 6.kép 4.), valamint beböködött pontokat (6.kép 3,5.) alkalmaztak. Az orsós szájú variánsnál (4.kép 9; 6.kép 1,5.) a meredek falú szájrész alatt éles borda fut körbe. A fül ennek magasságában kezdődik és a has felső részére támaszkodik. Az említett bordán kívül egyszer figyelhetünk meg díszítést: a has felső részén, ahol a fül lent az edénytesthez csatlakozik, szintén borda fut körbe. Kevésbé éles és szabálytalan benyomkodásokkal tagolt (6.kép 5.). Megállapíthatjuk, hogy korsóink legközelebbi analógiáit is Sarvaly és Szentmihály 15. század 2. felérevégére - 16. század első felére datált leletei között találtunk meg. A korsók mellett asztali edénynek számító ivóedények két példánnyal képviseltek anyagunkban (5.kép 2; 7.kép 3.). Vastag faluk miatt nem pohárnak, hanem inkább kupának nevezzük őket. Anyagukban és technikájukban megfelelnek a többi késő középkori edénynek. Pontos párhuzamukat nem ismerjük, de ez nem is meglepő, ha számításba vesszük, hogy a késő középkorban „szinte vidékenként más-más formájú cseréppoharakat készítettek" (FELD-GERELYES 1985, 173). A tál a késő középkori faluásatások, de a várak, kastélyok, városi épületek leletanyagában is ritka edénytípus, így nem váratlan, hogy Sarvalyon is csak néhány darabbal képviselt (HOLL-PARADI 1982, 192). A gellénházi leletanyagban két olyan töredéket találtunk, melyeket tálakhoz tartozónak tarthatunk (З.кер 13,18.). Mindkettő barna, homokkal soványított, az első kifejezetten jó minőségű, a második gyengébb kivitelű, vastagabb falú. А З.кер 13-on látható kónikus tál pereme háromszög-átmetszetű, melynek alsó része ferde, egyenletes bevagdalásokkal díszített. Alsó része hiányzik; szájátmérő: 14 cm. A másik tál (З.кер 18.) profilja szinte teljes, csak peremének felső része hiányos. Szintén kónikus, az alja felé egyenes falúvá válik. Peremének alsó részén egymástól szabálytalan távolságokra beböködött pontdíszítést találunk. A perem alatt egy keskeny sáv kihagyása után befésült hullámvonal-díszt alkalmaztak. Szájátmérője megegyezik a fenékátmérővel: ca. 12 cm. Tál töredékeink pontos megfelelőit nem találtuk, de anyaguk, kidolgozásuk és előkerülési helyük (21/91 obj.) alapján az eddig tárgyalt késő középkori anyaggal egykorúak. A Gellénházán előforduló késő középkori edénytípusok elemzése során a legjobb párhuzamokat a dunántúli késő középkori leletanyagban a 15. század második felére-végére - 16. század első felére datált leletanyagokban találtuk meg. A leleteink között meglévő egyszerűbb kivitelű, sokszor csak kevéssé tagolt peremű, általában díszítetlen edények talán arra engednek következtetni, hogy inkább a 15. század első feléből származhatnak azok az objektumok, melyekben előkerültek. Ezt támaszthatja alá az a tény is, hogy a hulladékgödrök anyagában egyetlen mázas cserép sem fordul elő.

23 Történeti adatok A Gellénháza Városrét nevű határrészében fekvő lelőhelyünk közelében a mai napig élő topográfiai elnevezések külterületen a Budai-hegy, a Budai-hegyi-út, a