Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)
Közlemények - H. Simon Katalin: Árpád-kori és késő középkori leletek Gellénháza–Városrét lelőhelyen (Kisbuda falu középkori leletei)
202 H.Simon Katalin A leletanyag értékelése Árpád-kor Az Árpád-kori kerámia elemzésére vonatkozó szakirodalomból levonható tanulságokat legutóbb Jankovich B. Dénes foglalta össze és egészítette ki az Árpád-kori Fenék falu ásatásai során előkerült leletanyag értékeléséből nyert adatokkal (JANKOVICH 1991, 190-192). Fenék falu 12. század közepétől a 13. század közepéig datált, 17 selejtezés után megmaradt leletanyagában a legtöbb cserép fazekakból származó perem- és oldaltöredék (JANKOVICH 1991, 191-192). A gellénházi leletanyagra ez szinte kizárólagosan mondható, ugyanis egyetlen cserépbogrács-töredéken (9.kép 11.) kívül valamennyi kerámiatöredékünk kézikorongon készült fazekakból származik, még a szintén egyetlen, késő középkori objektumban talált, Árpád-kori edény oldalából készített orsókarika-darab is (1 l.kép 5.). Mint említettük, a fazekak közül csak egy volt kiegészíthető (7.kép5.). 18 Az edények anyagáról általánosan megállapítható, hogy legtöbbjük színe barna vagy ennek változatai (világos- ill. szürkésbarna). Szürke és fekete színű lényegesen kevesebb került elő. Soványítóanyagként a homok, az apró kavics és a kerámiazúzalék egyaránt előfordul, ritkán kombinálva is. Többnyire közepes minőségű, közepes falvastagságú darabok. A hurkatechnika alkalmazását és az aljrész külön darabból történt kialakítását néhányszor szintén megfigyelhettük. A fazékperemek egyszerűek: belső oldalukon tagolatlanok, kívül általában kissé megvastagodnak, szögletesednek vagy lekerekítettek, gyengén tagoltak. A szájátmérő 14-34 cm között változik. Leggyakoribb díszítőelem a fogaskerék-minta, a bekarcolt egyenes és ritkábban hullámvonal. Egyes esetekben sűrű. sekély hornyolást találunk az edény hasán. A zömök, kiegészíthető fazékon (7.kép 5.) egymástól szabálytalan távolságra bekarcolt csigavonal e díszítésfajta meglétét igazolja. 19 A díszítőmotívumok között nagyon ritka a ferde körömbenyomkodás (bevagdalás) és a befésült hullámvonaldísz. Hat edényaljon találtunk fenékbélyeget. Közülük kettő sokküllős kerék (l.kép 16; 7.kép 6.), egy kör alakú keretbe foglalt rövid szárú kereszt (l.kép 7.), a többi mintázata nem vehető ki pontosan. Az Árpád-korban jellegzetes fenékbélyegekről Holl I. megállapította, hogy ekkor sem általános a használata, alkalmazásának vagy elhagyásának oka még ismeretlen (HOLL 1956, 185). Jankovich B.D. összegyűjtötte a Fenék falu kerámiaanyagában előforduló fenékbélyegek párhuzamait és megállapította, hogy pl. a „sok küllős kerék meglehetősen gyakori fenékbélyeg nemcsak a Kárpát-medencében, hanem pl. Cseh-Morvaországban is." Eredményeit összegezve leszögezi, hogy a fenékbélyegek hazai és külföldi párhuzamai az Árpád-kor teljes időszakára keltezik a fenékpusztai telepet (JANKOVICH 1991, 192). 20 Ugyanezt mondhatjuk a cserépbográcsok vonatkozásában is (JANKOVICH 1991, 190). A fenti jellemzők és a tipológiában észlelhető ellentmondások miatt telepünk korai szakaszát az Árpád-koron belül egyelőre nem tudjuk pontosabban datálni. Figyelemre méltó azonban egy, az ásatás területén korábban végzett terepbejárás során talált friesachi denar , 21 annál is inkább, mivel ez a lelettípus ritkán jelenik meg az Árpád-kori faluásatások anyagában. Késő középkor A késő középkori kerámiaanyagban már nemcsak fazekak, hanem fedők, korsók, kancsók, kupák is előfordulnak, valamint két tál töredéke. A gyorskorongon készült edények jellemzőit a fenti sorrendnek megfelelően foglaljuk össze. Elöljáróban leszögezzük, hogy egyetlen mázas vagy festett díszű edénytöredéket sem találtunk. A fazekak - az Árpád-koriakhoz hasonlóan - csaknem kizárólag barna, világosbarna, sárgásbarna, sötétbarna színűek; az első kettő tekinthető jellemzőnek. Mindössze négy téglavörös színű fazéktöredéket találtunk (З.кер 14,19; 4.kép 4; 9.kép 6.). A fazekak többsége homokkal soványított, kevesebb a kerámiazúzalékkal és még kevesebb az apró kaviccsal soványított edényből származó cserép. A soványítóanyagok kombinálását egy esetben sem lehetett megfigyelni. Az edényfelület a kvarcszemektől gyakran csillog. Jó égetésűek. A fazekak szájátmérője 13-22 cm között mozog, a fenékátmérő pedig 7-13 cm között. A megnyúlt testű fazekak legnagyobb szélességüket a vállvonalon érik el (5.kép 1,4,7; 7.kép 7.). A fazekak egyetlen díszítésmódja az egész edénytestet, ritkábban csak a has felső részét borító, a korongolás során behúzott sekély hornyolás. A datáláshoz a legtöbb segítséget az edények anyaga, formája és a készítés technikája mellett a peremek kiképzésének módja nyújtja. A kihajló fazékperemek belső oldala ritkán hornyolt (З.кер 12,15.), tehát a hagyományos fedővel történő letakarásra nem alkalmas. Ugyanakkor külső oldaluk meglehetősen változatosan tagolt: a perem megvastagított része lekerekített (4.kép 5,10; 7.kép 7.), szögletesedé (З.кер 6-10; 9.kép 21.), háromszög-átmetszetű (З.кер 4,11; 9.kép 2,20.), bordával tagolt (З.кер 3,12, 15,17; 4.kép 1,6,8; 7.kép 4; 9.kép 5-6,14-15,17,21,24), vagy a fentiek kombinációja. Fazekaink pontos formai analógiáit a szakirodalom alapján nagyon nehéz lenne megadni, de a legnagyobb hasonlóságot a Gyepükaján melletti Nagykeszi 15. század második felére - 16. század első felére (HOLL-PARÁDI 1982, 189. 13.ábra és
