Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - H. Simon Katalin: Árpád-kori és késő középkori leletek Gellénháza–Városrét lelőhelyen (Kisbuda falu középkori leletei)

Árpád-kori és késő középkori leletek Gellénháza-Városrét lelőhelyen 199 felületű, közepes- vagy vastag falú fazekakból származó cserepek. Gyakori, hogy külső oldalukon a használat során a hőtől szürkésfekete-fekete foltok keletkeztek és a fazekak külső-belső oldalán korom rakódott le. A szögletesedé (10.kép 6.) és a legömbölyített (10.kép 5.) peremű fazekak szájátmérője 21 ill. 18 cm. A két többszörösen égett edényalj közül az egyik átmérője határozható meg. 18 cm. A díszítésre a sekély, határozott, egyenletes vízszintes vonalakkal bekarcolt, egymástól különböző távolságban húzódó mintázat jellemző (10.kép 6.). Egy db hullámvonallal díszített oldaltöredéket találtunk itt. Itt jegyezzük meg, hogy a 16. szelvény mélyítése során a 0-20 cm között talált kisszámú, de mindkét tárgyalt korszakunkat képviselő leletek között egy Árpádkori cserépüst peremtöredéke is előkerült (9.kép 11.), ami Zala megye vonatkozásában kiemelkedő jelentőségű tény. A fazekakhoz hasonlóan külső oldalán kormos, égett edény eredetileg világosbarna színű, homokkal soványított, apró kvarcszemektől jellegzetesen csillogó felületű, finom iszapolású, jó minőségű. A több vízszintes sorban mélyen. ívesen benyomkodott díszítés hullámvonalszerű hatást kelt. Maga a perem is töredékes, de anynyi elmondható, hogy egy szakaszán kívül-belül egyaránt megvastagodik. Az edény alakja a töredék kis mérete miatt nem rekonstruálható pontosan. 18. szelvény 54/92 és 58/93 objektum Míg az eddig tárgyalt és a későbbiekben tárgyalandó szelvényeink egy összefüggő szelvénysor részei, a 18. szelvény önálló munkahelyet képez a többiektől távolabb. E szelvényben két tüzelőhely került elő azonos szinten (felszíntől 35-38 cm mélyen), melyeket koruk szerint itt kell tárgyalnunk. Az 54/92 objektum egy erősen átégett szabadtéri tüzelőhely, mely felett Árpád-kori, de neolit cserepek is előkerültek, sőt, még egy igen kis méretű kőeszköz és egy őrlőkő-töredék is. A tüzelőhely felszínén elszenesedett fadarabok (gallyak) feküdtek néhány cm vastag rétegben. A tüzelőhely felett talált pár darab kicsi, sárgásbarna, barna, szürke, apró kaviccsal, ill. egy esetben homokkal soványított. érdes felületű cserép között egy kihajló nyakú, tagolatlan peremű, 14 cm szájátmérőjű fazéktöredék és egy hasonló, nagyméretű, 18 cm fenékátmérőjű edényből származó kerámiatöredék érdemel említést. Az utóbbin fekete égésfoltok mutatkoznak. Egy oldaltörcdéken látható sekély, vízszintes vonaldísz. Az 58/93 sz. tűzhely keményre égett, vörös színű tüzclőfclületét egy kb. 10 cm magas, keskeny perein vette körül. A kissé mélyülő tűzhely bontása során kevés Árpád-kori kerámiadarab került elő egy téglatöredék és neolit cserepek kíséretében. Az Árpád-kori cserepek többnyire szürke, néha barna, apró kaviccsal soványított. érdes felületű oldaltöredékek. Két vörösesbarnára, belül feketére égett darabon sekély vonaldísz látható. Az ugyanilyen jellegű, nagyméretű fazék aljtöredéke 16 cm átmérőjű. 20. szelvény 63/93 objektum A szelvény bővítésének D-i falánál tégla10 és Árpádkori kerámiadarabok (10.kép 18-21; 11.kép 1-2.) jelezték ezt az objektumot, mely legnagyobbrészt a feltárási területen kívülre esik. Bontása során a sötétbarna színű kitöltésben sok, tűzhelyalapból származó átégett agyagdarabkát találtunk. Ezek alapján bolygatott Árpádkori tüzelőhelynek tarthatjuk ezt az objektumot, melyet egyébként a 65/93 sz. neolit hulladékgödör fölött létesítettek. Az összesen hat db, de jellegzetes Árpád-kori cserép közül négy barna, egy barnásszürke és egy szürke színű fazék töredéke. Kettő kaviccsal, kettő homokkal és kettő kerámiazúzalékkal soványított. A két peremtöredék alapján 22 cm (11.kép 1.) ill. 29 cm (11.kép 2.) szájátmérőjű edényt rekonstruálhatunk. A díszítésfajták közül az egymástól szabályos távolságra, sűrűn egymás alatt vízszintes vonalakkal (10.kép 18,21.), ill. szintén szabályos távolságra, de sekély, egymástól távolabb húzódó vonalakkal (11.kép 1-2.) bekarcolt mintázat figyelhető meg az edénytesten. Az utóbbihoz hasonló, de bizonytalanabb bekarcolású vonaldísz jelenik meg két másik edénytöredéken (10.kép 19-20.). Késő középkori objektumok 3. szelvény 21/91 objektum A nagyméretű, amorf körvonalú hulladékgödörnek mintegy kétharmad része esett a feltárási területre. A gödör a felszíntől 50-60 cm mélyen jelentkezett. Legnagyobb mélységét (-60 cm) a K-i szelvényfalnál mértük. Rendkívül gazdag késő középkori kerámiaanyagot (З.кер 1-19; 4.kép 1-7.9-14; 5.kép 1-8; 6.kép 1-6; 7.kép 1-4,7; 9.kép 25-26.) és a többi objektumhoz képest (az Árpád-koriakat is beleértve) sok állatcsontot tartalmazott. Kitöltésében néhány tégladarab is előfordult." A reprezentatív kerámialeletekct szinte kizárólag nagyméretű edénytöredékek jelentik. A legnagyobb számban a fazekakból származó oldaltöredékek vannak jelen, melyek anyaguk szerint négy csoportba oszthatók: 1. Világosbarna, néha sárgásbarna, jó iszapolású. jó égetésű, közepes vagy vékonyfalú edényekből. Általában homokkal soványítottak, felületük sima vagy kissé érdes, sokszor kvarcszemektől csillog. Gyakran megfigyelhetők a finomabb vagy erőteljesebb korongolás nyomai; kívül csak az előbbiek, mintegy díszítő hatást keltve. Díszítőmotívumként a sekély, szabályos vonaldísz jelenik meg egy ízben, alatta ugyanilyen