Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)
Közlemények - Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai
. Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 171 lib-ból származó magvak bizonysága szerint a V. ervilia az óbirodalomban már termesztett növény volt, 51 de a középső birodalomban is az maradt, amint erre egy 1113. dinasztia (ca. i.e. 2000-1600) korának lelete utal. 52 Az ókori görög és római szerzők a mediterrán vidékeken szarvasmarha takarmányként említik. 53 Archaeobotanikai leletünk nincs arra vonatkozóan, hogy a cicorlecsét a közép-európai római provinciáiban termesztették volna. A középkori botanikai művek sem említik. A neolitikumban termesztése tehát csak a Balkán és a dél-francia vidékekre terjedt ki, de szórványként már Közép-Európa egyes részein is megjelent. A korai bronzkorban elterjedési területe tovább növekedett, elérte a Kárpát-medencét. Erre utal a Titel melletti Feudvar-Vojvodina lelőhelyén talált cicorlencse készlet. 54 A cicorlencse végezetül a középső bronzkori hazai teli kultúrák egyik legjelentősebb főzeléknövényévé vált. 55 Termőterülete tovább növekedett. Az i.e. 1. évezred időszakában már elérte Tanszkaukázia vidékét. 56 A görög telepesek által alapított, a Krim félsziget északnyugati részén fekvő ókori Chersonesos település (i.e. 10.-9. sz.) feltárásakor is megtalálták. 57 Ennek a főzeléknövénynek a termesztését a Balkánon a bronzkor elmúltával sem hagyták abba. A középsőboszniai Bugojno melletti Pod Hallstatt- és La-Tcne-kori lelőhelyein igen jelentős mennyiségű cicorlencse magot találtak. 58 Itália vaskori lelőhelyein: Monte San Mau" ro, 59 Luni sul Mignoné, 60 Monte lrsi/Szicilia, 61 Acquarossa/Etruria 62 is megtalálták. Ezek a lelőhelyek a cicorlencse eddig ismert legkorábbi előfordulásai Itália földjén. A meleg mediterrán klíma alatt a cicorlencsét a római korban is termesztették Itália déli részén. Pompejiben több száz gramm cicorlencse lelet került elő. 63 A klímához való alkalmazkodó képességét jól mutatja, hogy ez az eredetileg szubmediterrán növény a bronzkort követően Közép- és Nyugat-Európa vidékeire is eljutott. Az itteni magleletek azonban olyan gyér számúak, hogy előfordulásukat csak gyomnövényként értékeljük. A Cerveny Hrádek hallstatt kori lelőhelyen talált több mint háromszáz darab bükköny mag Tempír megítélése szerint a V. ervilia fajhoz tartozik. 64 A római kort közvetlenül megelőző időből származik a Rajna vidéki Grevenbroich-Gusdorfban talált cicorlencse lelet. 65 A közép-európai másodlagos géncentrumának kisugárzásaként London 1-2. századi római kori rétegéből is kimutatták, de itt is csak szórvány gabonagyomként értékelik. 66 Eddig ismert legkésőbbi régészeti növénytani előfordulása a kora középkori Alsó-Rajna vidéki Dorestad lelőhelye. 67 Hazánk területén csak a középső bronzkor vatyai kultúra teli települések leletanyagából ismert. PákozdLeányvár, Százhalombatta-Földvár leletanyagában is csak szórványként fordul elő. 68 A bronzkori TószegLaposhalom gazdag V. ervilia lelete (212 db) fontos utalás arra nézve, hogy a Kárpát-medencében is jelentős szerephez jutott ez a főzeléknövény. 69 A cicorlencse további (vélhető) előfordulása a Kárpát-medencében a Galánta melletti korai bronzkori Hoste lelőhelye, ámbátor itt csak nehezen azonosítható szórványként található. 70 A Nagyszombat melletti Smolenice-Molpir Hallstatt-kori lelőhelyén szintén szórványként fordul elő. 71 Valószínű, hogy V. ervilia magvakat találtak a Trencsén melletti Podebim középkori lelőhelyén is. 72 Krivina/Bulgária kora középkori (4-11. század) nagyszámú cicorlencse lelete bizonyítja, hogy ezen a vidéken még ekkor is termesztették. 73 Szegletes lednek (Lathyrus sativus L.): 37 db mag Az elszenült magvak tompán és szabálytalanul négyszögletesek, ék alakúra lapítottak. A lándzsás körvonalú köldök a mag legvastagabb oldalának sarkában van, közepén a bibircsszerű köldökpúppal. Feltehetően a fenti főzeléknövények adalékaként emberi fogyasztásra termesztették. Kelet-mediterrán eredetű, a mediterrán kultúrák hagyományos növénye. Délnyugat Ázsiában, Etiópiában, India északnyugati részében ma is termesztik. Legnagyobb termelője India, ahol elsősorban a tápanyagban szegény, száraz talajokon termesztik. A pillangósvirágú növény diploid (2n=14), önmegtermékenyülő és a bükkönyfélékre jellemző módon, a kacsban végződő levélgerinccel kapaszkodik. A virágok színe általában kék, néha ibolya vagy fehér. Magja jellegzetesen minden oldalról összenyomott. Jelen korunkban állati takarmányozásra használják, ámbár Indiában fogyasztják, különösen éhínség idején. Willerding szerint a növény alapvetően a romtalajok (ruderális) gyomnövénytársulásának tagjaként fordul elő. 74 Takarmánynak is termesztik, főként szikes talajon, de könnyen elvadul. 75 A szegletes lednek hazai nemesített és termesztett fajtája a cv. Karcagi lednek. 76 Ennek magja folt nélküli, virága fehér. Takarmánynak termesztve bőven terem. Felálló, lapos hüvelyében rendesen két darab, szegletes alakú mag érik be. Mint minden hüvelyes növény ez is javítja a talajt, így a gabonafélék kiváló előveteménye. Zöldtrágyának is nagyon jó, ugyanakkor méhlelegelő. A tarka virágú és foltos magvú fajták nagyobb mennyiségben feletetve mérgezőek. A görcsös bénulással járó „lathyrizmus" elsősorban lovak, ritkábban szarvasmarhák, sertések számára jelent veszélyt. Juhokkal etethető. Magjaiból enyv és pótkávé is készíthető. 77 Nyersen való fogyasztása visszafordíthatatlan idegrendszeri betegséget, ún. human neurolathyrizmust okoz. Már Hippokratész (i.e. 460-377) arról ír, hogy Ainosban a ledneket evő férfiak és nők lába megbénult. Id. Plinius (i. sz. 23-79) is említi, hogy Ainosban, az éhínség idején, a ledneket fogyasztók megbetegedtek. Dioszkorides (i.sz. 50 körül) óv a lednek fogyasztásától.
