Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai

172 Gyulai Ferenc György, Württemberg hercege 1705 és 1714-ben rendeletben tiltja meg kenyérsütéshez a lednek felhasználását. Fogyasztása járvány szerű mérgezések kitöréséhez vezetett Franciaországban (1700-1701), Algériában (1883), Oroszországban (1892) és Indiában (1829, 1856).

78 Zohary & Hopf vizsgálatai szerint a termesztett szegletes lednek morfológiailag a vad Lathyrus nemzetséghez tartozik, melynek elterjedési területe a Mediterráneum és Délnyugat Ázsia.

79 Genetikailag és morfológiailag leginkább a csicseri borsóhoz (L. cicera L.) áll közel, mely őshonos a legtöbb észak észak-mediterrán és közel-keleti vidékén (Görögország, Törökország, EszakIrak, Észak-Irán, Transzkaukázia). Ezeken a vidékeken gyakori szántóföldi gyom. Tehát nagyon is valószínű, hogy a termesztett szegletes ledneknek a csicseri borsó az őse, bár néhány más Lathyrus fajhoz (L. marmoratus Boiss., L. blepharocarpus Boiss. és L. pseudocicera Pamp.) is morfológiai affinitást mutat.

80 A domesztikáció - hasonlóan a többi pillangósvirágúhoz - itt is a mag növekedését jelentette. A termesztett Lathyrus sativus L. magjának átmérője 6-8 mm, míg vad rokonainál ez csak 5-6 mm.

81 Szenült magvai legkorábban a közel-keleti és a nyugat-mediterrán vidékek neolitikus rétegeiben tűnnek fel: Jarmo/Irak, i.e. 7. évezred,

82 Azmaska Mogila/Bulgária, i.e. 5. évezred.

8j Dimini/Görögország. késő neolitikum,

84 Kephala/Görögország, késő neolitikum.

85 A növény további ismert bronzkori lelőhelyei: Lachish/Izrael,

86 Teli Bazmosian/Irak, Kurdisztán Ur III. (i.e. 2100-1800),

87 Isin-Larsan/Irak,

88 Kastanas/Görögország.

89 Kamid el-Loz késő bronzkor-korai vaskor,

90 Róma késő vaskor,

9

' Gebeién/Egyiptom i.e. 300 és Phoebammon/Egyiptom,

92 Theba,

93 Pompeji római kor,

94 Sadowetz/Észak-Bulgária népvándorlás kor.

95 Orchomenos/Görögország mükéne kor.

96 Salamis/Görögország korai vaskor.

97 A dél-francia Grotte de l'Aigle neolitikus lelőhelyen szegletes lednek magvakat is találtak.

98 Ugyancsak délfrancia, de már bronzkoriak, a Grotte Murée/Bas-Alpes lelőhelyen előkerült szegletes lednek magvak.

99 Mindez azt mutatja, hogy ez a növény a dél-európai mediterrán kapcsolatok révén már a neolitikumban eljutott ide.

100 A legkorábbi leletek magjainak mérete olyan kicsi, hogy nem lehet eldönteni róluk, hogy azok a vad, vagy a termesztett típusba tartoznak. A késő neolitikus és bronzkori szegletes lednek magvak már nagyobb átmérőjűek, ezért ezek már mindenképpen termesztett növényekről származnak. A Tiszaalpár-Várdomb lelőhelyen előkerült ezernél is több szegletes lednek mag is feltétlenül kultúrnövényből származik.

101 A leletek egybevetéséből Kislev arra a következtetésre jut, hogy a L. sativust a Balkán félszigeten domesztikálták.

102 így a szegletes lednek Európa egyik legkorábban háziasításba vett növénye. A leletekből a növény elterjedési útvonala is leolvasható. Termesztésének ismerete előbb az i.e. 5. évezredben Bulgária, az i.e. 4. évezredben Palesztina és a Földközi tenger északi mediterrán partvidékei, majd az i.e. 2. évezredben délről a Kárpát-medence irányába terjedt tovább. A neolitikum végén pedig már elérte Kurbana/Moldávia (korai tripolye kultúra) vidékét.

103 A hazai leletek között magja a bronzkori TiszaalpárVárdomb bronzkori lakótelepéről származó mag- és termésleletek között jelentős számban fordul elő.

104 A tisztított állapotban készletezett magvak a próbák mintegy felénél vezető helyen áll. A késő bronzkori Tószeg

105 és a korai vaskori Aggtelek-Baradla-barlang

10t lelőhelyeken csak a növényleletek felsorolásában szerepelnek, mennyiségükről nem értesülünk. Honfoglalás koriak a zempléni,

107 12. századiak a Morva-medencei Uherské Hradiste-i

108 szegletes lednek leletek. Nincs tudomásunk arról, hogy a késő középkorban a Kárpát-medencében termesztették volna. A cicorlencséhez hasonlóan neve nem szerepel a Schlágli magyar szójegyzékben, a Besztercei szószedetben. Murmelius szójegyzékben. Nagyváthy árpával és borsóval zöldtakarmánynak javasolja.

109 Ugyancsak ő említi, hogy jó méhlclegelő. Ételként való elkészítéséről és felhasználásáról csak elképzeléseink vannak, s azt sem tudjuk, hogy toxikus anyagait áztatással. gőzöléssel, pörköléssel esetleg más módon inaktivállák-e? Pillangósvirágú fajok (Papilionaccae): 2614 db mag Az elszenült mag fragmentumok azok hiányos volta miatt genusra történő határozásuk nem lehetséges. Feltehetően valamennyien a fenti három fajhoz tartoznak. Főzeléklcncse (Lens culinaris Medik.): 4 db mag Félbetört, éles peremű, kerek körvonalú, erősen lapított, szenült magvak. Méretük alapján a magvakat az aprószemű lencséhez (Lens culinaris L. subsp. microsperma Baumg.) soroljuk. A leletanyagban talált lencse magvak alacsony száma arra utal, hogy az egyébként kultivált növény csak véletlenszerűen - pl. árvakelés kerülhetett a többi pillangósvirágú növény közé. A lencse a legkorábban kultúrába vett hüvelyesek egyike. Kis-Ázsiában már a kora neolitikum óta termesztik.

110 Innen került Görögországba, majd a neolitikus népességek a Kárpát-medencébe is elhozták.

111 Termesztésével azóta számolni kell hazánk területén. A Fenékpusztán feltárt castrum égési rétegéből (i. sz. 455) a kismagvú változat között már megjelent a nagymagvú változat.

112 A diploid (2n=T4), önbeporzó lencse (Lens culinaris Medik., syn. L. esculenta Moench) rendkívül sok tájfajtáját termesztik. Talajjavító hatása közismert. Magja 25% proteint tartalmaz. Hozama viszonylag alacsony: