Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai

170 Gyulai Ferenc okozhat. Fogyasztása az ember számára is veszélyes, gyomorgörccsel, hányással, hasmenéssel, véres vizeléssel, hidegrázással járhat. Azonban a háromszög alakú magvakban lévő mérgező anyagok párolással, kilúgozással inaktiválhatóak. Arról, hogy az egykori termesztők hogyan és miként használták fel a cicorlencsét, semmit nem tudunk. Nagyon valószínű, hogy párolással, főzéssel szüntették meg a magban lévő mérgező és keserű anyagokat. Ez természetesen pörköléssel is történhetett. Erre utal Kastanas bronzkori lelőhelyről kártevő rovarokkal együtt előkerült nagy mennyiségű szenült cicorlencse készlet.

1 A cicorlencse magja nagyon sok őskori lelőhely növénytani leletanyagában megtalálható. Kezdetben emberi fogyasztásra termesztették. A római kortól azonban már elsősorban mint állati takarmány ismeretes. Legújabb kori termesztésére vonatkozóan KözépEurópából csak szórvány adatok vannak. Alefeld

18 szerint a cicorlencse gazdagabb termést ad a lencsénél és íze is sokkal intenzívebb. Az 1800-as évek közepén a németországi Közép-Rajna vidékén és a Mosel völgyében zabbal vagy rozzsal együtt zöldtakarmánynak, olykor zöldtrágyának termesztették.

19 Felhasználásáról Becker-Dillingen tudósít: elsősorban a kérődzők (szarvasmarha, juh) takarmánya.

20 A cicorlencse a Földközi-tenger partvidékén és Törökország területén őshonos. Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Szíriában századunk húszas éveinek végén még kiterjedten termesztették. Az ugyancsak kultivált bagolyborsóhoz (Cicer arietinum L.) képest a klímára kevésbé érzékeny. A kora tavaszi fagyokat is viszonylag jól tűri.

21 Manapság már csak elvétve termesztik, elsősorban a mediterrán vidékeken és Közel-Keleten. Legjelentősebb termelője Törökország, de ott is csak a nagyon szegény helyeken fogyasztják, ínségeledel. Önbeporzó. diploid (2n=14) faj. Leszármazása többékevésbé tisztázott. A kultúr formához nagy hasonlóságot mutató vad formát Anatólia, Észak-Irak és a Hermon hegység vidékein meg is találták. A kultúr és a vad forma keresztezése termékeny utódokat eredményezett. A Közel-Keleten és Görögország gabonaföldjeinek szélében, mint alkalomszerű szántóföldi gyomnövény ma is közönségesen előfordul a cicorlencse.

22 Valószínű tehát, hogy ezt a hüvelyes növény Anatólia vidékén vették kultúrába. Innen terjedt tovább még a neolitikumban a Balkán vidékére.

23 A cicorlencse magjai - igaz csak szórvány jelleggel legkorábban Teli Mureybit/Észak Szíria (i.e. 85006900) Natufien kultúra lelőhelyein fordulnak elő, a borsó, lencse és csicseri borsó (Lathyrus cf. cicera) magvak társaságában.

24 Megtalálni Aswad I. (i.e. 7800-7300) lelőhelyen is.

25 Gyér mennyisége arra utal, hogy a gabonafélék és konyhakerti növények, elsősorban a borsó és a lencse gyomnövénye volt. A törökországi i.e. 7. évezredi lelőhelyeken már gyakrabban találni. A darabszámban viszonylag gazdag leletek már termesztésére utalnak. Nagy mennyiségű, szenült cicorlencsét találtak Cayönü I. (i.e.7500-6500) és Cayönü II-V. akeramikus fázisaiban (i.e. 7200-6500).

26 A magvak méretéből azonban egyik esetben sem lehet megállapítani, hogy azok vad vagy termesztett formából származnak-e. Magjait Can Hasan III. akeramikus fázisában is megtalálták.

27 További cicorlencse lelőhelyek: i.e. 6. évezred: Çatal Hüyük.

28 Hacilar.

29 Erbaba,

30 i.e. 5. évezred: Girikihaciyan,

31 i.e. 3. évezred: Teli Quartass/Irak.

32 Ezt több késő neolitikus és bronzkori cicorlencse lelet követi: Beycesultan/Anatólia, Troy II. Nimrud.

33 Magja tekintélyes mennyiségben került elő Görögország késő neolitikus és bronzkori rétegeiből. A legkorábbi lelet az i.e. 6. évezred közepéről Nea Nikomedeiaból való.

34 Nagy mennyiségű tisztított készletet találtak a középső neolitikus Azmaska Mogila lelőhelyen.

35 A görögországi Dikili Tasn,

36 Sitagroi III,

37 Dimini

38 késő neolitikus lelőhelyek azt mutatják, hogy a cicorlencse ebben a korban vált elterjedtté. Különösen nagy mennyiségben fordul elő Tyrins/Peloponnezosz (i.e. 12-11. sz.) lelőhelyen.

39 Még több cicorlencse maradvány ismert Bulgária hasonló korú rétegeiből. Bulgária középső neolitikumában (i.e. 4400-4100): Yassatepe. Azmak, Kazanlak, Veselinovo lelőhelyeken tűnik fel.

40 Az itteni eneolitikus és bronzkori lelőhelyek leletanyagai arra utalnak, hogy igen elterjedt hüvelyes lehetett: Bikovo. Unatcité. Yassatepe II. Kazanlak.

41 Teli Azmak, Karanovo VT. Kapitan Dimitrievo III.

42 A leletek szerint a cicorlencse termesztése mind a neolitikumban, mind a bronzkorban elsősorban ezekre a vidékekre koncentrálódott. Termesztésének ismerete úgy tűnik innen viszonylag hamar eljutott a távoli mediterrán vidékekre. Magjai előfordulnak a dél-francia középső-neolitikus Cardial és Chasséen-kultúra Balma de FAbeurador és Baume Fontbrégoua lelőhelyeken.

43 A kora vaskorban (Plan de la Tour/Gard,

44 Martigues/Bouches-du-Rhone

45

) a cicorlencse már gyakoribb lelet. Az Ibériai félsziget őskori és vaskori rétegeiben eddig még nem találtak cicorlencse és szegletes lednek magvakat.

46 Törökországon, Görögországon és Bulgárián túli előfordulása már nem olyan szokványos. Szórványként több késő neolitikus lelőhelyen is kimutatták: Gomolava/Szerbia,

47 Cascio Ürele/Románia,

48 Kurbana/Moldávia (korai tripolye kultúra).

49 A Bulgáriával szomszédos al-dunai Vladiceasca Boian kultúra (i.e. 40003400), Cascioarele Gumelnita kultúra (i.e. 4. évezred vége, 3. évezred kezdete) és a moldovai Izvoarele BoianGumelnita kultúra (i.e. 3. évezred) leletanyagában olyan jelentős mértékben fordul elő, hogy az csak intenzív termesztés eredménye lehet.

50 Az egyiptomi Abu Gha-