Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai

Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 169 Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növény leletei és élelmiszermaradványai 1. Anyag és módszer A nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója Horváth László régész és munkatársai - 1987-ben Balatonmagyaród-Hídvégpuszta halomsíros-kultúra telepének feltárása során egy hulladékgödör alján, -140/150 cm mélységben szerves maradványokat, többek között magvakat találtak. A maradványok korát az előkerült cserépmaradványok alapján az ásatok i.e. 1200 körülire datálják.

1 Az innen származó elemzésre átvett minta tömege 1500 g volt. Ebből 500 g mennyiséget sztereómikroszkóp alatt válogattam át: 455 g patics töredékek mellett 45 g növénytani anyagot, egységesen faszenült magvakat találtam. 1642 db jó megtartású mag- és termésmaradványt 9 fajba soroltam, míg 2614 db rosszabb megtartású magot növénycsaládig tudtam csak identifikálni.

2 2. Növényi maradványok Borsó (Pisum sativum L.): 678 db mag A köldök körülárkolt, jól látható. A méretek alapján az elszenült magvak két csoportra különíthetők el: a.)nagyjából gömbölyű, olykor szögletes, néha ráncos magvak: 563 db b.)kisebb méretű egységesen gömbölyű magvak: 114 db. A főzeléknövény termesztett volt. A borsó élelemnövény, a homoki- vagy mezei borsó pedig takarmánynövény.

3 A diploid (2n=14) önbeporzó borsó jó alkalmazkodik mind a mediterrán, mind a hűvösebb mérsékelt égövi klímákhoz. Rendkívül elterjedt növény. Sok tájfajtáját termesztik. Magjának protein tartalma 22%. A kultúr borsó a Mediterraneum, a Közel-Kelet vidékén, egy ősi diploid, önbeporzó, Pisum L. nemzetségből alakult ki. Morfológiai, ökológiai és cytológiai vizsgálatok alapján a nemzetségből két faj vált ki: a P. sativum L. (a kultúrforma létrejöttének elődje) és a kelet-mediterrán elterjedésű P. fulvum Sibth. et Sm.

4 A vad P. sativum létrejötténél nagy szerepet játszott a közel-keleti „steppe típusú" rövid, robusztus gyomnövény, a P. humile Boiss.et Моё (syn. P. syriacum [BergerJLehm), de géndonorként a mediterrán elterjedésű P. elatiusBieb. is szóba jöhet.

5 A korai szórvány szenült borsó magleletek mérete alapján nem lehet eldönteni, hogy azok a vad vagy kultúrkörhöz tartoznak-e: i.e. 7500-7000: Cayönü/DK-Törökország valószínű vad forma, és csak i.e. 6500-tól termesztett,

6 i.e. 7500-6000: Jarmo/É-Irak (akeramikus kultúra). Teli Aswad/D-Szíria,

7 Jerikó/Jordánia (Pre-PotteryNeolithic B).

8 A leletek gyakoribbá csak i.e. 6000 után válnak, mikor is nagy mennyiségben találni borsót Çatal Hüyük (i.e. 5850-5600)

9 és Hacilar (i.e. 5400-5000)

10 törökországi lelőhelyeken. Az újkőkori Kárpát-medencéből BerettyóújfaluSzilhalom későneolitikus lakótelep herpályi szintjéről ismert borsó,

11 de Herpály még feldolgozás alatt álló leletanyagában is előfordul. A bronzkori vatyai kultúra idejétől kezdve már gyakori lelet.

12 Keszthely-Dobogó lelőhely egy 9. századi gödrében is megtalálták.

13 Svájc és Magyarország területén előkerült bronzkori borsó magok 3,7-4,9 mm átmérőjűek. A vaskorra a borsó már Németországban is elterjedtté vált, sőt Skandinávia déli területein is termesztették. Az ókori görögök és rómaiak is kultiválták. A középkori írásos emlékek egy kisebb magvú „mezei borsó"-t és egy nagyobb magvú „kerti borsó"-t különböztetnek meg.

14 Cicorlencse (Vicia ervilia (L.) Willd.): 261 db mag A magvak többnyire tetraéder, olykor a gömbhöz közelítő alakúak, alig összenyomottak. A köldök a perem sarkán található. Termesztett növény magjai voltak. A cicorlencse hasonlít a lencséhez. Általában 20-60 cm magasra nő meg, virágának színe halványsárga. Hüvelye viszonylag nagy, a benne ülő magvakat jól láthatóan behorpadások választják el. Magja keserű. Közép- és Nyugat-Európában ha elvétve is, de gabona gyomként még ma is előfordul.

15 A lencse vetőmagban időnként nálunk is megtalálható.

16 Nyugat-Európában díszmadár eleségként kapható. A mediterrán vidékeken szórványként még ma is termesztik. Azonban itt is inkább gyom jellegű. Sertésnek, lónak, öszvérnek csak elővigyázatossággal adható, mert izomgörcsöket, fulladást, bélbántalmakat