Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Horváth László András: Egy különleges rézkori agyagtárgy

162 Horváth László András 3. Maliq-kultúra Formájában talán a leginkább hasonló példány az albániai kora rézkor (eneolitikum) Maliq-kultúrájához köthető, három átfúrással is rendelkező égetett agyagtárgy (PRENDI 1976, T.XXII.38.). Méretét és pontos előkerülési körülményeit nem ismerjük Az albániai Maliq(Kamnik)-kultúra első fázisa a Vinca-Plocnik-korszakkal párhuzamosítható, életének vége pedig a Suplevec-Bakarno-Gumno- és a BubanjHum-csoportokkal volt egyidős (PRENDI 1976, 77; KORKUTI 1985, Tab.I.). 4. Thermi A számos réteget felmutató őskori teli IILb rétegéből, egy külső utcai járószint alól a Maliq-i hoz hasonló példány került elő. Színe vörös, fekete foltos, mérete - 9,0 cm - lényegesen kisebb, mint magyarországi megfelelőjéé (LAMB 1936, 159. T.XXIV.31.61.). A teli Ill/b rétegét, amelyben először jelenik meg az a kultuszgödör-típus, amely majd a IV. periódus nevét is adja (pit period) a benne talált edények alapján Trója I. városához illetve a II. életének elejéhez az anatóliai kora bronzkor I-hez köti a kutatás (PODZUWEIT 1978. 33). 5. Mersin (Yümük Tepe) A 10. réteg jellegzetes tárgytípusa a félhold alakú, két végén átlyukasztott agyagtárgy. Két példány került elő belőle a 117. helyiségben. Méretük eltérő, 13.5 ill. 4,7 cm (GARSTANG 1953. 217.fíg. 137.). E réteg relatívkronológiai helyzetét az alatta lévő neolitikus és eneolitikus leletek kora határolja egyoldalról (XXXIII-XII. réteg). Az efölötti, már bronzkori eredetű rétegsort a gombos végű bronz pecsétlők, vésők és tőrtípusok a 2. évezred első felére, a korai hettita korra teszik (GARSTANG 1953. 215-216; MÜLLERKARPE 1974.2.BandTaf. 292, A 9.12,13).

2 6. Alaca Hüyük A közismert lelőhelyen több különböző ásatáson is találtak az előzőekhez hasonló tárgyakat. Vannak köztük félhold, sarló és bumeráng alakúak is. Ezek a példányok is nagy sorozatokban kerültek elő (KOSAYAKOK 1966, 1-49, 56,60; KOSAY-AKOK 1973, XLVÏÏI-XLIX.). A település életének több időszakában használtak ilyeneket, mert 2,4-5,75 méterig terjedő rétegekben találták eddig azokat (ARIK 1937, T.XLIX, LXXXIX. CXLI). Sok az eltérő forma, de néhány igen közel áll formai szempontból a Bakon talált tárgyhoz (KOSAY-AKOK 1973. XLIX. t. Al. s.127. és Al. 1.14). Korukat a mersiniekéhez hasonlóan a hettita Obirodalom korára teszik (KOSAY-AKOK 1966, 58 skk; KOSAY-AKOK 1973, 42 skk.), de a mélyebb rétegekből származóaknál nem zárható ki az ennél korábbi datálás sem. 7. Demircihüyük Számtalan félhold alakú agyagtárgyat találtak a kora bronzkori rétegekben. Közülük sok vésett és bepecsételt mintákkal volt ellátva (KORFMANN 1983. 200, ff). A 74 eddig ismert példányból 23 díszített. Felületük simított, anyaguk homokkal soványított (KORFMANN 1983. 200). Méretük és súlyuk kisebb, mint a Bakon talált tárgyé (10 és 20 dkg között). Forma szerint ez utóbbira a D' formavariáns hasonlít a legjobban (KORFMANN 1983. Abb. 190). Miniatűr változatok is előfordulnak, a tárgyak nagyobb része közepesen vagy rosszul égetett. 8. Karait üy ük A 29 métert meghaladó vastagságú teli legfelső rétegéből kerültek elő az eddig említettekhez hasonló agyagból égetett tárgyak. Számuk igen magas, 300-nál több. legtöbbjük díszített (ALP 1968, 73-75; MÜLLERKARPE 1974, 861, Abb.318.D.). Többségük az I. rétegből származik, de már az V. rétegtől kezdve különféle szintekben találkozhatunk velük. Rendszerint egyesével fordulnak elő, csak egyszer, a 25. teremben volt együtt 70 darab. Súlyuk és ezzel együtt méretük erősen változó, 25-től 305 grammig terjed (ALP 1968,73-74). A leletek datálását megkönnyíti, hogy a számos díszített példány között olyanok is találhatóak, melyeken óbabiíoni. szíriai és kappadókiai pecsétlők lenyomata látható (MÜLLER-KARPE 1974, 1. Band 141). Ennek megfelelően a karahüyüki nehezékek nagy része nem lehetett az i.e. 17. századnál korábbi.

3 Hasonló alakú, de más anyagú tárgyak ismertek még a svájci Horgen-kultúrából megalit sírokból. A földbesülylyesztett, kőlapokkal fedett sírkamrákban kisméretű palából készült példányok kerültek napvilágra (MÜLLERKARPE 1974, Т.592.25-29.). Az észak-olaszországi 'Vecchiano-fazis' eneolitikus leletei között kagylóból illetve vadkanagyarból készült kisméretű és díszített példányokat közöltek az elmúlt években (COCCHI-GENICK 1989, 263 ff.).