Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Horváth László András: Egy különleges rézkori agyagtárgy

Egy különleges rézkori agyagtárgy 163 Értékelés: Kronológia: Láttuk, hogy a félhold alakú, két végükön átfúrt agyagtárgyak (csüngők, illetve nehezékek) elterjedése földrajzilag hatalmas területen szóródik. Nyugaton Németország, Keleten pedig K-Anatólia jelenti a határt. Időrendi szempontból élesen kettéválik a leletanyag. Míg a közép-európai példányok a kárpát-medencei kora rézkor (késő Lengyel-Tiszapolgár-horizont) időszakától a középső rézkor végéig (tűzdelt barázdás díszű kerámia) datálódnak, addig az égéi példányok gyakorlatilag kivétel nélkül az i.e. 2. évezredre keltezhetők. Ez alól az eddigi egyetlen kivételt Thermi jelenti, ahol az érintett réteg ennél korábbra, az anatóliai kora bronzkor elejére datálható csak. Díszítés: Nem tekinthető általánosnak, de ahol megjelenik, ott igen jellegzetes ezeknek a tárgyaknak a díszítése. Demircihüyükön kb. 1/3-ukat látták el valamilyen díszítéssel. Ezek kizárólag vékony bevagdalások illetve pontsorok (KORFMANN 1983, Abb. 192). Részben más a helyzet a karahüyüki példányokkal. Itt az előbb említetteken kívül pecsétnyomók lenyomatát is megfigyelték, aminek egyes vélemények szerint elsősorban kronológiai jelentősége volt (MÜLLER-KARPE 1974, 318.D). Más felfogás szerint az sem lenne kizárható, hogy a tárgyakon látható vízszintes és függőleges bevagdalások a hieroglifákhoz hasonlóan számjegyeket jelentenének (ALP 1968, 74). Nem világos, hogy a baki tárgy oldalán és élén alkalmazott furatok milyen (esetleg díszítő?) szándékkal kerültek a felületre. Funkció: A fent említett és a Bak-Felrétbakon előkerült agyagtárgy párhuzamaként felsorolt leletek funkciójával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Közös jellemzőként csak a forma és a széleken alkalmazott lyukasztás tekinthető. A kisebb, 10 cm körüli tárgyak egyértelműen csüngők voltak, így a legutóbb említett svájci és északolaszországi példányok, amit megerősít, hogy sírokban találták azokat. Ezek anyaguk alapján is eltérnek a többitől, ezért tovább nem is tárgyaljuk azokat. Nehezebb a helyzet az agyagból készült példányokkal. Részletes elemzésüket legutóbb M.Korfmann adta, aki hat alaki és nyolc díszítés szerinti csoportba sorolta azokat (KORFMANN 1983, 200 ff.). A félhold alakú agyagtárgyak közül 15 cm-nél kisebbeket, feltehetően joggal, amulettként, illetve holdidolként is említik (LAMB 1936, 159; GARSTANG 1953, 217). A nagyobbakat, amelyeknek mérete 15-25 cm között mozog, szövőszék- vagy hálónehezékként publikálták (PRENDI 1976, 68; KOSAY-AKOK 1966; 1973; MÜLLER-KARPE 1968, 112; KORFMANN 1983, 200; GUERRESCHI 1967, 190; GOLDMAN 1956, 319), de felmerült az íjazásnál használt kézvédő és a teherhordáshoz szükséges fogó lehetősége is.

4 Különböző méretük alapján mérésnél alkalmazott súlyokként is értelmezték azokat.

5 Nehézséget csak ott okoz interpretációjuk, ahol kultusztevékenységgel álltak kapcsolatban (BAHN 1989, 69). Ebből a szempontból a Bakon előkerült példányhoz ez utóbbi áll a legközelebb. A hálónehezék-funkció mellett szól az a tény, hogy számos esetben nagy mennyiségben és csoportosan kerülnek elő. Ez főként az anatóliai példányokra jellemző,

6 de Európában is előfordul (GUERRESCHI 1967, 190)

7 Annyi biztosan megállapítható, hogy felfüggesztett állapotban használták azokat. Ezt bizonyítják a két oldalt alkalmazott lyukak mellett a zsinór okozta kopásnyomok, amelyek Bakon is megfigyelhetők voltak. A Demircihüyükön talált példányok arról tanúskodnak, hogy a felfüggesztés a legkülönbözőbb szögekben történhetett (KORFMANN 1983, Abb. 195), bár erre nem minden esetben van adatunk.

8 Mindebből H.Korfmann egyértelműen a hálónehezék-funkció mellett foglalt állást s G.Guerreschi nézetét elfogadva egy szövőszék-rekonstrukciót is közölt.

9 Vitathatatlan, hogy az egykori házak padlóján, közvetlenül a fal mellett egy csomóban talált példányok ez utóbbi feltevést támasztják alá. Más a helyzet az egy, esetleg két példányos leletegyütteseknél. Ez, az egyetlen olaszországi példát leszámítva, az európai előfordulásokra jellemző, míg a tömeges előkerülés Anatóliában volt megfigyelhető. E leletek előfordulása időben gyakorlatilag folyamatosnak tekinthető, ha nem is minden területen figyelhető meg a kontinuitás. A formák sokszor erősen eltérő volta miatt az sem zárható ki, hogy funkcionálisan is eltérő tárgycsoportokról van szó, amelyek elkülönítése a későbbi kutatás feladata lehet. Ezt látszik alátámasztani, hogy az európai példányok, amelyek kronológiai szempontból többnyire idősebbek az anatóliai példányoknál, nagymértékben hasonlítanak egymásra, míg a kisázsiai darabok közül csak egy csoport feleltethető meg ezeknek. Összegezve a Bak-Felrétbakon talált félhold alakú agyagtárgy fent említett kapcsolatait, megállapíthatjuk, hogy formai párhuzamainak nagyobb része valamilyen nehezékként (háló- vagy szövőszék-) funkcionált. Ezt azonban a baki példánynak sem az előkerülési körülményei (kultuszgödör, másodlagos égettség), sem pedig a felfüggesztését mutató kopásnyomok nem támasztják alá. Minden eddig ismert formai párhuzamánál nagyobb súlya miatt csüngőként történt alkalmazása kizártnak mondható, így funkciójának meghatározását egyelőre helyesebbnek látszik függőben hagyni.