Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ofalu I—II. 287 (különösen az I 27. no: 63—69, ill. 56—65 éves). A háromból két gyermek megházasodott. Az I 26. leánygyermekük (37—48, ill. 51—60 éves) hozzáment az I 14. hadi sebesülést szenvedett férfihoz (63—67, ill. 51—60 éves). Gyermekeik közül egy fiuk ifjú korában meghalt (122. sír, 21—25, ill. 16—21 éves), lányuk pedig (aki már nem itt lett eltemetve) második feleségként férjhez ment az 1. generációbeli (!) 136. férfihoz. Közös gyermekeik közül két kiskorú itt lett még eltemetve (I 12. sír, 2—4 éves, I 15. sír, 2,5—4,5, ill. 2—5 éves). Az 18. +19/A. fiúgyermekének (I 21. sír, 42—51, ill. 36—45 éves) felesége az I 30 (44—50, ill. 41—50 éves) lett. Közös gyermekeik közül az 19/B. és az 123. neonatusként elhunyt. A temető használata szempontjából tehát az itt született, s huszonévesen elhunyt 122. fiú az egyik fontos támpont. Másrészt, bár közvetett adat, mégis lényeges, hogy az I 8. +1 9/A. házaspárnak volt egy olyan felnőtt korba lépett lányunokája, aki hozzáment az 1. generációbeli I 36. férfihoz. Ez a házasság a férj életkorából visszakövetkeztetve csak akkor történhetett meg, ha a lány szülei, de méginkább nagyszülei életük nagy részét még biztosan nem itt élték le. Könnyen belátható ugyanis, hogy ez a házasság csak akkor jöhetett létre, ha röviddel azután, hogy ennek a már nem itt eltemetett lánynak a szülei összeházasodtak, a lány is megszületett, így azután 15—20 évvel később férjhez mehetett ahhoz a férfihoz (136), aki a Mosaburgra településkor huszonéves ifjú, esetleg a harmincas évei elején járó férfi lehetett, s még eléggé fiatal volt ahhoz, hogy gyermekeket nemzzen. E feltételezés-sorból is az következik azonban, hogy bár e család ide temetett tagjai négy generációt fogtak át, az eltemetések nem történhettek sokkal hosszabb idő, mint 20—25 év, max. 30 év alatt. A másik négy generációs kapcsolat az 149. férfi családját jellemzi. Itt teljesen nyilvánvaló, hogy a baltás, sax-os harcos négy felnőtt gyermeke (157,70,76,78. sírok) már túl volt a gyermekkoron, amikor idetelepültek. Az egyetlen megházasodott fiúnak (170. sír), akit sarkantyúival együtt temették el, s aki apjához hasonlóan szintén felesége nélkül érkezett, a fia (173. sír: 48—52, ill. 36—45 éves) sem itt születhetett meg. Utóbbi azonban már itt nősült meg, s ebből a házasságból született egy még neonatus korban elhunyt gyermek (I 74. sír). Mindebből következik, hogy a temető használata szempontjából csak az unoka (I 73. sír) számít, aki azért életének túlnyomó részét már itt élhette le, azaz nagyjából 40—45 év alatt történhettek itt a temetések. Érdekes, hogy ez a család az 149 apa nélkül, így tehát egy generációval rövidebb rokonsági sorral, de nagyjából hasonló összetételbenjelentkezett az I. variánsban is, s ha úgy elemezzük a betemetkezések várható idejét, szintén erre a következtetésre jutunk. Összefoglalóan azt mondhatjuk tehát, hogy akár az I., akár а П. variáns rokoni kapcsolatai alapján számítjuk ki Garabonc I temetőjének használati idejét, az eredmény nagyjából ugyanaz: kb. 40—45 év. Garabonc I és П népességének szerológiai vizsgálaton alapuló rokoni kapcsolat- és családszerkezet-rekonstrukcióit néhány főbb szempontból végigelemezve összefoglalóan a következő megállapításokat tehetjük: 1. Garabonc I és II közösségének alapító generációjára a férfiak túlsúlya jellemző. Míg azonban Garabonc I-ben ezek túlnyomórészt hadviselt, fegyverrel eltemetett, távolabbi vidékekről verbuvált, s csak kisebb részben a környékről származó, fegyvertelen, a pogány étel—ital mellékletadás szokását gyakorló férfiak, Garabonc II-ben ez utóbbi típusba tartozó férfiak a meghatározók. 2. Az alapító közösségek rokoni, családi viszonyaira nem a tradicionális teljes kiscsalád (apa + anya + gyermekek) a jellemző, hanem a) az apa, de méginkább az anya nélküli csonka család (az egyik idős szülő -I- felnőtt gyermekek) (főként Garabonc II-ben), b) vagy pedig a szülők nélkül útrakelt felnőtt testvérek családi egysége. 3. Szövevényesebb, több generáción át végigkövethető, nagycsaládi jellegű kapcsolatok csak Garabonc I nemfegyveres, étel—ital mellékletet adó tagjai között jöttek létre (Garabonc I 1. és 2. családok). 4. Míg Garabonc II családjai, családtöredékei kivétel nélkül 2., ill. 3. generáció tagjait temették itt el, családi viszonyaik tehát (az alapító generáció nőhiánya ellenére) kiegyensúlyozott volt, Garabonc /-ben ez csak részben valósult meg. A fegyveres, hadviselt férfiak és szűk rokonságuk kevés kivételtől eltekintve nem keveredtek közösségük másik felének tagjaival. 5. Az eltemetettek életkor-adatait és generációs viszonyait összevetve a temetők relatív használati ideje Garabonc I esetében 40—45 év, Garabonc II-nél pedig 50—55, (esetleg 60—65 év) volt. A temető abszolút kronológiája A Garabonci I és II temetőkből előkerült leletanyag minden datálható tárgya a 9. századból származik. A leletanyag legkorábbi horizontjába tartozik az 155. sír kardja és a II26. sír dinnyemaggyöngye. Ezek még a 8—9. század fordulóján, legkésőbb a 9. század első harmadában készültek, különösen ami a gyöngyszemet illeti. A kard eredeti állapotában ugyancsak ebben az időben kerülhetett ki egy bizánci (?) műhelyből, a későbbi erőteljes átalakítás azonban már kevésbé pontosan keltezhető. Késő avar vagy avar kor végi hagyományokra megy vissza a bronzcsatok (I 21, II6. sírok), s a lant alakú vascsat (П 35. sír) viselete is. Ezek az újonnan nyíló karoling temetőkben már csak elvétve tűnnek fel; Mosaburg/Zalavár (Garabonc) környékén azonban a 9. század első harmadában a helyi lakosság avar kor végi viseletének még szerves részét alkották (ld. Zalakomár, Kehida, Söjtör és Vörs sírjait: SZŐKE 1992a 886-892).