Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

288 Szőke Béla Miklós Hazájukban, a Karoling Nyugat-Európában korban ugyanekkor, a 8. század végén és a 9. század első harmadá­ban voltak igazán közkedveltek a szemes mozaik és fujt üreges gyöngyök (124, 47. sírok), ill. a vaslemez tűtartók (11. sír) — az új keleti provinciákban azonban további né­hány évtizedig használták még őket. A Karoling törzsterü­leten szintén már a 8. század utolsó negyedétol viselték, Keleten (Dalmácia, Pannónia) azonban foként a 9. század első harmadában és második harmadának elején, a század közepéig használták a csatos szíjszorítós sarkantyúkat (I 70. sír) és a garabonci temetőkben megismert, sarkantyú­vagy lábszártekercs-garnitúra részét alkotó csatot és szíj­véget is (136, П 15. sírok). A keleti térségben nyitott Karo­ling temetők állandó kísérő leletei továbbá — kezdettol fogva — a borotva (I 36, 49, 55, 81. és П 3, 15. sírok), a szögben megtörő hátú, hegy felé felfutó élű, egy- vagy ké­toldalas vércsatornás kések, néha ún. balti szerkezetű tok­védő vasalással és a fűzfalevél alakú, vagy szakállas köpűs nyílhegyek. A 9. század első két harmadában, nagyjából a század közepéig volt divatban a még szintén az avar viselet eleme­ként megismert sárga fonatos, fekete üvegpasztagyöngy (I 1, 47. és II14. sírok), s az avar ,,pásztorkészség" tartozé­ka, a bronz és vaskarika (116, 55, 81, II3,6. sírok). De ha­sonlóan a század közepe tájáig volt szokás vidékünkön sar­lót (I 9/A. és 55. sírok), ill. vaspántos favödröt (I 22. sír) a sírba helyezni. A 9. század elejétől, inkább azonban csak a század első harmadának végétől tűntek fel először két­pántos fülkarikák (156, 69, II 14. sírok), az egyszerű sző­lőfürtös függők (B 11. b típus) (19/A. és 13. sírok) és a le­felé szélesedő spirálcsüngős drótékszerek (I 37. és 48. sírok), virágkoruk azonban — eltérő időbeli és térbeli hangsúlyokkal — a század közepétől kezdődött és a 10. szá­zad elejéig, első feléig tartott. Ugyanez a kronológiai szi­tuáció vonatkozik a szakállas harci baltára is (I 49. sír). Végül az egész században — területenként változó intenzi­tással — jellemző az orsógomb avar kori hagyományra visszanyúló mellékletül adása (II 14. sír). A 9. század második harmadában jelent meg a rövid éle­tű, kevés párhuzammal rendelkező csepp alakú lemez­gyöngycsüngős fürkarika (11. sír) és a trapéz alakú lemez­csüngős, hurkos—kampós záródású függő (I 30. sír), továbbá az egyszerű hurkos—kampós záródású fülkarika (I 44, II 5. sírok) is, utóbbi azonban inkább már a század közepének és második felének jellegzetes ékszere. Ugyan­csak ekkor tűnt fel a polírozott felületű sárga díszkerámia (I 37, П 14. sírok). A 9. század közepe táján változott meg a több tagú rúd­gyöngyök minősége, színe: a korábbi, jó minőségű üveg­gel szemben egyre gyakoribb a szálakra bomló, rosszabb minőségű üveg, megszűntek az arany- és ezüstfóliával dí­szített típusok, a színek mattabbak lettek, a sárga, kék és zöld árnyalatai váltak uralkodóvá, s gyakran egyes szeg­mentgyöngyökké tördelték őket (11, 13, 24, 44, 54, П 14, 21). A 9. század második felében jelentek meg a különféle egyszerűbb üveg- és lemezgombok is. A garabonci teme­tőkben erre az időszakra tehető egy egyszerű lemezgom­bocska (147. sír), ill. egy öntött bronzgomb (116. sír). De ekkor vált egyeduralkodó típussá a pajzsos gyűrű széles, ovális fejű változata, az ún. blucinai típus (116. sír). Ekkor készült az egyedi pontkördíszes pántgyűrű is (141. sír). És ugyancsak a század második felében terjedt el az ún. mor­va típusú tűzcsiholó használata (I 60. sír), jelent meg a késtok- vagy tarsolyfüggesztő alkotórészeként interpretál­ható négyszögletesen áttört középrészű vaspánt (149. sír), ill. a hasonló funkciójúnak tűnő vasláncocska is (135. sír). A 9. század utolsó harmadában jött rövid ideig divatba a több tagú rúdgyöngyök kúp alakú tagokból álló változata (I 47. és II 38. sírok), továbbá a kereszttel díszített öntött ólomgombocska (II38. sír), és az egyoldalas (B 11 d típus) (124. és 68. sírok), ill. az egybeöntött kétoldalas (B 12 с típus) szőlőfürtös fülkarika, utóbbi azonban a 10. századba mélyen benyúlóan is divatban maradt. A két garabonci temető használatának idejét tehát egy­részt behatárolhatjuk azzal, hogy viszonylag nagy szám­ban találhatók meg a sírokban a 9. század első, de főként a második harmadára jellemző tárgyak, másrészt pedig az­zal, hogy a század utolsó harmadára helyezhető leletek már csak csekély számban, a század végén feltűnő honfog­laló magyarság régészeti emlékei pedig már egyáltalán nem képviseltetik magukat. A tárgyak és a viselet elemeinek egy része közvetlen vagy közvetett módon avar előképekig, a rítusok egy cso­portja pedig avar tradíciókra nyúlik vissza, ezért akár azt is feltételezhetnénk, hogy a garabonci temetőket még az avar kor végén, talán már a 8—9. század fordulójától kezd­ve használatba vették (így gondolja SZÁMÉIT 1990, 105-120; SZÁMÉIT 1991, 73-79; SZÁMÉIT 1992, 805—806). Régészetileg nézve azonban nem szűnt meg az avar kor az ismert politikai eseményekkel, a frank—avar háborúkkal egy időben és azonnal. Semmi adatunk nincs ugyanis arra, hogy azok a 8. század végi — 9. század eleji hadi események, melyek a Kárpát-medence hatalmi és po­litikai struktúráját alapvetően megváltoztatták, az itt élt né­pességek etnikai viszonyait is döntően átalakították volna, vagy akár egyes csoportjaiknak a megszűnéséhez vezettek volna. Bizonyos, főként historiográfiailag és kutatástörté­netileg feltett okok miatt a két nagy régészeti leletcsoport között, mely egyrészt az avar kaganátust, másrészt a keleti frank birodalmat képviselte, egy hiátus keletkezett. Ezt a hiányt vagy az avar leletanyag kései keltezésével, vagy a keleti frank peremterületek leletanyagának korábbra datá­lásával kísérelték meg kitölteni. Egyik próbálkozás sem volt azonban módszertanilag elég alaposan átgondolva, és hiányoztak hozzá az abszolút—kronológiai támpontok is. Ezért az avar és karoling régészeti leletanyagon egy széles kontextuális bázisú, szigorú tipokronológiai elemzést vé­geztem el, hogy egy biztos relatív kronológiát állíthassak

Next

/
Thumbnails
Contents