Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ofalu I—II. 281 nálható nagyméretű, széles pengéjű vaskések, de még egyértelműbbek a csontanyagon megfigyelt traumatológiai változások. Az I 81. maturus korú férfi koponyájának bal oldalán egy négyszögletes tárgy (szakállas balta szögletes vége?) által okozott gyógyult sérülés volt, az 175. senilis korú férfi koponyatetejének bal oldalán kardvágás okozta gyógyult sérülés volt, bal felkarja pedig középen el volt törve. Az I 5. senilis korú férfi bal járomívén és járomcsontján gyógyult törés vagy repedés, a jobb lapockán és egyik bordán ugyancsak repedés volt. Az 114. senilis korú férfi (mesterségesen torzított koponyával) több jobb oldali bordája eltörött. Az I 60 maturus korú férfi jobb radiusa eltörött. A képet bonyolítják a II temetőnél tett megfigyelések. A П 39. senilis korú férfi koponyáján több friss, halálos kardvágásnyom volt. Ugyancsak halálos volt a II25. törpe növésű aduitus korú férfi koponyáján egy kardvágás. А П 3. aduitus férfi orránál gyógyult repedés, két bal oldali bordája és a jobb csípőcsont, továbbá a 11. hátcsigolya és a 2. ágyékcsigolya eltörött. A II 18 senilis férfi koponyájának jobb oldalán és a jobb radiusán törés volt. Míg tehát az I temetőben feltehetően ifjúkorban szerzett és régen begyógyult harci sérülések voltak a csontanyagon megfigyelhetők — s ezeket a „veteránokat" többnyire fegyverrel (mégha csak saxszerű vaskéssel is) temették el —, a II temetőben önmagát megvédeni már nem tudó öreg vagy testi hibás férfiakat értek friss, halálos kardvágások — s ezeket melléklet nélkül temették el. A sérüléseket tehát nem interpretálhatjuk egyformán. Az I temető családjainak 1. és 2. generációbeli fegyveres férfiai ugyanis minden valószínűség szerint Pribina kíséretének tagjaiként már korábban, az itteni megtelepedés előtt részt vettek harci cselekményekben, amelyekben harci sérüléseket is elszenvedtek. А П temetőben ellenben komolyabb fegyver nincs is, azaz e népesség férfitagjai aligha szolgálhattak katonaként — a halált okozó kardvágások pedig védtelen, öreg, ill. testi hibás egyéneket értek. Végül érdemes még egy pillantást vetni Garabonc I. térképére, hol is helyezkednek el a fegyveres sírok. Ezek ugyanis feltűnően kompakt egységet alkotnak a temető É, ÉK-i felében (149, 55, 60, 70, 73, 76, 78. sírok), s csak két kisebb egységet találunk a K-i szélen (15, 14. és 22. sírok), ill. a DNy-i szélen (I 75, 81. sírok). Ezek a tömörülések, mint alább majd látjuk, nem véletlenek: a fegyveresek csoportjai ugyanis vérségileg is összetartoztak. Ugyancsak feltűnő, hogy e fegyveresek sírjaiba (különösen az E-i, legnagyobb csoportnál) nem tettek étel- és italmellékletet. Összefügghet ez azzal, hogy e fegyveresek többségükben Pribina kíséretének már korábban tagjai lettek (Id. a délszláv—bolgár, ill. morva régészeti és embertani adatokat), s mint ilyenek, idegenként viszonyultak a helyi szokásokhoz is? Biokémiai szemszögből nézve A két temető embertani anyagának szerológiai vizsgálatát Lengyel Imre végezte el. Ezek eredményeként rekonstruálta a két temetőben nyugvók rokonsági viszonyait, családfáját (I. variáns), amit utóbb bizonyos más adatok figyelembe vételével módosított (II. variáns). Vizsgálatainak hallatlan jelentőségét az adja, hogy segítségével jóval hitelesebben lehet rekonstruálni a temetőket létesítő közösségek társadalmi tagozódását, családszerkezetét, betemetkezési rendjét, a két temető egymáshoz való viszonyát stb. Garabonc I temetőben 8, ill. 12, a II temetőben 5, ill. 7 családot sikerült rekonstruálni. E családok némelyike csak egyetlen generációnyi, utód nélkül kihalt, más családok 2, 3 sőt 4 generáció halottait is itt temették el. Lengyel Imre családfa-rekonstrukcióiban azt az alapelvet követte, hogy mindig a gyermekek szüleit kereste. Nem véletlen tehát — s ez logikailag is könnyen belátható —, hogy az utolsó generáció elhunytjait már csak a gyermekek sírjai jelzik (hiszen hosszabb életkort megért szerencsésebb társaikat már az új település temetőjében helyezték nyugalomba), míg az első, de jószerével még a második generáció sírjait is a felnőtt korúak túlsúlya jellemzi. Ezeknek ugyanis az előző településen született gyermektársai még ott kerültek földbe. Garabonc I I. Garabonc I alapító generációjára jellemző, hogy több esetben is csak a testvéri kapcsolat volt az összekötő rokoni szál. Testvéri kapcsolatok Garabonc I temetőben (1. generáció) I. variáns II. variáns 8, 19, 75 (férfi), 18 (nő) 8, 19, 75 (férfi) 7, 9/A (nő) 7, 9/A (nő) 18 (nő), 25 (gyermek) 51, 56 (nő), 55 (férfi) 55 (férfi), 56 (nő) 54/A (nő), 54/B (férfi) 59, 68 (nő), 67 (férfi) 68, 71 (nő) 70, 76, 78 (férfi) 77 (nő), 81 (férfi) Tanulságos, hogy férfi és nő nemcsak férj—feleségként, hanem testvérként is temetkezhet közös sírban (amit a mechanikus gondolkodásra való hajlam gyakran nem vesz számításba). Az I. és П. variáns testvérkapcsolatai közül négynél majdnem teljes az egyezés, két-két esetben azonban más testvérpárok kerültek az 1. generációba. De ezek közül is kettő a 2. generációban változatlan összetételben megjelenik (tehát csak generációs sávok között volt elcsúszás), s mindössze kettő az (a 18, 25. és a 77, 81. sírok kö-