Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)
Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.
282 Szőke Béla Miklós zött feltételezett testvéri kapcsolat), ami feltehetően véletlen egymás mellé kerülés. Eléggé valószínűtlennek is látszik, hogy a 18. sír senilis korú nőjének, aki az I. variáns szerint még a 8, 19, 75 testvére volt, a 25. sír 2—4 éves gyermeke testvére legyen — egyúttal ez lenne az egyetlen gyermek az 1. generációban —, s az is, hogy a 81. sír saxszal eltemetett, harci sebesülést is elszenvedett harcosának a 77. sír egyetlen ellentétes tájolású, a sírba szinte bepréselt, ,,vajákos" öreg nője legyen a testvére. De az 118. nővel kapcsolatban az is felmerült — mint majd látni fogjuk —, hogy esetleg a II. temetőben nyugvó 39. férfi felesége volt. Azaz az 118. nő eléggé bizonytalan láncszeme a családi kapcsolatok rendszerének, többféle kötődés lehetőségét is magában hordja. Testvéri kapcsolatok Garabonc I. temetőben (2. generáció) I. variáns II. variáns 1, 17 (nő) 2, 65, 66 (gyermek) 5, 14 (férfi) 11, 28, 44, 45, 46 (gyermek) 21 (férfi), 26, 27 (nő) 35 (nő), 39 (férfi) 35 (nő), 39 (férfi) 541 A, 71 (nő), 54 IB (férfi), 57 (nő), 70, 76, 78 (férfi) Itt tehát megtalálható az a két testvérkapcsolat, amely az 1. generációban az egyik vagy másik variáns szerint már feltűnt. Érdekes, hogy míg az 54. sírban eltemetett testvérpár az I. variáns szerint a 68. sírban nyugvó nőnek a gyermekei, aki pedig az 59. és 67. testvére volt, а П. variáns szerint ismeretlen szülők 1. generációbeli testvérgyermekei, sa 68. sírban fekvő nő mint a 71. nő testvére és a 67. férfi felesége, ugyancsak az 1. generációban, de külön családi egység tagjaként jelent meg. A II. variáns szerint ebben a 2. generációs sávban már feltűnnek gyermekkorban elhunytak is testvérként (az I. variáns szerint ezek csak a 3. generációs sávba tartoznak). Az 1. generáció testvéri kapoccsal összekötött tagjainak élete kétféle módon folytatódott: 1. vagy családot alapítottak, 2. vagy magvuk szakadt, utódok nélkül haltak meg. Utóbbi változat feltűnő módon jellemzi a közösség fegyveres tagjait, különösen a családrekonstrukciók I. variánsában. Ezek az esetek az I. variáns szerint: a) Az I 55. kardos harcos és két nőtestvére (51. és 56. sírok). b) Az 170. sarkantyús harcos és két, sax-szal felfegyverzett testvére (176, 78. sírok). Csupán az 170. sírban nyugvónak volt egy fia (I 73. sír), aki valószínűleg már felnőtt korúként érkezett apjával Mosaburg/Zalavárra. Ez a gyermek a család egyetlen tagja, aki itt megházasodhatott; feleségét még nem, s gyermekei közül is csak egy neonatus korban elhunytat (I 74. sír) temettek el a közelében. c) Az I 81. sax-szal felfegyverzett, harci sebesülést is szenvedett harcos és nőtestvére (?) (177. sír). Utóbbi közelében feküdt unokája (I 80. sír). d) Az 175. nyilakkal és sax-szal felfegyverzett, harci sérülést is szenvedett harcos és nő-, ill. férfitestvérei (18, 18, 19. sírok). Az I 75. férfi az egyetlen az 1. generációból, akinek feleségét is vele temették (I 53. sír), egyetlen, kiskorban elhunyt gyermekükkel együtt (I 41. sír). e) Az I 5. és 14. sax-szal felfegyverzett, sebesülést is szenvedett harcosok, akik apjukkal (140. sír) együtt érkeztek Mosaburg/Zalavárra. Mindketten megnősültek, de feleségeik már nem, csak kiskorukban elhunyt gyermekeik (I 12, 15. és 25. sírok) lettek a közelükben eltemetve. f) A többi fegyveres, mint az ugyancsak megsebesült I 60. és az I. 22. férfiak (sax-szal, ill. nyílheggyel eltemetve) szintén a második generáció tagjai. Az I 60. férjként jelenik meg, az 122. fiatalon elhunyt férfi pedig az 132. és 38. házaspár gyermeke volt. Nagyon valószínű azonban, hogy egyikőjük sem itt született, s hogy ők is a többi harcossal együtt érkeztek. A II. variáns szerint ez a kép annyiban módosul, hogy: a) Az I 55. kardos harcosnak nem testvére, hanem leánya az I 51. nő, aki azonban hajadon maradt. b) Helyet kap a rendszerben az 149. baltás, sax-szal eltemetett harcos is, aki az I. variánsból kiszorult. Ennek immár a gyermekeiként tűnnek fel az 170. sarkantyús és az 176. és 78. sax-os harcosok. Az 149. felesége azonban hiányzik, a II. variáns szerint tehát csak az apa érkezett felnőtt, harcos fiaival együtt Mosaburg/Zalavárra. Az I 70. további családi kapcsolatai változatlanok maradtak. c) Az 181. harcos csak egyedül szerepel, s az ő unokájaként jelenik meg az I 80. gyermek. d) Az 175. családi kötődései nem változtak az előző variánshoz képest. e) Az I 5. és 14. harcosok immár nem testvérként, hanem férjekként jelennek meg, de változatlanul a 2. generációs sávban (egyébként a korábban apjuknak feltüntetett I 40. férfi is 2. generációbeli férjként szerepel most). f) Az 114. férfi az 175. harcos unokahúgát (126. sír) vette nőül és az ő közös gyermekük az 122. fiatal harcos, míg az 160. harcos az 1. generációba került, de már férji minőségben. Akár az L, akár a II. rekonstrukciós kísérlet áll közelebb a hajdani valósághoz, Lengyel Imre családfakonstrukciói alapján még határozottabb véleményt formálhatunk Garabonc I fegyveres, harcos rétegéről. 1. A fegyverrel eltemetett, harci sebesülések maradandó nyomait magukon viselő férfiak bizonyosan a település alapítói voltak. 2. E harcosok nem teljes családdal érkeztek, hanem csak felnőtt korú (nő)testvéreik és fegyverforgatásra már érett gyermekeik kísérték el őket.
