Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Dávid Géza: A Dél-Dunántúl közigazgatása a török korban
60 Dávid Géza kon át töltöttek be igen jelentős hivatalokat, s a 16. századból is jócskán sorolhatók hasonló esetek. Befejezésül még egy kérdésre van most módom kitérni, s ez Kanizsa viszonya Budához. Utalások szintjén eddig is kirajzolódott egyfajta alárendeltség, noha ez inkább bizonyos rangsornak tűnt; nevezetesen Buda az ún. nagy beglerbégségek körébe tartozott, Kanizsa pedig a kicsikébe." A szultáni tanács jegyzőkönyveinek egyikébe viszont bevezettek egy olyan parancsot, amelyik e viszonylat pontosabb s egészen egyértelműen függőségként értékelendő jellegére vet fényt. Ebben a rendelkezésben arra utasítják 1 Meglehetősen eltérő évszámok, mint 1533, az 1539—1541 közti időszak, a század közepe szerepelnek a különböző rangos szerzőknél és jeles enciklopédiákban e szandzsák születésével kapcsolatban. Aldo Galotta juttatta nyugvópontra a kérdést, midőn Ibrahim nagyvezírnek egy 1534. február 5—14-es dátumú levelét idézte, melyben „hivatalosan ráruházta a kapudán pasai hivatalt, Dzsezáir beglerbégje címmel". Azt is hozzátette, minthogy sokan félreértették korábban, hogy „ez a «szigetek beglerbégje»-ként értendő, ...nem pedig algíriként". Vö. Aldo Galotta: Khayr al-Dín Pasha, Barberousse. L'Encyclopédie de l'Islam. IV. Leiden 1978, 1189. 2 Hazim áabanoviö: Bosanski pasaluk. Postának i upravna podjela. Sarajevo 1959, 59—60. 3 Kérdés, hogy Eszék volt-e valaha szandzsákszékhely. Bár egyes kútfők mind magyar, mind török oldalról említenek ottani béget (Sabanovié: i. m. 63), megbízható török levéltári forrás nem erősíti ezt meg. Talán inkább arról lehet szó — amint az más közigazgatási egységek esetében sem ismeretlen —, hogy POzsega, illetve Szerem bégje alkalmasint Eszéken ütötte fel sátorfáját, s onnan intézte az ügyeket, amit a kortárs vagy későbbi szemlélők félreértelmeztek. L. még: Nenad Moaöanin: Osjeöki ili pozeSki sandzak. Zbornik Zavoda za povijesne znanosti Istrazivaékog centra Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti, Volumen 12. Zagreb 1982, 35—40. 4 Istanbul, Basbakanlik Osmanh Arsivi, Maliye defteri 34, f. 632(?)r. — Közvetett adatok alapján Káldy-Nagy Gyula is 1542-re tette e szandzsák életrehívását: A Budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest 1977, 7—8. 5 Uo. 8/6. jegyzet — Rüsztem pasa krónikájáról van szó. 6 Erről 1. A budai beglerbégek jövedelmei és birtokai a 16. században című tanulmányom vonatkozó részét: Keletkutatás, 1991. tavasz, 49—51, 55. 7 Basbakanlik Osmanh Arsivi, Tapu defteri 441 és 443. — Egy 1554-ben készült dzsizje-defter címében szintén mohácsinak mondja magát, s fő szövegében csakugyan náhijénak nevezi Pécset, Mohácsot és Szekcsőt, ugyanakkor livaként beszél Siklós—Görösgalról, míg összesítésében már Pécsi szandzsákot ad meg a Görösgali—Siklósival párhuzamosan: KáldyNagy Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 103. a kanizsai beglerbéget, hogy az elvégzett katonai szemle írásos dokumentumaiból egy-egy példányt az udvarnak, egy-egy példányt pedig a budai kormányzónak küldjön el. S a folytatás így hangzik: ,,s azoknak a végeknek összes ügyei a nevezett helyes belátására lettek bízva, ezért tarts az említettel állandó kapcsolatot, légy vele szép szövetségben és egységben". 10 ° Hogy ez a rendelkezés meddig volt érvényben, nem tudni. Amennyiben hosszú távra szólt, úgy Kanizsa kétszeresen is az Oszmán Birodalom perifériájává vált. szám), Budapest 1960, 3, 13, 65, 69, 77. Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy siklósi bégre eddig sehol nem akadtam, Görösgalról pedig alább lesz szó. 8 Maliye defteri 563, p. 49, illetve 56. 9 A szandzsák első tahrír-deftere egy kötetben szerepel az ugyanekkor befejezett simontornyaival: Tapu defteri 412. Vass Elődnek ez az összeírás elkerülte figyelmét, ezért egy másikat tett meg Koppány legkorábbi defterének, amelyről a gondosabb ele'mzés azt mutatja, hogy 1565-ből való. Vö. Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása. Somogy megye múltjából — Levéltári Évkönyv 3. Szerk. Kanyar József. Kaposvár 1972, 59, 73/12. jegyzet. 10 Dávid Géza: A Simontornyai szandzsák a 16. században. Budapest 1982, 18. 11 Hamza bég esetében figyelhetjük ezt meg. Mohácsi bégként mutatkozik 971 ramazán havában (Basbakanlik Osmanh Arsivi, Kepeci 218, p. 145), 972 muharrcmjében (Kepeci 74, p. 140) és 973 szafarjában (Kepeci 75, f. 42v). A közbeeső időszakban, 972. szafar 7-én viszont pécsi bégnek mondják (Kepeci 74, p. 182). a Ezzel a beosztással elsőként az elhunyt Véli bég tűnik fel 971. szafar 29-én (Kepeci 218, p. 38). Egy-egy adat őrzi Abdullah (Kepeci 75, f. 150r), illetve Mchmed bég (uo. f. 149r) nevét 973 első harmadából. 13 Tapu defteri 1012. 14 Tapu defteri 593, illetve 632. Utóbbit súlyos olvasati és értelmezési hibákkal kiadta Vass Előd: A szekcsői—mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása. Baranyai helytörténetírás 1977. Szerk. Szita László. Pécs 1979, 15-93. 15 Káldy-Nagy: A Budai szandzsák. 10/23. jegyzet. 16 Dávid: A Simontornyai szandzsák. 18. 17 Káldy-Nagy: A Budai szandzsák. 10/22. jegyzetben idézi a szultáni tanács jegyzőkönyvének azon passzusait, amelyek 1552 márciusában előírták a szandzsák létrehozását. — Pécsevi — tévesen 1554-re datálva — Kaposvár, Babócsa és Korotna 1555-ös ostromlói között sorolja fel Ahmed görözsgali béget [Tarih-i Peçevi. I. 354. — Andreas Birken: Die Provinzen des Osmanischen Reiches. (Beihefte zum Tübinger Atlas des Vorderen Orients, Reihe B, Nr. 13) Wiesbaden 1976, 28: az évszámot 1533-ként adja meg], akit nem sokkal, később, 1555. november 12-én átirányítottak a frissen meghódított Babócsára Jegyzetek:
