Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 233 A tájékoztatás 1. pontja szerint a vándorkönyv a 21080/1816. sz. helytartótanácsi rendelet alapján az addig szokásban volt vándorló levél (mely szó után zárójelek között szerepel a Kundschajt szó) helyett szolgál bizonyítékul. A 2. pont tartalmazza azt az előírást, hogy a vándorló legény minden városban és mezővárosban, ahol munkát keres, vagy amelyen keresztül utazik, köteles a könyvet az arra kirendelt hatóságnak vagy a hely tanácsának bemutatni és vidimáltatni (= láttamoztatni). A 3. és a 4. pont tiltja a koldulást, a minden cél nélküli ,,ide 's tova való járkálás"-t, valamint az arra rendelt elöljárók, vagy a hely tanácsa által a vándorkönyvben kimutatott út elhagyását. Az 5. pont kilátásba helyezi, hogy idegen név felvétele, más vándorkönyvének használata, a könyvben történő hamisítás, vakarás és kihúzás az ezekről szóló törvények szerinti büntetés alá esik. A 6. pont szerint az illetékes céhek voltak kötelesek bejegyezni, hogy a legény hol, mely mesternél és meddig dolgozott, s hogy ez alatt milyen magatartást tanúsított. A céh által történt bejegyzést az illetékes tisztviselőnek vagy tanácsnak helyben kellett hagynia. Ezt úgy értelmezzük, hogy a céh által történt bejegyzést az illetékes vármegyei tisztségviselőnek végy helyi tanácsnak jóváhagyása kifejezésre juttatásaképpen ugyancsak alá kellett írnia. A 7. pont arra vonatkozó tájékoztatást tartalmaz, hogy a vándorkönyv Magyarországon és a Szent Koronához tartozó tartományokban útlevél helyett szolgál. A 8. pont szerint az osztrák Császárság örökös tartományaiban való vándorláshoz a vándorkönyvön kívül ,,még egy más rendes úti passzusra" is szükség volt. Azt, hogy ezt kitől kellett kérni és ki állítja ki, a tájékoztatás nem tartalmazza. ,,Az idegen, azaz: az Ausztriai monarchián kívül fekvő tartományokba" való kimenetelhez, olvassuk a 9. pontban, a Magyar Udvari Kancellária által kiállított útlevél szükséges, és a legény az abban meghatározott időre büntetés terhe alatt volt köteles hazatérni. A 10. pont felhívja a vándorló legény figyelmét, hogy a „majszterség" eléréséhez az előírt 3 vándorév letöltése szükséges, s hogy ezek letöltése csak a vándorkönyvvel igazolható. Ezért figyelmezteti, hogy könyvét el ne veszítse, azt el ne lopják, s az meg ne rongálódjék. A 11. pont tartalmazza a könyv elveszése esetén követendő eljárást. E szerint a legény köteles az elveszést a legközelebbi hatóságnak bejelenteni, elegendőképpen elfogadhatóvá tenni, s magának egy új könyvet kérni, amelybe kiállító hatóságnak be kell jegyeznie a régi könyv elveszését. A 12. pont a vándorkönyv megtelése esetére azt a tájékoztatást tartalmazza, hogy a legénynek ahhoz a hatósághoz kell újért fordulnia, amelynek működési területén a könyv megtelt, s visszajövetele után a régi könyvet az újjal együtt kell majd bemutatnia ott, ahol lakni vagy mesterjogot elnyerni szándékozik. A 13. pont a 2355/1825. számú helytartótanácsi rendeletre hivatkozással figyelmeztet arra, hogy a vándorkönyv meghamisítása szigorú büntetést von maga után. Az 1. pont ellentétben állónak látszik azzal, hogy a vándorkönyvnek a kundschaft helyébe lépését első alkalommal a Helytartótanács 10492/1829. sz. rendelete enunciálta. A 2. pont a 10.492/1829. sz. helytartótanácsi rendelet 5. pontja szerinti láttamozásokra utal. A 3., 4. és 6. pont a 10.492/1829. sz. rendeletet követő időben kiadott rendelkezésen alapulónak látszik. Az 5. pont a 13. ponttal van összefüggésben. A 7. pont a 10.492/1829. sz. rendeleten alapszik. A 8. pont az örökös tartományokba távozásnak a 10.276/1818. számú — és a 29.587/1821. szám alatt megismételt — helytartótanácsi rendeletben írt rendelkezéseit tartalmazza. A 9. pont a 22387/1816. és a 6575/1817. sz. rendeletek szerinti előírásra figyelmeztet. A 10., 11. és 12. pont a 10.492/1829. sz. rendelet 5. és 6. pontjairól szóló tájékoztatások. Sótonyi János és Csillag András vándorkönyvében levő tájékoztatás végére nyomtatott „Jegyeztetett" szóhoz kapcsolva olvasható a vándorkönyv kiállítójának aláírása. Hódíts István vándorkönyvének e helyén látható bejegyzés arról tudósít, hogy a könyvet hol és ki adta ki, Kaszap Mihályénak ugyané helyén pedig csak az, hogy hol adták ki. Abban a 4 városban, ahol a 4 vándorkönyvet kiállították és kiadták, az ezzel járó ügyintézésnél, és ebből következően a könyvek előnyomott szövege most említett részeinek kitöltésénél eltérő volt a gyakorlat. Sótonyi József vándorkönyvét a kaposvári takács céh adta ki és az „Jegyeztetett" egy — olvashatatlan vezetéknevű — Somogy vármegyei esküdt és céhbiztos által. Csillag András vándorkönyve 2. oldalán levő szöveg szerint a könyv „M[agyar] szabó czéh által kiadatott". E szöveg alatt pedig az olvasható, hogy „Kiadta Thenzer (?) vár[o]skap[itány]", viszont „Jegyeztetett" Medvey (?) István Püspök-Vác város főjegyzője által. Hódits István vándorkönyvének e helyén „Kiadatott Szűcs Gergely Keszthely városi jegyző által", Kaszap Mihály könyvének e helyén pedig csak az olvasható, hogy „Kiadatott Adony Mező Városban".

76 Az utóbbi két bejegyzés mellett pecsét nincs. A mondottak csak a vándorkönyv-nyomtatvány kitöltésekor, ill. a könyv kiadásával járó ügyintézéskor követett gyakorlat eltéréseiről tanúskodnak. Az ellenben, hogy Csillag András vándorkönyve betelésekor ahhoz újabb lapokat fűztek, az a többször hivatkozott 10.492/1829. sz. helytartótanácsi rendelet 5. pontjabeli rendelkezés megszegése volt. A szabálytalanság felett a hatóságok szemet hunytak, amikor a hozzáfűzött lapokra — még a rendőrhatóságok is — bejegyzéseket vezettek. A vándorkönyvekbe nyomtatott tájékoztató szövegek