Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

234 Rózsa Miklós utáni bejegyzésekkel ill. aláírásokkal befejeződött a vándorkönyvnyomtatvány kitöltése és ezzel a vándorkönyv kiállítása, amivel az az azt kérelmező mesterlegény vándorlásához szükséges, s személyazonosságának megállapítására alkalmas okmánnyá vált. A vándorkönyv már az eddig ismertetettek szerinti tartalmánál fogva bizonyos egyedi jellegű sajátossággal rendelkező irat, s mint ilyen önálló irattípust képvisel. e) A most tárgyalt 4 vándorkönyvnek a kiállítás utáni bejegyzésekre szolgáló üres lapjain a tulajdonos munkaviszonyai helyéről, időtartamáról és ez alatti magatartásáról szóló, valamint a könyvnek a vándorút alatti láttamozásra történt bemutatásait bizonyító bejegyzések vannak. ea) Kaszap István vándorkönyvében az első bejegyzés annak bizonyítása, hogy hol, kinél és mennyi ideig állott tanviszonyban, s mikor szabadították fel. Hódíts István vándorkönyve első munkaviszonyról szóló bejegyzésének szövegzője szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a bizonyított munkaviszony a felszabadítást követően jött létre. A másik két vándorkönyvben'az inasi tanviszonyról szóló, erre vagy a felszabadításra utaló bejegyzés nincs. A Kaszap- és Hódits-féle vándorkönyveknek az inasi tanviszonyról szóló, ill. ezt megemlíteni szükségesnek tartó bejegyzése azt valószínűsítik, hogy azok vagy annak a hiánynak az áthidalása érdekében történtek, hogy e két legény a felszabadításkor nem kapott felszabadító levelet, vagy az a vándorkönyv kiállításakor valamilyen oknál fogva nem állt rendelkezésre. Hódits István vonatkozásában e mellett szól, hogy amikor vándorútja 1852. évi befejeztet követően mester kívánt lenni, akkor csak 1851. december 29-i keletű felszabadító levelet csatolt arról, hogy „4 egész évekig inas képpen szolgált" és hogy 1843. augusztus 6-án szabadították fel.

77 eb) Az Ideiglenes Iparrendtartás hatálybalépéséig terjedő idő alatti bejegyzések követik a kundschaftok szövegét. Szolgáljon ennek illusztrálásául l-l magyar nyelvű bejegyzés: a) ,,Miszabados pápavárosbe[li] Takátsok bizonyítgyuk hogy Bötsületes Takáts legény nevezet Szerént Sotonyi János itt nálunk a mi mester Társunknály Bodo Györgynély méhelyben Dolgozott 12 hétig a mely üdő alatt magát Jámboroly hiven BÖtsöletessen viselte mint egy Bötsületes mester legényhez illik légyen. Költ 1840 26 októberben Ceh mester Kantor Mártony s.k. Atja mester Gyalokay József s.k. Bejáró mester Tóth István s.k. Céh jegyzője Varga József Töredezett viaszpecsét b) Hogy a' nevezett Ifjú Fazekas legény Hodits István Mihaldi Vig Imre Mester társ Czéhmesterünknél egy évig mühelben dolgozván magát hiven szorgalmatosan viselte légyen hitelesittyük. Miháldon.

78 Junius 28 án 1848 Czeh Mester Vig Imre Atya Mester Gál János ,,Miháldi fazekas czéh pecsétje" köriratú viaszpecsét. Általam Bor József s.k. jegy[ző] c) Hogy ezen Bötsületes Kováts Legény Név szerént Kaszap Mihály iten nálunk 11 hetekig dolgozott, az üdő alat magát jámborol és jól visselte a mind egy Legénynek illik. Költ Székesfehérvárot September] 13 kan 1846 Évben Szépeit Ignatz s.k. fő Czéh Mester Ausernik Antal s.k. al Czéh Mester Töredezett viasz-céhpecsét d) Hogy ezen betsületes Ifi[u] név szerint Csilag András a mi Városunkban a Mi Ché béli Társunknál Mintzér Urnái Két hétig munkában lévén azon idő alat magát betsületesen viselte bizonyetjuk Kelt Gyöngyös Máj: 27 1856 Fő Ché Mester Sopronyi Páll s.k. Kopott (szöveg nélküli) viasz-céhpecsét A bejegyzett többi munkaviszony-igazolás egy része magyar, másik része német nyelvű. A bejegyzett igazolások néhány kivétellel tartalmazzák a munkaadó mester nevét. A munkaviszony időtartamát évben és (a hónap, mint naptári egység mellőzésével) hetekben számolva jegyezték be. A bejegyzéseket a céh képviseletében aláírók száma nem azonos. Van, amelyet hárman, a céhmester vagy főcéhmester, az atyamester és a bejáró mester, van, amilyet csak a főcéhmester írt alá. Egyes bejegyzéseket aláírt a céh jegyzője is. Egy igazolás nem céhtől, hanem a munkaadó mestertől származik, de mert ő meg analphabeta volt, az igazolást a falu jegyzője jegyezte be a könyvbe. Az aláírások mellé piros viaszpecséteket helyeztek. Sajnálatos, hogy ezek egy része teljesen töredezett és hiányos, vagy szövegük ma már olvashatatlan, ami miatt az ilyeneknek céhszervezeti forrásadatokkénti hasznosítására nincs lehetőség. ec) Az 1839—1843 években csak Somogy, Tolna, Veszprém és Zala vármegyékben vándorolt Sotonyi János vándorkönyvében a könyv hatósági láttamozásáról szóló bejegyzés nincs. Hasonló a helyzet az 1844—1851. években csak Zala vármegyében és ennek határa menti egyik So-