Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Székely György: Az oszmán birodalom hanyatlásának belső okai

Az oszmán birodalom hanyatlásának belső okai 79 vezír már nem volt magányos politikai figura, hanem magasrangú hivatalnokok (efendik) mozgalmának élén állt, amely egy szabályozott abszolutizmus létrehozását kívánta. Életét azonban a szalánkeméni csatamezon ellenség oltotta ki. Húszéin Köprülü 1697-től 1702-ig volt nagy vezír. Abdullah Köprülüzade pasa 1703 júliusában csupán 18 évesen lett nagyvezírhelyettes, ő kísérelte meg Sztombulban a drinápolyi eseményeknek nevezett nyugtalanságok lecsillapítását, azonban ez már túlnőtt hatalnám.

2 III. A kétfrontos lekötöttség Az egész 17. században fenyegette az oszmán hatalmat a birodalom nyugati határain Ausztria—Magyarország és Velence, északi határain Lengyelország, déli határain Velence, keleti határain Perzsia támadása, különösen fenyegető volt, ha ezek közül kettő egyszerre került hadiállapotba az oszmán hatalommal. Miután folytatta a háborút Rudolf császár ellen, az 1606. évi Habsburg-oszmán békében I. Ahmednek le kellett mondania Ausztria évi adójáról. Ezt a minőségi változást az évszázad közepén folytatta Zrínyi Miklós a költő és hadvezér, aki Magyarország saját erejéből kívánta megvalósítani az oszmán hatalom kiszorítását, mindkét hatolom között helytáll va. Ahmed Köprülüzade nagy vezír 1663 tavaszán Drinápolyból indult el seregével a hadicélt megbeszélő gyűlés után, az ő befolyására törtek Ausztria ellen. Az évben elfoglalta Érsekújvárt, amit Üszküdári ásik ünnepelt énekében. Kara Musztofa nagy vezír 1682 óta viselt hadat Ausztria ellen, ami végzetévé vált és bevezette a Buda visszafoglalásával és az oszmán hatolom lényeges magyar területekről való kiszorításával betetőződő eseményeket. IV. Mohamed nagy vereséget szenvedett Mohácsnál 1687-ben és Magyarország elvesztése megtörte hatalmát. Perzsiában a siíta Safawida dinasztia alakított ki nagy hatalmat és terjeszkedett. III. Mohamed sikertelen háborút vívott Perzsia ellen. 1605-ben Mehti Kuli bég perzsa nagykövetjárt Rudolf prágai udvarában. I. Ahmed sikertelen, Kársz és Eri van elvesztésére vezető háborút vívott Perzsia ellen 1612-ig. Jelentős perzsa kortársuk, I. Nagy Abbasz sah legyőzte a törököket Baszránál 1605, Szultoniehnél 1618, ostrommal elfoglalta Bagdadot 1623. évben. IV. Murád is harcban állt Perzsiával és 1638-ban visszafoglalta Bagdadot. Amikor Ausztria—Magyarország és Perzsia egyszerre viselt hadat az oszmán birodalom ellen, a szultáni hadaknak a két front közötti megerőltető hadjárásai egyúttal felélték Anatólia mezőgazdasági területeit. Velence 25 éven át vívott háborút az oszmánokkal. Ibrahim török szultán hatalmát gyakorlatilag akkor vesztette el, amikor 1645-ben sikertelenül kísérelte meg Kréta szigetét a velenceiektől elszakítani. Kudarcokat hozó háborúját mégis 1648-ig folytatta a szultán az adriai köztársaság ellen. IV. Mohamed ért el egyes katonai sikereket (Kréta meghódítása). Mohamed Köprülü nagy vezír 1657-ben elvette a velenceiektől Tenedosz és Lemnosz szigeteket. Am 1663-ban Ahmed Köprülüzade félve Velence tengeri hadától, elkerülte a velencei területek támadását. Ürügy gyanánt hirdette a köztársaság szárazföldi csapatainak veszélytelenségét. 1656-ban a velencei flotta megszállta a Dardanellák bejáratát őrző szigeteket, veszélybe sodorva a szoros török áthajózását, megzavarva Sztambul élelmiszerrel való ellátását, ami árugrást idézett elő. Lényeges volt az is, hogy a velencei flottamozdulat megszakította az összeköttetést a Kandiát ostromló csapatokkal. Csak a hatvanas években tudták a törökök a Dardanellák-beli hajózást teljesen felszabadítani. Lengyelország II. Oszmán uralma idején véres csapást mért a törökökre, amikor 1620—21 során inváziót kíséreltek meg. Először sikert aratott a betörés, a cecorai ütközetben elesett Stonisraw Zórkiewski hetman (1620), de Stonislaw Szreniawa Lubomirski herceg Choczinnál győzelmet aratott az oszmán had felett (1621). IV. Murád is harcba keveredett Lengyelországgal. Majd 1673-ban Chocimnál arattok győzelmet a lengyelek, amiről egy officium került a lengyel egyház zenéjébe. Oroszország ellen Kara Musztofa nagyvezír az 1677—81. években vezetett háborút. 1699-ben II. Musztofa lemondott ukrajnai igényeiről.

3 IV. Az oszmán impérium széthullása A nagy hadviselések alkalmával Európa még mindig egy több kontinensre kiterjedő birodalommal számolt, valójában azonban a birodalom széthúzó erői a birodalom peremeit gyakorlatilag már leszakították. Ez is okozta a Nyugat meglepő győzelmeit. Kocsi bej IV. Murádhoz intézett memorandumában súlyos jelenségre figyelmeztetett: Régebben, ha a padisah fermánja valahova megérkezett, mindenki a fülét tartotta, most meg bármi ügyben számtalan rendelet is hiába való. Ennek nem csak a hűség és hangulat változása volt az oka, hanem a török hatalmi apparátus szembetűnő hanyatlása. Igen gyakori volt a hivatalok vásárlása. Ibrahim szultán az ejaletekben eladta a vezető hivatalokat, olykor egyszerre két személynek. Az áthelyezéstől tartó basák rövidre érzett uralmuk alatt kizsarolták a lakosságot. Ez utóbbinak ugyan Musztofa Köprülü véget vetett, de a helyi adminisztráció bénultságán ő sem segíthetett. Albánia és Bosznia voltak a leginkább eltörökösödött tartományok. Albánia lakóinak nagy része már 1600 körül az iszlámra tért át. Török 'arnaut' nevük ment át a románba 'arnáut' (többesszám: arnàuçi) és az erdélyi magyarba 'arnót', sőt 'arnóc' alakban. Bulgária földjén kisázsiai türkmén és társadalmi kategóriát jelentő jürük elemeket telepítettek a termékeny síkságra és a bolgárokat az északi, déli, dél-nyugati hegyes és dombos vidékekre szorították. Ezzel