Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Dávid Géza: A Dél-Dunántúl közigazgatása a török korban

56 Dávid Géza kig fennálltak. Akadtak azonban egész rövid életű szandzsákok is a Dél-Dunántúlon. így Görözsgal 1552 és 1555 között szerepel ilyen státusban, noha bégje időnként Siklóson lakozott.

17 Babócsát 1555 és 1556 közt emlegetik szandzsákközpontként,

18 tehát akkor, amikor egyáltalán török kézen volt. Aztán sajátos módon 30 évvel később bukkan fel újból egy oda kinevezett bég. Még pontosabban: ez az 1585-ben kormányzóvá avanzsált személy Babócsa, Berzence, Segesd és Szöcsény (az iratban Szocsen formában) élére lett kijelölve, amihez hasonló közigazgatási csodabogarat a török vezetés másutt nem produkált. Ennek a szokatlan szandzsáknak a megalkotását az említett bejegyzés Oszmán pasa nagyvezírnek

19 tulajdonítja, ami azért figyelemre méltó, mert hasonló helyen ilyenkor mindig a szultán neve áll. Különösebb magyarázatot nem kapunk tehát, csupán egy pénzügyi műszó fordul kétszer elő: az új alakulat Szigetvár többletéből (ifrázjából) jött létre önálló szandzsákként.

20 A valóságos megfontolás inkább hadászati lehetett: a 4 kis párkány katonai erejének összefogásával a további terjeszkedést akarták biztosítani, különös tekintettel Kanizsa közelségére. A szóban forgó erősségek egytől-egyig a frontvonalban helyezkedtek el, szinte egy síkban, Berzence kivételével, amelyik még nyugatabbra feküdt. Valószínű persze, hogy ha e szandzsák hosszú életű lett volna, a másik három palánk előbb-utóbb náhijeközponttá válva eltűnt volna a megnevezésből. A babócsai bégnek egyébként majdnem kizárólag a kanizsai náhijéba tartozó, azaz ténylegesen még be nem hódolt falvakkal szúrták ki a szemét, amiket nem lehetett olyan egyszerű adófizetésre szorítani. Összességében nem kell tehát nagyon irigyelnünk a ziámetbirtokosból előrerukkolt Hüszejn béget, akinek induló javadalmai épphogy elérték a minimális 200.000 akcsét, de abból is eleve hiányzott 6210 akcse. E szandzsák-csírára nincs több adatunk, bizonyára hamarosan elhalt. Mi lehetett az oka annak, hogy ilyen gyakran változtak a közigazgatási határok, s hogy viszonylag sok egységet hívtak életre e nem túl nagy térségben? Lehet-e valami stratégiát fölfedezni? A cél bizonnyal az volt, hogy minél nagyobb katonai potenciál álljon készenlétben a Habsburg területek közvetlen közelében! A több szandzsák igazából nem a katonák számát befolyásolta, hanem a vezetés hatékonyságát volt hivatva biztosítani. Azt is remélhették, hogy egy-egy bég ki- ' sérete nagyobb, mint ami jövedelme alapján elő van írva, s talán fegyelmezettebbek emberei, mint egy átlagszpáhiéi. Egy másik megfontolás anyagi lehetett. A törökök eleinte azt hihették, hogy a magyar tartományokból több pénzt várhatnak. Idővel aztán kiderült, hogy egyik-másik szandzsák összjövedelme alig haladja meg a szandzsákbégnekjáró összeget. Ezért alkalmanként a defterek készítői meg-megpendítették némelyik szandzsák megszüntetésének ötletét, ám nem sok eredménnyel. A terület kérdése kapcsán egy másik szempont is felvetődik. Átvették-e a törökök a korábbi magyar megyebeosztást, mint azt megtették egykor a Balkánon, vagy ha a megyéket nem is, de a korábbi birtoklási viszonyokat megőrizve? Halasi-Kun Tibor mind a Szegedi, mind a Temesvári szandzsákban felismerni vél magyar közigazgatási egységeket — pontosabban a náhijék határai rajzolnának ki megyéket.

21 Bár ilyetén gyakorlat megléte elég logikusnak tűnnék, számomra még az Alföldet illető állítások sem elég meggyőzőek.

22 A Dunántúlra vonatkozó eddigi tapasztalataim pedig az ellenkezőjét sugallják. Amit fentebb a Mohácsi szandzsákról írtam, szinte önmagában elég ahhoz, hogy gyanakodni kezdjünk. Ha például a szászi náhije kezdetben másolt is, tegyük fel, egy megelőző birtoktestet, kettéosztása után ez az állapom mindenképpen véget ért. Vagy vegyük a Simontornyához soroló endrédi náhijét! Ez a kis kiterjedésű járás főleg Somogy megyei helységekre épült, de néhány települést Veszprém, Tolna és Fejér megyéből is magáénak mondhatott.

23 Másik irányból közelítve: Tolna megye területén nem kevesebb, mint 4 szandzsák osztozott, a Budai, a Simontornyai, a Szekszárdi és a Mohácsi.

24 A példák szaporíthatok lennének, de ahhoz elegendőek, hogy bizonyítsák: megye szinten a törökök nem követték az egykori magyar közigazgatást. Nem kizárt azért, hogy helyenként egybeestek korábbi magyar birtoktestek vagy adóztatási kerületek és oszmán náhijék — ennek tényét vagy hiányát későbbi vizsgálatok fogják eldönteni.

25 Eddigi megjegyzéseink a 15 éves háborút megelőző korszakra vonatkoztak. Ha időben továbblépünk, azt látjuk, hogy az oszmán vezetés számára már nem tűnt elegendőnek a 2 meglévő magyarországi beglerbégség. Az 1590-es években több, hosszabb vagy rövidebb ideig fennálló pasaság alakult, főleg a nyugati végeken. Az elsőt Szigetváron hozták létre, valamikor 1594 nyarán. A Tirjáki Haszán pasa életéről készült krónikák közül a megbízhatóbbnak látszó beszámol arról, hogy a nevezett székesfeliérvári, majd esztergomi vitézkedéséért (utóbbi ostromával 1594. június 29-én hagytak fel a Habsburg erők) beglerbégi rangban kapta meg ismét Szigetvárt.

26 S csakugyan: 1594 július elejétől a levéltári forrásokban is ezzel a megjelöléssel szerepel Szigetvár ura.

27 Néhány további adat pedig bizonyos területi átszervezésekre vet fényt. így egy, a boszniai beglerbégnek és defterdárnak küldött parancs szerint „korábban a Pozsegai szandzsák a Szigetvári beglerbégséghez csatoltatott és megparancsoltatott, hogy összesített és részletes defteréi adassanak át Haszánnak."

28 E rendelkezés sürgeti a címzetteket, hogy mihamarabb juttassák el az összeírásokat Szigetvárra. Egy másik bejegyzésből pedig arról értesülünk, hogy Pécset csatolták Szigetvárhoz valamikor 1595. szeptember közepe táján.

29 Arról már nincs információnk, hogy végül is mennyi Valósult meg az átszervezésből. Egyelőre csak annyi biztos, hogy egy ideig még beglerbégként aposztro-