Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Varga J. János: Katonai bíráskodás a 16–17. századi Dunántúlon
Katonai bíráskodás a 16—17. századi Dunántúlon 39 bíróság előtt elmarasztalt fél fellebbezett ügyének felülvizsgálata, szükség esetén az ítélet megváltoztatása és a seregbíróságok működésének ellenőrzése. Az ítéletekből kiderül, hogy a pervesztes nem mindig élhetett fellebbezéssel: a lopás és más kisebb súlyú bűncselekmény esetén hozott ítéletet többnyire azonnal, a hadiszék megkérdezése és a fellebbezés lehetőségének biztosítása nélkül végrehajtották, súlyosabb ügyekben viszont csak az illetékes kerületi főkapitány tudtával és jóváhagyásával határozhatott a seregbíróság. Ha valami rendkívüli körülmény merült föl, az ítélet végrehajtását fölfüggesztették és a seregbíróságnak ugyancsak a hadiszékhez kellett fordulnia. A fentiek érvényesülése azonban gyakran szenvedett csorbát a háborús körülmények, a bírósági fórumok rendszertelen működése vagy egyszerűen csak a főkapitányi tekintély-elv alkalmazása miatt. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a hadiszék ritkán foglalkozott polgári perekkel, viszont a katonai vétségek és a katonák által elkövetett közbűncselekmények itt nyertek végső elintézést. A becsület és a jó hírnév fölött éberen őrködő , ,vitézlő rend" jellemző perei közé tartozott a becsületsértés, amit katonai szokás szerint ítéltek meg. 1678-ban Szentgyörgyvárott ákosházi Sárkány István kéméndi kapitány, több végbeli tiszttel és Zala vármegye szolgabírájával folytatott vizsgálatot Fáncsi István ellen, aki haraggal „adott búcsút" a szentgyörgyvári őrségnek, s amikor társaitól megvált, gyalázkodó szavakkal illette őket: „Beste lélek, kurafiak! — kiáltotta — Alá is út, föl is út, föl szélre is száz mérföld, al szélre is száz mérföld, nyitva a kapu, elmehettek." Azután kit vén kopónak, curkosnak, majomábrázatúnak, kit meg puskatoknak, csürtösnek nevezett. 33 Nem tudjuk, hogy mivel büntették meg Fáncsit gyalázkodásáért, de a 17. század végéről ránkmaradt egy másik becsületsértési ügy jegyzőkönyve, amelyből megtudjuk, hogy az elmarasztalt fél bírságot fizetett. A tárgyalás, amelyre Gál János királyi katonát és parancsnokát, az egerszegi gyalogos vajdát megidézték, 1691. november 16-án zajlott le az egerszegi hadiszék előtt. A felperest képviselő prókátor előadta, hogy Gál ,,rút, gyalázatos, mocskos szókkal" illette a vajdát, sőt azt a rágalmat sem átallotta a szemére vetni, hogy gyáván viselkedett Buda visszafoglalásánál. Az alperes csak ittasságával tudta menteni magát, de ezt a bíróság nem tekintette enyhítő körülménynek és a felperes javára „fél díján" marasztalta el, a bíróságnak pedig 4 forintot ítélt. 34 Valószínű tehát, hogy Fáncsit is hasonló büntetéssel sújtották. Jellegzetes katonai vétségnek minősül a várbeli fegyvervonás, azaz a fegyverhasználat, amelyet nem önvédelemből, hanem indulatból, bosszúból vagy ittas állapot következményeként, jogtalanul hajtottak végre. A tettesre kirótt büntetés többnyire a fegyverhasználat körülményeitől és mértékétől függött. Az említett hadiszék tárgyalta az „Egerszegre való" Péczeli János ügyét, aki ellen korábbi vétkeiért elfogatóparancsot adott ki a magisztrátus, a város kirendelt tisztviselőire és hajdúira azonban „meztelen szablyával" támadt. Péczeli — az előző per vádlottjához hasonlóan — ittassággal mentette magát, de eredménytelenül, mert amint a ,,deliberatum" mondja „...régi bevett szokásunk szerint az részegség senkit meg nem ment, sőt inkább vádol. Az okáért convicáltatik említett incattus (alperes) itt és a több végházakban régi bevett szokás szerint: magisztrátus ellen fél díján, úgymint in forint 20, az itt való tisztek penig és bírák urak ellen in forint 4." 35 Péczeli csupán megkísérelte az ellenállást, az elfogatására kirendelt hajdúk azonban megfékezték, így senkiben nem tehetett kárt. Nyilván ezt vette figyelembe a hadiszék, amikor a szokásos büntetéssel sújtotta. Ha a fegyverhasználatnak súlyos következménye volt, a tettest többnyire halálra ítélték. A bíróság mérlegelő magatartására utal — e korban ritka kivételként — egy 1581-ben följegyzett per, amelynek végzésében ezt olvassuk: „...halálra nem engedjük ítélni mert csak kardjával hüvelyestűi sújtotta." 36 A hadiszék előtt leggyakrabban tárgyalt esetek közbűncselekmények voltak: rablás, útonállás, emberölés, gyújtogatás vagy házasságtörés és többnejűség, amelyeket irgalmatlanul megtoroltak, valamennyit válogatott halálnemmel büntették, az erőszakos meggyalázó — néha pusztán kegyelemből — kard által veszett el. 1596-ban egy főlegény, aki 4 lóval szolgált Pálffy Miklós generális seregében, török leányt ejtvén rabul, azon erőszakot tett. A hadiszék ezért tűzhalálra ítélte. A vádlott azonban vitéz ember hírében állott és a török leány a tulajdonát képezte, ezért „... kegyelemből, magyar módra, a fejét török rabbal üttették le." 37 A főurak bírói hatalmának csupán egyik része származott katonai tisztségükből. Joghatóságuknak másik részét földesuraságuk képezte, amelynek jellegét döntően az határozta meg, hogy úriszékük, elé idézhettek nemest és nemtelent egyaránt. Az úriszék összetételét a földesúr határozta meg. Erről Batthyány Boldizsár egyik tisztségviselője a következőket írta 1583-ban: „...mikor uram őnagysága az ...székin törvínt tétet is, tehát.. .senkinek nem engedi, hogy más fogott embert ültessen az ...székibe, hanem akiket ...leültet avagy akivel ...leül, azokkal tészen tervínt..," 38 1582 tavaszán a szalonaki úriszék bírói testületébe meghívták Polyányi Farkas vármegyei alispánt, Soil Farkas szolgabírót, Bogodi Balázs szalonaki udvarbírót, Szvetkovit Gergely porkolábot, néhány Ős-i esküdtet és 8 szalonaki polgárt, valamint két deákot. 39 Batthyány Ádám ennél nagyobb számban hívott törvénytevő urakat. 1646. április 9-én a Körmenden összeült úriszék tagjai között találjuk a megyei tisztségviselőket: két alispánt, négy szolgabírót, két alszolgabírót és két esküdtet, a főkapitány lovasságának hadnagyait és más főembereit, továbbá németújvári, szalonaki, dobrai, körmendi porkolábokat és tiszttartókat, valamint két prókátort és egy nótáriust. 40 A 16—17. századi úriszék tehát a katonai bíróságoknál népesebb és vegye
