Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Varga J. János: Katonai bíráskodás a 16–17. századi Dunántúlon

38 Varga J. János rú rendelkezést hoztak az útonállók megfékezésére. A 29. te. kimondta, hogy mindazokat a lovas és gyalogos katonákat, akik a nemesek és jobbágyok szekereit és lovait elviszik, akasszák föl.

22 Az útonállásért kiszabható büntetéstől mit sem tartva, Batthyány Ádám szentpéteri hadnagya, Szecsody András győri kereskedőket tartóztatott föl 1648 kora tavaszán. A polgárok horvátországi útjukról hazatérőben a Vas vármegyei Szentpéter közelében haladtak el, amikor Szecsody rájuk rontott legényeivel : az egyiknek lovát és szekerét, a másiknak portékáját vették el. Az eset után a győri bíró mindössze egy levelet írt a generálisnak, amelyben nem is az útonállók megbüntetését kérte, hanem csak azt, hogy a kereskedők javait adassa vissza katonáival.

23 Ennél súlyosabb már csak a seregbíróság teljes mellőzése, az önbíráskodás lehetett. Takaró Mihály tihanyi kapitány maga dicsekedett el a nádornak, hogy miként szolgáltatott igazságot 1557 áprilisában. Leveléből megtudjuk, hogy szabadságról visszatérő katonáját jobbágyok támadták meg az úton és megölték. Amikor tudomására jutott az eset, vizsgálat helyett kiküldte legényeit, akik megrohanták és kifosztották az időközben elmenekült tettes házát: 2 ökröt, 20 mérő gabonát és 4 hordó bort vittek el. Takaró szerint az egész talán 100 forintot ért.

24 A seregbíróság előtt elmarasztalt fél — a törvény által meghatározott esetekben — a kerületi főkapitány hadiszéfcéhez, mint másodfokú fórumhoz fellebbezhetett. A hadiszékek száma azonos volt a főkapitányságokéval — a Dunántúlon kettővel —, létrehozásuk pedig egy időbe esett a kerületek megalapításával. I. Ferdinánd király — a már működő Báthori András országos főkapitány mellett — 1548-ban kerületi generálist nevezett ki a Dunántúlra. Székhelyét a 16. században — a katonai helyzet változásai következtében — Pápáról Szigetvárra, onnan Kanizsára tették.

25 A török előrenyomulásával két kerületre osztották a Dunántúlt és létrehozták a Balatontól északra, illetve délre működő főkapitányságot. A Balatontól északra eső területen a győri generális hatalma érvényesült, a déli kerületben, egészen a Dráváig, a Batthyány család tagjai hagyományozták egymásra a főkapitányi tisztséget, Szigetvár és Kanizsa eleste (1566 ill. 1600) után többnyire Egerszegen és Körmenden tartva a hadiszéket. A hadiszék összetétele némileg különbözött a seregbíróságétól. A legszembetűnőbb eltérés a városi polgárok mellőzése — mivel elsősorban katonai ügyekkel foglalkozott — és helyettük különféle tisztségviselők bevonása: a hadbíró mellett általában két ülnök és egy nótárius működött, az esküdtszékben törvénytudó megyei urak és katonatisztek foglaltak helyet. Az 1691. november 16-án tartott egerszegi hadiszéken Zala vármegye tisztségviselői mellett Gyöngyösi Nagy Ferenc dunántúli vicegenerálist, az egerszegi, szentgróti, lövői, szegvári és szigligeti kapitányt, az egerszegi seregbírót és alkapitányt, valamint több végvár vajdáit találjuk.

26 Amikor a hadiszék a Dráván túli terület végházaiban ülésezett, ugyancsak jogban jártas dunántúli tiszteket hívtak meg, akik részt vettek a vizsgálatban és az ítélethozatalban.

27 A két dunántúli generális a maga hadiszékén gyakorolta bírói hatalmát, amely a kerületükhöz tartozó erősségek valamennyi katonájára kiterjedt. A szervitorok és a királyi szolgálatban álló katonák peres ügyeinek rendezésekor a seregbíróságok gyakorlatából megismert területi illetékesség és tekintély elvét érvényesítették. Főkapitányi hatalmára hivatkozott Batthyány Ádám, amikor egyik szervitora bántalmazójának kiadását kérte a szentgrótiaktól: , ,Keczer János uram alatt lévő katonánkat lovárúl leveretvén rútul bánatott véle..." — értesítette a véghely kapitányát —, majd megfenyegette a tetteseket, mondván, hogy ,,...noha nem vagyunk földesurok Szentgrótnak, hanem generálisok, de megtanítjok az ilyen rossz embertelenségekért és megmutatjuk nékiek, kivel legyen közök..."

28 A dunántúli generális föntartotta magának a jogot, hogy kivonva szervitorait a végvárak parancsnokainak joghatósága alól, maga ítélkezzék fölöttük. Ezt egy alkalommal szigorú hangon közölte Bessenyei István kiskomáromi kapitánnyal: „...kegyelmednek az mi szolgáinkhoz semmi közi nem volt, mégis közit ártja hozzájok... Azért kegyelmed legyen el szolgáink nélkül és ne háborgassa őket, mert ha mit vétenek, mi is meg tudjuk őket... büntetni.

29 A főkapitányok lehetőleg nem ártották magukat egymás dolgába. Ha mégis közös ügyük támadt — ami a katonai együttműködésből elkerülhetetlenül következett —, akkor igyekeztek elsimítani a dolgot. Egymás hadiszéke elé nem szívesen engedték katonáikat, részint elfogultságtól tartva, részint a két főkapitányság különböző rendtartása miatt.

30 Az is megesett, hogy a tekintély elvét érvényesítették, mint Batthyány Ádám Zichy István győri generálissal szemben, amikor katonái béke idején törököt fogtak, s emiatt Zichy parancsot adott a portyázok elfogatására. Batthyány ekkor levelet írt a főkapitánynak, amelyben megvédelmezte embereit és a maga hatáskörét: , ,Győri generális uram megbocsássa, de úgy tetszik nekünk, mi vagyunk ország generálisa és nem más, s ha a végházbelieken (ti. a győri főkapitánysághoz tartozó végházak katonáin) kívül valakik csatázni indulnak, azokat mi büntethetjük meg, ...az mi szolgáinkat másoknak háborgatni nem engedjök..."

31 A kerületi főkapitány felügyelete alatt álló bíróságot a 16. században többnyire a vicegenerális hívta össze szükség szerint, a tárgyalást is б vezette, ezért értenie kellett az igazságszolgáltatáshoz. Ha abban járatlan volt, mellette más törvénytudó tisztviselőt is alkalmaztak. A vicegenerális a hadiszék előtt tárgyalt ügyeket — az ítélettel együtt — és a kegyelmi kérvényeket a főkapitányhoz terjesztette föl jóváhagyás végett, a bíróság csak annak visszaérkezése után hirdette ki a , ,deliberatum"-ot. A 17. században a vicegenerális hadbírói szerepkörét a király által a Haditanács útján kinevezett hivatásos hadbíró vette át.

32 A hadiszék legfontosabb teendői közé tartozott a sereg