Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594–96 közötti protokollumai tükrében

A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594—96 közötti protokollumai tükrében 31 kor a komáriakat arra utasítja, hogy az elfogott gyanús török személyeket, pribékeket, kalauzokat a kanizsai óbesternek adják át. Ilyen Bakó Farkas által elfogott, majd Haymnak kihallgatásra átadott, állítólag török szabadulólevéllel érkezett török kém volt a Csákány közelében született, paraszti származású Nagy Tamás, aki csak egy alapos botozás után tett beismerő vallomást. Elmondta, hogy 18 évesen Csurgón Bornemissza Antalnál, majd idősebb Zrínyi Antalnál szolgált, kinek rohamsisakját hordozta. Onnét 10 évre Segesdre került Nagy Imre várgrófhoz, onnét Vécsey László ispánhoz Dencsre, tőle Batthyány Mihályhoz Csákányba stb. Egyszer Kéthelyről muníciót vitt Csákányra és elfogták. 20 évig volt fogoly a török császár fiánál, kinél paraszti munkát végzett. Ott kényszerítették, hogy török hitre térjen. Amikor kiszabadult, Komárba ment, de csakhamar újra fogságba esett és 11 évig szolgált Amhát bégnél. Most Ferhát basa küldte Kanizsára kikémlelni a vár állapotát. Mivel Nagy Tamás jól ismerte a török erődök állapotát is és részletesen beszámolt török urai hadi előkészületeiről, Hay m kísérettel Bécsbe küldte, hogy a haditanács is kihallgathassa. Nagy Tamás fentebb vázolt regénybe illő életútja szemléletesen példázza a végvárak körzetében élő lakosság veszélyekkel terhes életét. 1595 nyarán sok panasz érkezett a haditanácshoz a végvári katonák féktelensége, fosztogatásai miatt. Július 20-án pl. egy Lukács nevű kém azt jelentette, hogy 9 kiskomári haramia Kapóshoz közel rajtaütött egy hódolt falun, s az embereket megverték. Erre a nép Kapósba futott és a török segítségét kérte. Azok megtámadták a haramiákat, közülük hetet el is fogtak, majd Kapósra vitték őket... Más alkalommal Forgács Ferenc veszprémi püspök jelentette fel a komári és kanizsai hadinépet, hogy sorozatosan fosztogatják alattvalóit, a csökölyi, garabonci, merenyei és újlaki parasztokat: élelmüket, jószágaikat, takarmányukat elviszik. Nem tűri, háborgott a főherceg, hogy a katonák egyházi javakhoz vagy bárki vagyonához nyúljanak. Különösképp megtiltja a püspök jövedelmének és népének sarcolását, mivel az a végbeliek rablásai miatt nem képes már a sümegi várat karbantartani és hadinépét saját költségén fenntartani. Persze, a törökök magyar területen véghezvitt hatalmaskodásairól is gyakran érkezett hír. Haym már 80. levelében jelentette, hogy a török nemcsak a hódolt parasztokat, hanem a végváriak oltalma alatt állókat is oly hihetetlen mennyiségű gabona, liszt, posztó, pénz, deszka, szeg stb. előteremtésével zaklatja a rendes adón felül, hogy a nép képtelen annak eleget tenni. Ha egy falu természetben nem tud szolgálni, attól készpénzben követeli a szolgáltatást, s ha fizetni sem tud, elhajtja állataikat, az asszonyokat és gyermekeket, sőt még robotot is követel. Mivel pedig a császár alá tartozó falvak ily mértékű vagyoni és véráldozatot megadni képtelenek, a török már két ízben is véres lándzsát küldött minden falura, sőt másodízben azzal fenyegette meg őket, hogy ha három nap alatt nem teljesítenek és a kocsikkal robotba nem mennek, családostul levágja és fölégeti őket. Hogy milyen mértékű volt a török ez irányú kártétele, az bizonyítja leginkább, hogy a Rába körül fekvő hódolt falvaknak a végbeliek szigorúan megtiltották az új követelések s a vállalt rendes adó fizetését egyaránt. A török tehát még az Ausztria közelében fekvő falvak egy részét is megkísérelte újabb természetbeni adózások teljesítésére kényszeríteni. Úgy tűnik, hogy Bakó Farkas kiterjedt és kiváló kémhálózattal rendelkezett. 1595. július 20-án pl. azt jelentették kémei, hogy a szigeti bég táborba szállt, az ágyúk elé vonómarhákat hozatott és seregével Komár felé indult. Kanizsától legalább 200 embert kért sürgős segítségül s azt, hogy Haym tudassa a veszélyt gróf Zrínyivel és a többi várkapitánnyal. Kérte, hogy őriztessék a passzusokat és a török sereg közeledtével küldjenek hírt annak létszámáról és felszereltségéről. Mi Isten segítségével hadfiak módján várjuk őket. — zárta levelét. Másnap egy részletesebb kémjelentés is érkezett Bakótól, mely szerint a szigeti és a bosnya basa három béggel úton van, s már csatlakoztak hozzájuk a kaposiak és koppányiak is. Közülük Kanizsa alatt még aznap meg is jelent 60 török lovas, akik ,,nyelvet" akartak fogni, ám a huszárok és a gyalogság kivonult ellenük. Erre elvágtattak. A huszárok csak azért nem követték őket, mert észrevették, hogy a távolban többszáz jól felfegyverzett török lovas áll készenlétben. Ismét másnap Fránczl kapitány jelentette Kanizsának, hogy már közel a török. Néki azonban csupán 124 embere van a komári várban, 15 abból is fekvő beteg, magyar pedig alig néhány lézeng. Ezért a palánkot nem is tudják védeni. Beszámolt arról is, hogy az ágyúk csak fél keréken állnak és ha azokból akárcsak egy lövést is leadnának, összerogynának. Elkeseredetten panaszolta, hogy a tüzes holmik készítéséhez semmiféle nyersanyag sem áll rendelkezésre, azért a szertüzér nem tud tűzszerszámokat készíteni. Azonnal salétromot, ként, gyantát, szurkot, lenolajat, különféle zsinórokat, kis és durva spárgát, gyújtókötelet stb., stb. kért. Végül ismételten hosszú listát közölt a szükséges fegyverekről és különféle hadianyagokról. Rimánkodása azonban nagyrészt eredménytelen maradt, mert első menetben a haditanács mindössze 15 font puskaport, 161 font ágyúport, 50 csomó gyújtózsinórt és 2 q ólmot küldött azzal az indoklással, hogy puskaporban és munícióban oly nagy a hiány, hogy azt még Kanizsára sem tudnak küldeni. Augusztus elején azonban mégis érkezhetett egy nagyobb szállítmány, mert Haym azt jelentette, hogy a komári várban 10 kerekeságyú van, köztük két 5—5 csöves or-