Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594–96 közötti protokollumai tükrében

32 Kerecsenéi Edit gona. Hozott melléjük Kanizsáról még 2 falkont, vagy 50 q ágyúport, 4 q és 20 font puskaport, 100 falkongolyót, 900 egyéb golyót. Van 2 q ólom, néhány csomó gyújtózsinór, némi patron és egyéb tűzszerszám. Sajnos, az a későbbiekben sem derült ki, hogy mikor is érkezett az utánpótlás. E rövid előadásban nem szólhatok részletesebben Haym azon erőfeszítéseiről, melyeket Berzence, Segesd és főleg Babócsa újjáépítése érdekében fejtett ki. Hónapokon át szinte minden energiáját a babócsai vár építési munkálatainak, majd az úgy-ahogy elkészült erőd védelmének és ellátásának megszervezésére koncentrálta, annak árán is, hogy Kanizsáról és a környező végváraktól vonta el az anyagiakat és az embererőt. 1595. augusztus 7-én kelt jelentéséből kiderül pl. hogy a kiskomáromi Gayer Györgyöt szemelte ki Babócsára német kapitánynak. О azonban maradni akart, mivel csak nemrég szabadult váltságdíj ellenében a török fogságából, s éppen csak annyira jöttek rendbe pénzügyei, hogy berendezkedhessen Romárban. Emiatt vonakodott tábori körülmények között új életet kezdeni Babócsán. Végül is Franczl lett a kapitány azon megokolással, hogy jól ismeri a török hadviselési módot, sőt ért a gazdasági ügyekhez is, mivel éveken át építési írnokként tevékenykedett Kanizsán. A 188. levélben azt jelzi Haym, hogy ha Babócsa, Segesd és Berzence egyaránt felépülnének, az utóbbi két erődítménybe együttesen 800 német, 400 huszár, 200 archibusier és 600 haramia tartására lenne szükség. Protokollumaink gyakorta tartalmaznak személyi vonatkozásokat is. 1595. június 27-én pl. Mátyás főherceg közölte, hogy Kacorlakra Nádasdy Pétert nevezte ki vajdának. Utasította a tábori főírnokot, vegye őt lajstromba és annyi zsoldot kapjon, amennyit a többi vajdák. Ugyanakkor megparancsolta az óbesternek, hogy a várható török támadás ellen a kacorlaki castellumot szerelje fel minden szükségessel és tartson ott egy szorgalmas és becsületes vicevajdát is. Eördögh Gergely zalai alispán halála után Eördögh György jelentkezett a pölöskei kapitányságra. Mivel ifjú kora óta jártas a hadi dolgokban, — írta Mátyás főherceg — kinevezi. Egyben utasította Haymot, hogy a szokásos módon iktassa be a kapitányságba és kihirdetését is végezze el. Az iratokból kitűnik, hogy a végvári katonák között erős volt a fluktuáció. 1595. július 27-én pl. Richter Gábor kért paszportot azzal, hogy más végvárban akar szolgálni, augusztus 2-án pedig Horváth Miklós kapitány kérte a főhercegtől, bocsátaná el Kanizsáról, mivel más erődítménybe kíván átmenni. Mátyás néha gyorsan döntött a személyi ügyekben, más alkalmakkor viszont kikérte az óbester véleményét, hogy a veszélyes időkben az illetőt elbocsáthatónak tartja-e? Részben a babócsai kaland következtében az 1595-ös tél is nyomorúságos állapotban találta Kanizsát és a környező erődítményeket. A fízetetlenség, az éhség és ruhátlanság miatt ismét lázadoztak a katonák és haramiák sőt őrhelyüket elhagyva a falvakat is fosztogatták. A Babócsára vezényelt vitézek helyett se küldött a haditanács újakat, pedig — amint Bakó Farkas több ízben is jelentette — a török minduntalan a vár alatt száguldozik, s riogatja a népet. Haym többnyire hasztalan kísérelte a katonákat a szolgálat ellátására kényszeríteni, azok kifakadtak, hogy évek óta csak papírral fizetik őket, közülük senkit egy fillérrel nem segítenek, éheznek és ruhátlanok, noha ők is emberek és nem barmok, s a levegőből nem élhetnek meg. Pedig mint becsületes hadi emberek a végsőkig helytálltak, tették amit kellett... Ám mindez hasztalan volt, mert az udvartól még egy dicsérő szót sem kaptak, nemhogy több zsoldot vagy kitüntetést. Ezért elmennek más urat keresni, vagy valamelyik paraszthoz állnak be szolgálni... Mivel az óbester is hasztalan sürgette Bécsben az elmaradt illetmények utalványozását, a főherceget kérte, engedélyezze, hogy Prágában a császár elé járulhasson és személyesen tájékoztathassa Kanizsa és környéke tragikus helyzetéről. Ám csak Bécsig jutott el. Ott megfeneklett az ügy, mivel nem kapott ellátmányt a prágai útra. (Bécsig a katonák adták össze útiköltségét.) Keserűségében 1596. január 2-án egy 33 pontba foglalt hosszú jelentésben részletezte Kanizsa és környéke kétségbeejtő állapotát, a szükségesnek alig töredékét számláló védők botrányosan gyenge ellátottságát és harci készületlenségét. De ennek se lett foganatja... Haym több hónapos távollétét kanizsai ellenségei: Püchler és köre arra használták fel, hogy koncentrált támadást indítsanak ellene, ami sikerült is. A feladatának ellátására alkalmatlan, önös érdekeit minduntalan előtérbe helyező óbester a Burg áristomába került, majd perbe fogták, s a parancsnokságtól megfosztották. Összefoglalva az elmondottakat: a protokollumokban ugyan aránylag kevés adat található a Kanizsa környéki végházakról, a leveleken és jelentéseken keresztül mégis betekintést nyerhetünk történelmünk e tragikus korszakába, Kanizsa és a környező végházak vitézeinek a túlélésért folytatott mindennapos küzdelmeibe. Ugyanakkor szívszorító érzéssel tapasztaljuk, hogy sem Haym, sem a főtisztek, sem a katonák magatartásában nem nyilvánul meg együttérzés a töröknek és magyarnak egyaránt kiszolgáltatott, szüntelenül robotoló parasztok iránt.