Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)
Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 239 kellett írnia., ,Ha a bizonyítvány eme tulajdonságok tekintetében nem kedvezőleg ütne ki, csak a munkaidót vagy a tapasztalt tulajdonságok fölötti bizonyítványt, illetve csak azt kell felvenni, ami a legénynek hasznára szolgál". A bizonyítványt a munkaadó mesternek saját neve aláírásával kellett ellátnia, az aláírást pedig a községi elöljárónak kellett hitelesítenie. A 4. pont szól arról a szabályról, mely szerint — abban az esetben, ha a legény a vándorkönyvet azon kívüli koronaországba vándorláshoz is kívánja használni, mint amelyre azt a könyv kiállításakor engedélyezték, akkor a könyvet ennek megfelelő láttamozással kell a megyefőnöknek, illetve ahol es. kir. rendőrigazgatóság van, ez utóbbinak ellátnia. Ahhoz pedig, hogy a vándorkönyv külföldi, tehát az Osztrák Császárságon kívüli országba utazáshoz útlevélként szolgáljon, a főispánnak (Obergespan) u kellett azt láttamoznia. Ez a rendelkezés lényegében összhangban van a megelőzővel. Eltérés a láttamozási, tulajdonképpen az utazás-engedélyezési jogkör gyakorlójának a császári politikai közigazgatás szervezeti felépítéséhez igazításában jelentkezik; — olyan helyeken, ahol a mesterlegény munkában állott, miután a mester a legény munkaidejét és viselkedését beírta, a vándorkönyvet a községi elöljáróságnak láttamoznia kellett, ha helyben rendőri hatóság nincsen. Ez a rendelkezés fenntartja a korábban már elrendelt láttamozási, csak ennek gyakorlási jogát igazítja hozzá az új közigazgatási szervezeti rendhez; — az olyan legény, akinek vándorkönyvében levő legutolsó láttamozás 6 hétnél régebbi, az a legény , ,többé nem tartozik eléggé igazoltnak, s vele a fennálló rendőri szabályok szerint kell bánni". Ez a rendelkezés a korábbi szabályozás szerint is már tilos, cél nélküli ,,ide s tova való járkálás"-ban a közbiztonságra jelentkező veszély hatékonyabb megelőzését szolgálni hivatott, egyben az ilyen magatartás esetén bekövetkező rendészeti intézkedést kilátásba helyező, tehát a korlátozást szigorító és a tilalom megszegése miatti represszaliát megjelölő rendelkezés; — az engedélyezett vándorlási időt és területet, .különbeni felelet terhe alatt átlépnie nem szabad". E rendelkezés célja a rendészeti ellenőrzéshez fűződő államérdeknek a mesterlegények vándorlása vonatkozásában való hatékonyabb érvényesülése, illetve ennek előmozdítása. Az 5. pont az arra vonatkozó tájékoztatást tartalmazza, hogy mit kell a legénynek tennie, ha a vándorkönyvben üres hely már nincsen; a 6. pont pedig arról szól, mi a teendő a vándorkönyv elvesztésekor. Az ezekre az esetekre érvényes szabályozások egyeznek ' a korábbi vándorkönyvekbe másolt tájékoztatás szerintivel. A sorrendben utolsó tájékoztatás a 7. pontba foglalt, amely arra figyelmeztet, hogy a vándorkönyv hamisítása, az azzal való minden visszaélés a fennálló törvények szerinti büntetést vonja maga után. Ilyen tájékoztatás a korábbi vándorkönyvekben is van. e) A vándorkönyv kiállítása utáni bejegyzések közül az első a vándorkönyvet kiállító nagykanizsai cs. kir. rendőrbiztos (kk. dirigirendfer] Polizei Commissar) által a könyv kiállítása napján, 1855. július 5-én történt bejegyzés. A német nyelvű bejegyzés annak kinyilvánítására irányult, s egyben annak igazolására is szolgált, hogy a vándorkönyv tulajdonosa a cs. kir. koronaországokba 1 évig való vándorlásra kapott engedélyt. A rendőrbiztos az engedély megadásának előzményeként bejegyezte azonban azt is, hogy Nováczky a felszabadító levele szerint hol, kinél tanulta szakmáját, hogy mikor szabadult fel, s hogy azóta segédként több itteni mesternél megelégedésre dolgozott". A Thúry György Múzeum őrzi azt a sajátságos iratot, melynek alapján a rendőrbiztos a munkaviszonyokat igazolta. Ennek az iratnak címe ,,Tanuló Levél", keletje azonos a rendőrbiztos által a vándorkönyvbe írt bejegyzés keletjével. Ugyanekkor a „Tanuló Levél" szerint a nagykanizsai csizmadiacéh 1853. december 18-án tartott Czéh ülése alkalmával szabadították fel Nováczky Imrét, amiről ,,ezen" bizonyságlevelet kapta (a felszabadítást követő 1 év 6 hónap 27 nap után!!). A „Tanuló Level"-et kiadó céh ezen a „Tanuló Levél"-en azt is igazolja — az előző szöveg folytatásaként és ugyanazzal a kézírással (!!)—, hogy Nováczky a felszabadítás után, azaz 1854 januártól kezdve 1855. július l-ig mely két nagykanizsai mesternél volt segéd. 85 Egy következő és még egy további bejegyzés szövege szerint a rendőrbiztos igazol munkaviszonyt. A vándorkönyvben van munkaviszonyról szóló két olyan, az 1850-es évekből származó bejegyzés, amelyeket a munkát adó mester céhe adott. Ezek a munkaviszonyigazolások is éppúgy, mint az ilyen korábbiak, a magyarországi kundschaftok szövegének egyszerűsített változatai. Illusztrálásul a két egyező szerkezetű bejegyzés egyike: Bizonyítvány Hogy Novátzki Imre nevezetű csizmadia Segéd nálunk 1, azaz egy évig munkában volt mely idő alatt magát illendően visellé légyen. Költ Palotán Január 3-án 1858. Cz. M. Komáromi Gábor s. k. At. M. Butsuházi Károly s. k. Jegyz. Nader Joseff s. к. „Csizmadia-céh Palota" köriratú piros viaszpecsét; középen 1782. évszám". Van a vándorkönyvben egy olyan bejegyzés is, amellyel egy városi tanács igazolja a munkaviszonyt. Ez azonban már a vándorlási kötelezettséget és a vándorkönyvet megszüntető, s a munkakönyvet rendszeresítő, 1860. május 1-én hatályba lépett Iparrendtartás idejéből való. Szövege:
