Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 237 tanunk, hogy ezeknek mindegyike éppúgy egy-egy különkülön bizonyítvány, mint amilyen a vándorkönyv rendszeresítése előtt használt Kundschaft. A vándorkönyvbe vezetett ezek a bizonyítványok ugyanolyan irattani belső ismertetőjelekkel rendelkező okmányok, mint a Kundschaft-ok. A velük szembeni eltérés csak az, hogy amíg a Kundschaft-ok mindegyike külön-külön papírra írt, vagy különkülön papír felhasználásával készült nyomtatvány kitöltésével kiállított, aláírt és pecséttel megerősített okmány, addig a vándorkönyvekbe bejegyzett bizonyítványok könyv alakban összefüggő papírokra írt okmányok, amelyek csak együttesen tarthatók, mozdíthatók és tárolhatók. Ennél fogva bizonyítványként használásukkor is együttesen és úgy vannak jelen, hogy egymástól csak rendeltetés ellenesen (a könyvecskéből kitépessél) különíthetők el és használhatók fel, mi által viszont elvesztik hitelességüket, s így érvényességüket. A vándorkönyvekben levő többi bejegyzések, így a vándorlás ellenőrzése céljából történt bemutatáskor ennek a vándorkönyv megtekintéséről, vidimálásáról a könyvbe történő hatósági bejegyzés, hasonlóképpen a katonai szolgálati kötelezettségekkel összefüggő bejegyzések, ugyancsak tényeknek az arra hivatott hatóság által és az erre előírt módon történő igazolását tartalmazzák, s ekként ugyancsak bizonyítvány jellegűek. Mindezek alapján azt kell megállapítanunk, hogy a vándorkönyv egyedi jellegű sajátosságokkal rendelkező irat, amely egyrészt a tulajdonos mesterlegény vándorlásához szükséges, s személyazonosságának megállapítására alkalmas útiokmány, másrészt munkaviszonyairól, ezek időtartamáról és a legény az alatti magatartásáról szóló több bizonyítványt magába foglaló, harmadrészt a vándorlás többszöri hatósági ellenőrzésének megtörténtét, majd 1850 után a mesterlegény egyes katonai kötelezettségei teljesítését is igazoló több hatósági igazolást magába foglaló irat. Tartalmánál fogva a rendészeti és iparigazgatás, valamint 1850-től a katonai szolgálattal kapcsolatos polgári közigazgatás eszköze. A vándorkönyv a technikai előállításának eredményeképpen létrejött külső megjelenésénél fogva a vándorló mesterlegények magatartási megnyilvánulásai kedvezőtlen alakulása folytán az állam által mind hatékonyabban gyakorolni kívánt rendészeti ellenőrzés minél eredményesebb érvényre jutását jobban segítő, és ilyenként a rendszeresítése idején jelentkezett igények oldaláról nézve, a korábbival szembeni fejlődést képviselő, tehát korszerűb iratfajta, mint az ugyancsak elsősorban rendészeti célból közel 100 évvel korábban bevezetett elődje, a Kundschaft. ej) Szükségesnek tartjuk szólni arról, hogy a neoabszolutizmus idejéből való polgári hatósági bejegyzések kevés kivétellel, a katonaiak és rendőrhatóságiak pedig mind, már nem viaszpecséttel, hanem fekete vagy zöld színű bélyegzőlenyomattal megerősítettek. A bélyegzők alakja eltérő: kör alakú, álló vagy fekvő ellipszis alakú bélyegző lenyomatok mellett tompított sarkú négyszögletes lenyomatokat is láthatunk a vándorkönyvekben. A viaszpecsétek helyett festékes bélyegzők használata az ügyintézés gyorsítása érdekében történt irodai technikai fejlesztési törekvések ez idő alatti megvalósításáról és terjedéséről tudósít. A bécsi Rendőrigazgatóság 1856-ban már olyan bélyegzőt használt, amelynek a vándorkönyvbe ütésével egyszerre került a könyvbe a ,,Zur Reise nach" szöveg, hogy e mellé kézzel csak azt kelljen beírni, hogy a vándorlegény mely helységbe történő utazási szándékot jelölt meg, de ugyanakkor e bélyegző beütésével a könyvbe kerülta ,,K. K. Polizey

Direction Wien" könratú, kétfejű sasos bélyegzőlenyomat is. Ennek a bélyegzőnek a használata csökkentette a rendőrhivatalnok munkáját, gyorsította az ügyintézést, és ezzel megrövidült a vándorlegényeknek a Rendőrigazgatóság folyosóján való várakozása. 3. Az Ideiglenes Iparrendtartás 1851. április 1. és 1860. május 1. közötti hatálya idején A) a történeti Magyarország területére esett öt koronaország valamelyikében kiállított vándorkönyv a Thury György Múzeumban egyetlen egy van. Ez a Nováczky Sándor csizmadialegénynek 1855-ben adott vándorkönyv. Ezen kívül van egy, amelyet Galícia és egy, amelyet Tirol koronaországban állítottak ki. Ezek B) Antol Roland szabólegénynek 1854-ben, és C) Johann Haas lakatoslegénynek 1855-ben kiállított vándorkönyvek. A/a) A Nováczky Imrének kiállított vándorkönyv irattani külső ismertetőjele szerint egy 17,7x11,3 cm nagyságú, 1—48 oldalszámú lapokat magába foglaló, álló alakú könyvecske, amelynek lapjait átfűző fekete-sárga színű sodort zsineg végét a vékony kartonkötés elülső táblája belső oldalán a könyv kiállítójának szárazbélyegzőjével ellátott zárócímke ragasztja le. A könyv első 9 oldalán található magyar és német nyelvű nyomtatott szöveg. Az ezt követő üres oldalak a könyvnek a kérelmező részére való kiadása után történő bejegyzések céljára valók. b) A könyvet 1852-ben Budán ,,in der kais [erlichen] königlich[en] Universitats Buchdruckerei" nyomták. c) A könyv címoldala felső részén középen kétfejű sasos címer, amely a „Magyar-Ország" tulajdonnév két tagja között helyezkedik el, tudtul adva ezzel azt, hogy a könyvet az olmützi alkotmány szerinti Magyar Koronaországban nyomtatták, és fogják majd kiállítani. Ugyanekkor a címoldal német szövegében Magyar-Ország nem ,,Kronland Ungam"-ként, hanem ,,Königreich Ungam"-ként szerepel. d) A címoldal magyar szövege szerint a könyvecske ,,Vándorkönyv az 1816-ik július 16-án kelt helytartósági intézvény s más későbbi rendeletek következtében", az ez alatt olvasható német szöveg szerint, .Wanderbuch in Folge hoher Statthalterey-Verordnung vom 16. Juli 1816. und der nachtráglichen Verordnungen". Az ,,1816-ik július 16-án kelt helytartósági intézvény" a könyvecske, mint nyomtatvány előállítása előtt 4 évvel — az 1848: III. tc-kel — feloszlatott m. kir. Helytartótanács,