Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

236 Rózsa Miklós pesti es. kir. Rendőrigazgatóság), melynek székhelye Pesten volt. 1857. augusztus—október hónapokban а К. K. Polizei Commissarioit in Arad (= Aradi cs. kir. Rendőrbiztosság) csak azt jegyezte be Csillag András vándorkönyvébe, hogy Temesvárra, majd а К. K. Polizei Direction in Temesvár, (= Temesvári cs. kir. Rendőrigazgatóság), hogy Nagyszebenbe utazik. А К. K. Polizei Direction in Hermannstadt (Nagyszebeni cs. kir. Rendőrigazgatóság) Csillag megérkezését követően — úgy látszik — ellenőrizte tevékenységét, mert beírta a vándorkönyvbe, hogy ,,

In Arbeit", tehát, hogy munkaviszonyban áll. Amikor munkaviszonyának megszűnéséről és időtartamáról adott bizonyítvány megerősítéseképpen erről szóló igazolást vezetett a munkakönyvbe a Nagyszebeni Városi Tanács, akkor az ottani Rendőrigazgatóság csak azt írta be, hogy Brassóba távozik. A K. Polizei Direction Kronstadt (= Brassói cs. Rendőrigazgatóság) is bejegyezte a munkaviszony létrejöttét. Az ennek megszűnéséről az itteni német szabó céh által 1857. október 31-én adott igazolást követő és a városból távozás irányát feltüntető rendőrhatósági láttamozás viszont nem került a vándorkönyvbe. Ezt követően 1 és 3/4 évig nincs sem céh által, sem közigazgatási hatóság által, sem rendőrhatóság által adott bejegyzés a könyvben. 1859. augusztus 13-án viszont K. K. Polizei Commisar zu Szeged (= Szegedi cs. kir. rendőrbiztos) igazolja az esztendő június hava 13-ától fennállott munkaviszonyt azzal, hogy Csillag Pécsre távozik. A vándorlás rendészeti ellenőrzése jegyében történt bejegyzésnek tartjuk, illetve a rendészeti ellenőrzéskor támadható megalapozatlan feltevések elleni védekezésként kérelmezett bejegyzésnek véljük a Csillag András vándorkönyvébe 1852. november 8-i kelettel a községi jegyző, a bíró és a tförvény] bíró aláírásával vezetett és viaszpecséttel megerősített azt a bejegyzést, mely szerint Csillag „Keszegen,

81 mint szülött helyén megjelent és 14 napig ott helyben, mint szüleinél tartózkodott." eg)A neoabszolutizmus idején Magyarországon a vándorkönyv a katonai szolgálati kötelezettséggel kapcsolatos polgári közigazgatási tevékenységbe is bevont ellenőrző eszköz, az ellenőrzéskor pedig bizonyítékként szolgáló eszköz is volt, amint ez Hódíts, Kaszap és Csillag vándorkönyveinek bejegyzéseiből kitűnik. A nagykanizsai rendőrhivatalnok említett 1851. december 27-i vándorkönyvi bejegyzése szerint Hódíts István azért utazik Keszthelyre, hogy a vándorláshoz engedélyt kapjon. 1852. április 30-án Keszthely városbírája oly bejegyzést írt a vándorkönyvbe, hogy annak tulajdonosát katonakötelezettségi évének túllépése miatt (1852-ben 26 éves volt) a helyhatóság elbocsátotta, amit azzal közölt vele, hogy az illetékes cs. kir. rendőrhatóságnál jelentkeznie kell. Kaszap Mihály vándorkönyvébe 1851. december 4-i székesfehérvári kelettel a Cs. K. Fejér Megyei Főnök helyettese azt jegyezte be, hogy a székesfehérvári sorozóbizottság viszértágulat (Kramfader) miatt (ekkor 25 éves volt) minden tábori szolgálatra alkalmatlannak találta, s erre tekintettel 3 évre szóló engedélyt kapott a cs. kir. koronaországokban való vándorlásra. 1856. október 26-i keletű bejegyzés szerint a Székesfehérvári Szolgabírói Hivatal a vándorlási engedélyt az „Österreichische Monarchie"-ba szólóan 2 évre meghosszabítja. Csillag Andrást munkavállalási helyének, Aszódnak jegyzője 1853. február 17-én (amikor 24 éves volt) „mint besorozás alá tartozandó"-t szülőfalujába utasította. A sorozásról a vándorkönyvben nincs bejegyzés, 1853. március 10-én a Nógrád megyei cs. kir. nógrádi kerületi főszolgabíró bejegyezte, hogy a Magyar koronaországban való vándorlásra az engedélyt 1 évi időtartamra megadta, majd 1855. június 24-én a következő sorozásig terjedő időre meghosszabbította, 1856. május 6-án pedig, mert katonai kötelezettségének mindenkorra megfelelt, 3 évre hosszabbította meg. Még ennek lejárta előtt a Praesedium der kk. Statthalt[erei] Abth[ei]l[un]g zu Pressburg (= Pozsonyi cs. kir. Helytartósági Osztály elnökségéből 1858. augusztus 16-án származó bejegyzés szerint a dunai fejedelemségekbe (a német nyelvű bejegyzésben Donaufürstentümer), tehát Havasföldre valamint Moldvába valamint Törökországba kapott 3 évre szóló vándorlási engedélyt. A katonai szolgálati kötelezettséggel kapcsolatos közigazgatási hatósági bejegyzések és a vándorlási engedély megadásáról szóló bejegyzések közötti összefüggések azt a látszatot keltik, mintha a vándorlási engedély megadása attól függött, hogy a legények eleget tettek-e a sorozáson való megjelenésük kötelezettségének. Ezzel szemben a vándorlási engedély megadásáról szóló bejegyzések nem ezért, hanem azért kerültek a vándorkönyvbe, mert az Ideiglenes Iparrendtartás így rendelkezett. (135. §.) Más kérdés, hogy ezt a rendelkezést a közigazgatási hatóságok arra használták fel, hogy az engedélyt csak akkor adták meg és jegyezték be a mesterlegények vándorkönyvébe, ha a sorozáson megjelentek. eh) A négy vándorkönyv közül egyedül Hoditséban van bejegyzés arról, hogy vándorkönyve a népszámláláskor — mégpedig Keszthelyen 1850. július 20-án láttamozásra került. A keletből következik, hogy a bejegyzés az 1850 nyarán kezdett és 1851 nyarán befejeződött magyarországi népszámláláskor

82 a vándorkönyv tulajdonosának születési helyén történt láttamozási igazolja. ei) A vándorkönyvbe nyomtatott szövegek utáni bejegyzésekkel és aláírásokkal, mint említettük, létrejött egy, a mesterlegény vándorlásához szükséges és személyazonossága megállapítására alkalmas okmány, amely már ezzel a tartalommal létrejőve, önállí irattípust képvisel. A vándorkönyvnek az azt kérő mesterlegény részére történt kiadása után a munkaviszonyok helyéről, időtartamáról és a legény ez alatti magatartásáról adott bejegyzéseket irattani szempontból vizsgálva azt kell megállapí-