Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 235 mogy vármegyei faluban munkában volt Hodits István vándorkönyvével. Az 1846-ban vándorútra kelt Kaszap Mihály vándorkönyvében 1847—1848 években történt győri, pozsonyi, soproni, pesti és mosonmagyaróvári vidimáltatásokat bizonyító bejegyzések vannak. Ezek tartalmazzák a továbbutazás irányának bejegyzését is. Csillag András vándorkönyvébe 1849-ben Kecskeméten írtak be továbbutazás irányát megjelölő bejegyzést. E bejegyzések nem mindegyikét aláírónak a neve és a használt viaszpecsét vagy festékes bélyegzőlenyomat nem mindegyikének szövege olvasható. Sopronban a városkapitány jegyezte be a továbbvándorlás irányát és „Sz. K. Sopron Város Kapitánysága" köriratú, városcímeres, fekete festékes bélyegzőt használt. Pesten egy kapitányi hivatali írnok jegyezte be a továbbutazás irányát és szintén városcímeres, de elmosódott köriratú, fekete festékes bélyegzőt használt. Mosonmagyaróváron az útiránybejegyző csak nevét írta alá, de tisztségét nem. Az általa használt körbélyegzőben vízszintesen elhelyezett szöveg: „Magyaróvár Ungar. Altenburg". ed) Sótonyi János vándorútja 1843. december 3-án befejeződött. Hódits István vándorlása 1851. december 27-éig, Kaszap Mihályé 1857. december 23-áig, Csillag Andrásé 1860. szeptember 24-éig tartott. Hármójuk vándorévei átnyúltak a szabadságharcot követő neoabszolutizmus idejére. Az ez alatti munkaviszonyokról szóló azok a bejegyzések, amelyek valamely céhtől származnak, tartalmilag megfelelnek a vándorkönyvet rendszeresítő 21.080/1816. sz. helytartótanácsi rendeletben előírtaknak. Szövegezésük ez időben is követi a Kundschaft szövegét. A bejegyzés aláírásának módja ugyanúgy változó, mint az előző időszakban, most azonban mind több az olyan munkaviszonyigazolás, amelyet csak a céhelöljáró írt alá. A céhektől származó bejegyzések aláírása mellé még most is viaszpecséteket nyomtak. Van olyan munkaviszony-igazolás, amelyet nem céh adott, hanem szolgabírótól, városi tanácstól vagy jegyzőtől vagy rendőrhatóságtól származik. A bejegyzések nyelvi szempontból megoszlanak. Egyik részük magyar, másik német. ee) A neoabszolutizmus idejére átnyúlt vándorlások alatt használt vándorkönyveink arról tudósítanak, hogy a császári hadsereg szükségesnek tartotta a mesterlegények vándorlásának saját szervei által való ellenőrzését. Egyes bejegyzésekből úgy tűnik, hogy a mesterlegény köteles volt egyes városok elhagyására irányuló szándékát a városban levő illetékes es. kir. katonai szervnek a továbbvándorlás tervezett iránya közlésével bejelenteni. A katonai szerv a bejelentés megtörténtét és a továbbutazás irányát bejegyezte a vándorkönyvbe. Lehet, hogy ez a vándorúinak a tervezett irányba akadálytalanul folytatásához szükséges előfeltétele volt. Kaszap Mihálynak, amikor 1849 nyarán pozsonyi munkaviszonya megszűnését követően Bécsbe törekedett, és vándorkönyvébe céhelöljárója 1849. július 8-án már bejegyezte munkaviszonya helyét és időtartamát, vándorkönyvét láttamoztatnia kellett a Városi Tanáccsal. Miután ennek — a beosztását a neve alá nem írt — hivatalnoka ugyanaznap bejegyezte, hogy a vándorkönyv tulajdonosa Bécsbe utazik, az akkori hadihelyzet miatt láttamozásra be kellett mutatnia a könyvet a K.K. Pressburger Militaer Platz Commandonál is ugyanaznap, s csak miután itt láttamozták a könyvet, indulhatott Bécs felé. Bécsi munkaviszonyairól az 1850. szeptember 20-án adott igazolást a Bécsi Városi Tanács azzal záradékolta, hogy Magyarországra utazása miatt jelentkezni köteles a cs. kir. Városparancsnokságon. A Centralcommision der k.k. Stadt Commendatur szeptember 23-i keltű bejegyzéssel vette tudomásul Kaszap Magyarországra utazását. Hasonló volt a helyzete 1851 májusában Selmecbányán Csillag Andrásnak. A munkaviszonyának az ottani céhelöljáró által május 19-i kelettel történt igazolása után a Városi Tanácsnál — az ilyen ügyekben eljáró városkapitánytól —, majd a császári Térparancsnokságtól is kellett kérnie a láttamozást, amelyet ugyanaznap meg is kapott annak beírásával, hogy hová utazik. Amikor Kaszap Mihály vándorkönyvébe 1852. december 4-én a Cs. K. Fejér Megyei Főnök

79 helyettese bejegyezte, hogy a vándorkönyv tulajdonosa Pestre megy, a Pestre utazás feltüntetését tartalmazó láttamozást jegyzett be a székesfehérvári Térparancsnokság is. 1852. decemberében Csillag András Neszmélyről

80 jövet átutazott Esztergomon. Vándorkönyvében december 29-i láttamozás van mind az Esztergomi Tanácstól, mind az ottani K.K. Stadt Com[man]do-tó\ (cs. kir. Városparancsnokságtól). Sem Kaszap Mihály, sem Csillag András vándorkönyvében nincs az említetteken kívüli városokban működött katonai szervektől származó bejegyzés. Ezt 1854. május 1-е utáni viszonylatban érthetővé teszi, hogy e nappal megszűnt az ostromállapot. ef) A mesterlegények vándorlásának közbiztonsági és közrendészeti szempontból való ellenőrzése cs. kir. államrendőrség működésének Magyarországon 1850—1851. években megkezdésétől kezdve elsődlegesen államrendőrségi feladat lett. Vándorkönyveink közül Hodits Istvánéban van egy Nagykanizsán 1851. december 27-én kelt bejegyzés, amelyet egy önmagát К. K. Polizei Ac[tuarJ-ként megjelölő itteni rendőrhivatalnok írt alá. A bejegyzés nem csak arról szól, hogy a vándorkönyv tulajdonosa hova utazik, hanem ebben került igazolásra az is, hogy mely mesternél és mennyi ideig dolgozott. (Erről a munkaviszonyról céh által adott igazolás nincs a vándorkönyvben, holott Kanizsán az időben volt fazekas céh.) Pesti és budai munkaviszonyokról és azok időtartamáról, valamint a Pestről távozás irányáról szóló bejegyzést vezetett 1852. november 23-án Kaszap Mihály vándorkönyvébe a K.K. Polizey Direction zu Ofen Pest, (Buda-