Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)
230 Rózsa Miklós vet Magyarországon rendszeresítse. Az osztrák tartományokban csak 11 évvel később, az 1827. február 24-én kelt pátenssel vezették be a vándorkönyvet, amikor is ez, az erről tudósító forrásunk szerint, a Napoleon uralkodása alatti Franciaországban követett gyakorlat példáján alapult. 52 Ugyancsak a további kutatásra vár annak megállapítása, miként jött létre, hogy a vándorkönyv-nyomtatványok csekély eltérésektől eltekintve azonos tartalmúak és szerkezetűek. A vándorkönyvet rendszeresítő helytartótanácsi rendelet közzétett szövege nem szól arról, hogy a vándorkönyv-nyomtatványok mikénti elkészítéséhez a Helytartótanács valamilyen előírást adott volna. Ha valóban nem adott, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a budai egyetemi nyomdában nyomtatott könyvek a Helytartótanács által adott kézirat alapján készültek, s lettek majd a többi nyomda által készítetteknek mintái. 5. Az 1849. március 4-én közzétett olmützi oktrojált alkotmány megszüntette Magyarország önálló államiságát. Megindult az ország közigazgatási beolvasztása az ausztriai birodalomba, s az elmaradottabb magyar gazdaságnak a fejlettebb osztrák gazdasághoz, a Birodalom többi részében hatályos iparpolitikai és iparigazgatási alapelvekhez igazítása. A császári Kereskedelmi, Ipar- és Közmunkaügyi Minisztériumban úgy ítélték meg, hogy elengedhetetlen, s ennek következtében folyamatban is volt ,,a magyar országrészek számára, ahol egy ilyen tárgyú szabályozás halaszthatatlanná vált, egyelőre olyan rendelet kibocsátása, amely a német és szláv korona-tartományokban hatályos ipari normáknak megfelel." 53 A minisztérium utasítást adott a magyar koronatartomány iparviszonyainak — egy egységes birodalmi iparrendet felölelő magas szintű jogszabály alkotása kellő elkészítettségének hiányában, ugyanakkor ilyen jogszabály várható kibocsátása miatt csak ideiglenes jellegű — jogszabállyal való rendezésére. Ennek eredményeként bocsátotta ki Kari Freiherr von Geringer, a cs. k. Helytartóság ideiglenes főnöke 1851. február 6-i hirdetményével (Kundmachung) a cs. k. Kereskedelmi Minisztérium jóváhagyásával a Provisorische Instruktion überdie Regelung der Handels- und GewerbsVerhàltnisse im Kronlande Ungarn című utasítást, amely magyar és német nyelven került közzétételre. 54 A történeti irodalomban Ideiglenes Iparrendtartás néven szereplő Instruktion — magyar fordítása szerint utasítás — a ,,Magyarkoronaország"-i iparviszonyok kodifikatorius szabályozása, 55 s ilyenként hazánkban az első. Az Ideiglenes Iparrendtartás fenntartotta a vándorlás intézményét. Úgy rendelkezik, hogy engedélyhez kötött iparok (conzessionierte Gewerbe) gyakorlásához, függetlenül attól, hogy az ipar céhes vagy nem céhes (azaz céhen kívüli, vagy céh nélküli, ami nem azonos), egyik általános kellékként jól töltött, legalább hat legény- és vándorlási év szükséges. (80., 95. §-ok.) Az ennek megléte igazolására szolgáló okmányt a jogszabály ,,Arbeits- (Wander-) Buch''-пзк, magyar fordítása „munka- (vándor-) könyv"nek nevezi, amelybe bejegyzésre került, hogy a legény hol, kinél, meddig és milyen eredménnyel dolgozott (95. §). Ennek megfelelően az Iparrendtartás előírja, hogy minden legénynek munka- (vándor-) könyvvel kell rendelkeznie. A könyvek alakját és a vezetésükre vonatkozó intézkedéseket illetően pedig úgy rendelkezik, hogy azokat a fennálló rendszabályok foglalják magukba. (135. §.) Kinyilvánítja az Ideiglenes Iparrend tartás, hogy a munkaivándor-) könyv a Kundschaft-oi, munkabizonyítványt és útlevelet helyettesíti, s hogy a munka- (vándor-) könyvbe bejegyzettnek kell lennie az illetékes hatóság által a bel- és külföldi vándorlásra adott engedélyeknek. (135. és 192. §-ok.) Azt, hogy melyek azok a fennálló rendszabályok, amelyek a munka- (vándor-) könyvek alakját és a vezetésükre vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák, az Ideiglenes Iparrendtartás nem jelöli meg. A rendelkezésünkre álló adatok szerint: a) a belföldiek vándorkönyveit a megyei hatóság, rendezett tanácsú városokban pedig a városi hatóság állította ki a honossági bizonyítvány alapján. Külföldre utazás esetén az útlevelekre vonatkozó szabályokat kellett követni. Azokban a helységekben, amelyekben a vándorló mesterlegény dolgozott, a községi elöljáró láttamozta a vándorkönyvet, ha a községben nem volt külön rendőrhatóság. A hatóságoknak az általuk kiállított és láttamozott útiokmányokról és vándorkönyvekről külön kimutatásokat kellett vezetniök; b) a külföldi kézműveslegények vándorkönyvét nemcsak a Birodalom határán át történő belépéskor, hanem munkavállalásuk helyén is láttamoztatni kellett. Ugyancsak láttamoztatniuk kellett minden olyan városban való tartózkodásukkor, ahol városkapitányság, vagy rendőrhatóság létezett, valamint akkor, ha vándorlásukat más koronaországban kívánták folytatni, mint ahol a Birodalom területére léptek. 56 6. 1860. május 1-i hatállyal az Ideiglenes Iparrendtartást az 1859. december 20-án kelt császári pátenssel kiadott Gewerbe-Ordnung 57 váltotta fel. A magyar nyelvű fordítás szerint Iparrendtartás című szabályozás 58 minden, a hatályba lépésekor érvényes rendelkezést, amely a kézművesipari jogosítványok elnyerését szabályozta, valamint a kézműipar űzéséről szól, és az Iparrend tartással összeegyeztethetetlen, hatályát veszti. (A császári patens III. pontja.) így megszűnt a kézműveslegények vándorlásának kötelezettsége is. Az Iparrendtartás a kézműveslegényeket bevonta, a kereskedelmi segédeket, a gyári munkásokat és a hasonló szolgálati viszonyban álló női segédmunkásokat felölelő segéd fogalomba. (73. §.) Ebből következően az Iparrendtartásnak azok a rendelkezései voltak reájuk nézve irányadók, amelyekkel az a segédeknek e minőségükből fakadó viszonyait szabályozta. Ennek megfelelően minden kézműveslegénynek munkakönyvvel (Arbeitsbuch) kellett rendelkeznie. E nélküli alkalmazásuk pénzbüntetést vont maga után. (74.
