Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Szakály Ferenc: Kanizsa és uradalma a vár török kézre jutása előtt

22 Szakály Ferenc Kalmár György 1/2 telkes Kosa János 1/2 telkes Tót Márton 1/2 telkes Kosa Péter 1/2 telkes Ilona, Varga Balázs özv. 1/2 telkes 3. A teljesen elpusztult telkek (, ,sessiones penitus desertae et hominibus carentes") tulajdonosai korábban ezek voltak: Búza Ambrus 1/2 telkes Pósa Illés 1/2 telkes Bus Imre 1/2 telkes Kovács Pál 1/2 telkes Annyán Imre 1/2 telkes Farkas István 1/2 telkes Becske András 1/2 telkes Bagoly Albert 1/2 telkes 4. Zsellérek, akiknek semmi földjük nincs, de szolgálnak a várhoz („inquilini de eodem oppido nullás terras habentes et servientes"): Mészáros György deák Kosa János Mészáros János Kalmár Tamás Becske Barnabás Kaza Benedek Pósa Illés Bus György Pósa Kristóf Tót Miklós özvegye Szíjgyártó János Búza Ambrus özvegye Varga Balázs Bus Imre özvegye Varga Antal Varga András özvegye Gyalus Balázs Jánoska Gergely özvegye Barbély András Búza Balázs özvegye Kosa Bálint özvegye Mint látható, a közösség felbomlása már jócskán előrehaladt, s a folyamat valamikor a következő évtizedek folyamán odáig jutott, hogy Kanizsának immár nem volt többé polgári lakossága. Az alább bőven ismertetendő 1597. évi összeírás már úgy nyilatkozik, hogy a városban kivül és belül egyaránt csak katonák laknak (, ,tam internum, quam externum milites Suae Maiestatis incolunt"). Meglehet, a fentiekben éppen a magyar polgári lakosság hosszú ideig utolsó névsorát adtuk közre. Az ismertetett körülmények nagyon felértékelik azt a három, 16. század végi, kanizsai összeírást, amelyeket az ilyesfajta források természetes lelőhelyén, a Magyar (Pozsonyi) Kamara archívumának Urbaria et Conscriptiones című gyűjteményében sikerült felfedeznünk. Ezek az alábbiak: 1. Egy datálatlan, cím nélküli urbárium, amely 35 Zala és Somogy megyei helység lakóinak névsorát és úrbéri kötelezettségeit tartalmazza. Jelen formájában nyilván töredékes, hiszen az utolsó fennmaradt lap aljára a Fityeháza nevet írta az összeíró, amiből következik, hogy az elkallódott lapokon kerültek felsorolásra annak esetleges lakói és szolgáltatásai.

13 2. Egy datálatlan jegyzék, amely kivül a , ,Verzaichnus aller vnd Jeder dörfer vnnd Vndterthanen, so zu der herrschaft Canischa gehören, was vnnd wieuil ydem dem Türckhen für Tribut jáhrlichen raichen vnd gebén müssen", belül ,,Die dörfer, so zu der herrschaft Canischa gehörn, derselben sein allenthalben ausser Estering, Pámblin, welche vor ainen Jar Öd worden, auch das dorf Vynep, und Jez aller Erst gemach widerumb dieselben, da Irer nur was Wenig verschandt, Erfölgt, werden möchten. Neüne [?] vnd der Vndterthanen 139, vnd allé gehuldigt, gebén dem Türkhen, wie nachuolgent Verzaichnet, den Tribut" címet viseli, s amely 9 Somogy és Zala megyei helység török részre teljesítendő szolgáltatásait részletezi.

14 3. „Connumeratio bonorum presidy Sacrae Caesareae Regiaeque Maiestatis Canisiensis et inquisitio per egrcgios dominos Ladislaum Egeraly praefectum abbatiarum Zalawar et Kapornak, necnon Joannem Hollossy militem Canisiensem iuxta iuramentum Judicum et civium juratorum anno 1597 mense Junio et Julio facta", amely 14 Zala és Somogy megyei helységnek a kanizsai vár, valamint 3 helység Kiskomár számára teljesítendő szolgáltatásait tartalmazza. a A három összeírásban mindössze két olyan információ akad, amelyből készítésük időpontjára következtethetünk. Az egyiknek — miszerint az alattvalók elsősorban a Babócsára irányuló prófuntszállítás miatt (,,ob devehendam annonam ad castrum Babolcha") zúgolódtak, amiből következik, hogy a forrás azután keletkezett, hogy a keresztény hadak 1595-ben Babócsát visszavették a töröktől

16 — nem sok hasznát vehetjük, hiszen éppen abból a fentebb 3-as számmal jelölt feljegyzésből származik, amelyről egyébként is tudjuk, hogy 1597-ben készült. Számunkra fontosabb az az utalás, miszerint Berény, Dencs, Gelse, Iharos és Újudvar falvak a török torkában fekszenek (,,den Türckhen gar am Zaun") és a dencsiek nemcsak szpáhijuknak, hanem a segesdi vajdának is adóznak. Mivel a Zrínyi György vezette magyar hadak 1594. március 14-én kényszerítették váruk elhagyására a csurgói és segesdi, majd két nappal később a szőcsényi török őrséget,

17 nyilvánvaló, hogy az a — felsorolásunkban a 2. — forrás, amelyben ezt olvashatjuk, csakis e magyar támadás megindulása előtt keletkezhetett. Mint címében olvasható, ezen összeírás elkészítésekor Esztregenye, Pamlény és Újnép pusztán állott, s így megnyugodva tapasztaljuk, hogy Újnép az 1597. évi jegyzék szerint is puszta — igaz, elpusztulásának időpontját ebben 1595-re teszik —, Pamlényt pedig csak nemrégiben kezdték megülni elszélledt lakói (,,ad hanc possessionem non ita diu redierunt inhabitatores, noviter suas sessiones aedificarunt et sunt illorum septem, qui jam sese mediocriter recollegerunt"). Ezzel szemben Esztregenyén — amelynek csak fele tartozott a várhoz — 9 olyan colonust talált az 1597. évi összeíró, akik már meglehetősen jól bírták magukat; vagyis —