Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Bogyay Tamás: Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül (Megjegyzések Tóth Sándor „A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára” című tanulmányához)

Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül 175 — építészettudomány 5. 1974. 623—624. 19 Szőke Béla Miklós: Zalavár. Zalai Gyűjtemény 6. 1976. 69-103. 20 Cs. Sós Ágnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról. Zalai Gyűjtemény 6. 1976. 105—140. 21 Szőke B. M. id. cikke 157, lábjegyzet. Tóth Sándor 157, 19. jegyzet végén. 22 Györffy i. m. (7. jegyzet) 325. 23 L. részletesen Bogyay i. m. (6. jegyzet) 378—80, 388—393. 24 Uo. 383. és 84. jegyzet. 25 M. Kos: Conversio Bagoariorum et Carantanorum, Ljubljana, 1936. 101—106. — H. Wolfram: Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Das Weissbuch der Salzburger Kirche über die erfolgreiche Mission in Karantanien und Pannonién. Wien-Köln—Graz, 1979. 15. 26 Györffy i. m. (7. jegyzet) 325. 27 Itt kell megjegyezni, hogy a katalógus anyagmeghatározásaihoz jó lett volna kőzettani szakembert bevonni. A 10. és 24. számú, valamint a B. jelzésű kövekről Papp Ferenc ötven év előtti vizsgálata azt állapította meg, hogy anyaguk külföldi, valószínűleg Salzburg vidéki fehér márvány (1. Bogyay Tamás: Szent István korabeli oltár töredéke Zalavárról a Vasvármegyei Múzeumban, Dunántúli Szemle, VIII. 1941. 92). A Szent György-hegyről való töredékek (30—32. sz.) anyaga nem bazalt, hanem az ún. habkő vagy horzsakö. Mint gyerekek paszszióval gyűjtöttük a Badacsony tetején, és megkülönböztetésül a bazalttól, lávának neveztük, ami kőzettanilag persze ugyancsak helytelen. Egry József, a festőművész, szívesen faragott belőle kisebb használati tárgyakat, hamutartót, bögrét. A Balaton-vidéki bazalt szobrászmunkára teljesen alkalmatlan. 28 SOF XXIV. 1965. 300-301. 29 Österreichische Kunst-Topographie I. Kunst-Topographie des Herzogthums Karatén. Wien, 1889. 346—347. Fig. 356. 30 Dr. J. Klemenc: áempetrski spomeniki postavljeni. Varstvo Spomenikov VII. 1958—1959. 101-106. 31 Füssy Tamás: A zalavári apátság története. A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend története (továbbiakban PRT) VII. Budapest, 1902. 219. 32 Entz id. cikke (15. jegyzet) 24. 33 PRT VII. 220. 34 Uo. 438. 35 Über den Stuhlweissenburger Sarkophag des hl. Stephan. Ungarn-Jahrbuch 4. 1972. Abb. 12. 36 Österreichische Kunsttopographie XXXI. Die Kunstdenkmâler des Benediktinerstiftes St. Lambrecht. Wien, 1951. 141. 37 CIL III, 2, no 5062. 38 Zum Problem der Flechtwerksteine. Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archâologie III. Wiesbaden, 1957. 262—276, Tóth Sándor bibliográfiájában, Bogyay g. 39 Frau Barbara Johannson—Meery M. A., Feldafing, szíves közlése. 40 Handbuch der Liturgiewissenschaft. Hsg. A. G. Martimort. I. Freiburg—Basel—Wien, 1963. 198. 41 L. bővebben Bogyay i. m. (6. jegyzet) 367 és 40. jegyzet. 42 Ez az elég bonyolult motívumleírás nem illik minden Tóth Sándornál idézett emlékre. Például a zselicszentjakabi oszloplábazatokon és az aquileiai mellvédlapokon a „félpalmettapárból" újabb palmetta női ki, amely kitölti a négyzetsarkot. 43 Az aquileai székesegyház S. Pietro kápolnája mellvédlapjai körüli vitában, amelyre Tóth Sándor is hivatkozik (158, 40. jegyzet), nem a rendkívül gazdagon kiképzett sarokkitöltő palmettadísznek tulajdonítanak kormeghatározó jelentőséget, hanem a széles középrészű hármas szalagnak. A 10—11. századi keltezés hívei Bizáncból eredeztetik (pl. H. Fillitz: Die Spátphase des „langobardischen" Stils. Studien zum oberitalienischen Relief des 10. Jahrhunderts. Jahrbuch der kunsthistorischen Sammlungen in Wien N. F. XVIII. 1958. 15. A Maxentius pátriárka kora, a 9. század eleje mellett kardoskodók, a Tóth Sándor idézte újabb olasz irodalom, ír és germán szalagfonatokra és állatmotívumokra hivatkoznak (pl. D. Dalia Bárba Brusin—G. Lorenzoni: L'arte del Patriarcato di Aquileia dal secolo IX. al secolo XIII. Padova, 1968. 24—26. 44 Árpád-kori kőfaragványok. Katalógus. Székesfehérvár, 1978. 31-34. (Tóth Melinda), 92 (Marosi Ernő). 45 T. Ulbert: Studien zur dekorativen Reliefplastik des östlichen Mittelmeeres. (Schrankenplatten des 4—10. Jahrhunderts). München, 1969. 68. 46 A. Grabar: Sculpture byzantine du moyen âge II. (Xle—XIVc siècles. Paris, 1976. 52—53. 47 Bogyay: Eine Grenzprovinz byzantinischer Kunst im Donauraum? (13. jegyzet). 155. 48 A. Kralovánszky: Contribution à la question du sarcophage de Székesfehérvár dit de Saint Etienne. Alba Regia, 8—9. 1967. 85—90. és Nagy Árpád: A székesfehérvári XI. századi szarkofág eredete és ikonográfiája. Művészettörténeti Értesítő 21. 1972. 165-176. 49 Scriptores rerum Hungaricarum II. Ed. E. Szentpétery. Budapest, 1938. 452. 50 I. m. 398-400. 51 I. m. 434-437. 52

1. m. 399-400. 53 Kralovánszky Alán: Szent István király székesfehérvári sírjának és kultuszhelyének kérdése. Szent István cs kora. Budapest, 1988. 166-172. 54 Györffy i. m. (7. jegyzet). 325. 55 Bonaventura Piter: Thesaurus absconditus in agro scu monasterio Brzewnoviensi prope Pragam Ord. Sancti Benedict! S. Gunthcrus Confessor & Heremita etc. Brunae 1762. pp. 162—165: Dissertatio de Monasterio in Szala a S. Stephano Rege Hungarorum erecto. 1. kép: Bogyay T. felvétele. Őrzési hely: Keszthely, Balatoni Múzeum * 2. kép: Joze Gorjup felvétele * 3. kép: Mazur Ildikó felvétele. Óh.: Keszthely, Balatoni Múzeum * 4. kép: Barbara Johansson—Meery M. A. felvétele * 5. kép: Bogyay T. felvétele. Óh.: Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum (tartós letét a Szombathelyi Savaria Múzeum gyűjteményéből) * 6. kép: Repró. Somogyi Múzeumok Közleményei 1. 1973. Nagy Emese: Előzetes jelentés a kaposszentjakabi apátság feltárásáról. LXXV. tábla, II. kép.