Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Bogyay Tamás: Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül (Megjegyzések Tóth Sándor „A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára” című tanulmányához)

174 Bogyay Tamás lye lehetett.

53 Az írott adatok tehát amellett szólnak, hogy a gyönyörű bizánci stílusú szarkofág 1038 táján készült és nem 1083 után. Ez egyúttal megerősíti a zalavári márványtöredékek korai datálását is. Tóth Sándor joggal jegyzi meg, hogy ezek ,,gazdag szentélykialakításra utalnak". (150). Azt inkább csak találgatni lehet, hogy ezt az 1019-ben szentelt templom építtetője vagy az oda települő bencések javára írjuk-e. Györffy feltételezi, hogy mint több más korai kolostoralapításnál, a bencések itt is egy királyi udvarházat és kápolnát kaptak meg.

54 Tóth Sándor viszont arra figyelmeztet, hogy ,,az 1024-re szóló hamis oklevél jogilag érdektelen megjegyzése a monostor megfelelő elhelyezéséről áttelepítés emlékét őrizheti." (151). Természetesen nem a récéskúti kőbazilikából, mint ahogy ő gondolja, mert ezt az első Szent Adorján templomnak tartani és egyáltalában e szent kultuszával összefüggésbe hozni képtelenség. Említést érdemel azonban az a 18. században följegyzett brevnovi hagyomány, hogy a prágai kolostorban eltemetett Szent Günter remete kezdeményezte volna nemcsak a ba1 Bogyay Tamás: Elpusztult és átépített középkori templomok a Balaton vidékén — Badacsony egyházai a középkorban. Balatoni Szemle III. 1944. április, 508—510, képek az 506. és 507. o. közt. 2 Koppány Tibor: A Balaton-felvidék románkori templomai. Veszprém megyei múzeumok közleményei. I. 1963. 86. 3 Baudet—

Chaussin: Vies des saints et des bienheureux selon l'ordre du Calendrier avec l'histoire des fêtes. Paris, 1941. 76-77. 4 A. Eckhardt: De Sycambria à Sans-Souci. Histoires et légendes franco-hongroises. Paris, 1941. 96—100. 5 Vollstàndiges Heiligen-Lexikon. Hsg. J. E. Stadler und F. J. Heim. Hildesheim — New York, 1975. 43—47. 6 Az egyház- és birtokjogi kérdések részletes kifejtését 1. tőlem: Mosapurc und Zalavár. Südost-Forschungen (továbbiakban SOF) XIV. 1955. 378-380, 388-393. 7 Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. 77. A Tóth Sándor felsorolta átírásokhoz hozzáfűzhetjük még a legfiatalabbat, Rőtszakállú Frigyesét 1178-ból. K. F. Stumpf: Die Reichskanzler vornemlich des X., XI. und XII. Jahrhunderts. III. Buch, dritte Abteilung: Acta Imperii adhuc inedita. Innsbruck, 1873. 213—219. Az átírások közül III. Henrik 1051-es oklevelének lehet aktuális politikai, magyarellenes háttere. 8 Lexikon des Mittelalters V. 1383. 9 A. Radnóti: Une église du haut moyen âge à Zalavár. Études Slaves et Roumaines (továbbiakban ESR) I. 1948. 21—30. 10 D. Dercsényi: L'église de Pribina à Zalavár. ESR I. 1948. 85-100. " Uo. 96. 12 L. Bogyay i. m. (6. jegyzet) 382. konybéli, hanem a zalaszigeti monostor alapítását is, mégpedig itt is egy remeteség helyén.

55 Summázva a fentieket, azt lehet mondani, hogy a récéskúti kőbazilika és esetleges elődjei problémája még nyitott, de a Szent Adorján kultuszhoz semmi köze sem lehetett. A katalógusból törölni kell a zalavári faragványok fő csoportjának 1070—1080 körüli kormeghatározását, a hatszögekbe foglalt rozettákkal díszített kőlap biztosan római, az állítólagos küszöbkő szalagfonatával 9. századi, és eredetileg kapukeret lehetett, majd Szent István korában kolostor vagy templom bejárata szemöldökköveként használták föl. A 11. század első felében készülhettek a Zalavárott előkerült bizánci jellegű márványfaragványok is. A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára és katalógusa mindenesetre fontos adalékokat nyújt a kutatáshoz, de nem tisztázhatta Mosapurc—Zalavár egykori szerepét, a Dunántúl koraközépkori történetének ezt a központi problémáját. A megoldást talán meghozzák az ásatások, amelyek e sorok írásakor még javában folytak a Vársziget belsejében. 12/a

A Századok 1991 augusztusában megjelent 1989. évi 123. évfolyama 3—4. száma majdnem teljes egeszében változtatás nélkül közli az akkori szerkesztő, Berlász Jenő által megmentett hasábkorrektúrák alapján az 1948-as eredeti kötet anyagát. Bogyay Tamás tanulmánya a 489—493. oldalon olvasható. 13 L. Tóth Sándor felsorolását (170—171), amelyből hiányzanak a következő címek: Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanprum. SOF XIX. 1960. 52—70. — Kontinuitatsprobleme im karolingischen Unterpannonien. Mcthodios' Wirken in Mosapurc im Lichte der Quellén und Funde. Das östliche Mitteleuropa in Geschichte und Gegenwart. Acta Congressus Históriáé slavicae salisburgensis 1962. Wiesbaden 1966. 62—68. — Eine Grenzprovinz byzantinischer Kunst im Donauraum? XVI. Internationaler Byzantinistenkongrcss. Aktén II/5. Jahrbuch der österreichischen Byzantinistik 32/5. 1982. 149—157. — Die Salzburger Mission in Pannonién aus der Sicht der Archâologie und Namenkunde. Mittcilungcn der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 126. 1986. 273—290, mint külön kötet: Salzburg und die Slawenmission. Zum 1100. Todestag des hl. Methodius. Hsg. Heinz Dopsch. Salzburg, 1986. 14 L. Karaman: À propos de l'église de Pribina à Blatnograd — ville de Balaton. Archaeologia Jugoslavia I. 1954. 91—96. 15 G. Entz: Un chantier du Xle siècle à Zalavár. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 24. 1964. 17—46, 109—124. 16 A. Cs. Sós: Bericht über die Ergebnisse der Ausgrabungcn von Zalavár—Récéskút in den Jahren 1961—1963. Acta Archaeologica 21. 1969. 51—103. 17 Á. Cs. Sós: Die slawische Bevölkemng Westungarns im 9. Jahrhundert. München, 1973. 18 Tóth Sándor: Régészet, műemlékvédelem, történelem. Építés Jegyzetek: