Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: 7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán

138 Szőke Béla Miklós csontvázas temetők váltják fel és hogy ezekben a temetőkben és a velük egyidős telepeken (pl. Devínske Jazero, Siladice II., Kúty—Sigeca II) együtt tűnik fel a díszítetlen és a felső harmadában korongolt és díszített prágai típusú áru, továbbá a dunai típusú kerámia, bizonyíték arra, hogy Délnyugat-Szlovákiában a díszített prágai típusú áru keltezésének terminus post quem-je az avaroknak a Dunától északra történő expanziójának időpontja." (BIALEKOVÁ 1968,620—621). Véleménye szerint tehát a díszített prágai kerámia feltűnésének ideje a 7. század eleje, első fele és a 7. század utolsó harmadában szűnik meg, elsősorban Szlovákia déli területein, míg északabbra feltehetően a 8. század elején, első felében is tovább él. (BIALEKOVÁ 1968, 622—625.; 1962, 135—136). Az Inkey kápolnánál talált kerámia jó párhuzamai kerültek elő Abrahám-Ъап (BIALEKOVÁ 1962,97-98. ; obr. 2. 2-5), Dőlné Krslcany-Ъап (Alsóköröskény)(BIALEKOVÁ 1962, 98.; obr. 3), MatúSkovo-Ъап (BIALEKOVÁ 1962,100-104.; obr. 10. 1, 3) hamvasztásos rítusú temetőkből, továbbá Siladice, (Szilárd) poloha Bodos II. (BIALEKOVÁ 1962, 118.; obr. 39. 1, 3, 4—8, 10—11, 16—19) telepen. Ugyancsak közeli analógiák találhatók a már említett Devínska Nova Ves (Dévényújfalu) temetőjében (EISNER 1952, obr. 24. 3; 36. 4), bár ezek már inkább az ún. dunai típusú, azaz a korongolt avar kerámia képviselői; s a sort még hosszan folytathatnánk (részletesen Id. BIALEKOVÁ 1962., 1968. példatárát). Szólnunk kell azonban még egy, a 7. század végére, de inkább a 8. század elejére, első felére keltezett urnatemetőről, amit Bajâ (Bajcs) — Vklanovo lelőhelyen tártak fel. Itt a díszítetlen prágai típusú kerámia már az Inkey kápolnánál megismertnél fejlettebb formájú, díszített kerámiával együtt fordul elő, ez a lelőhely tehát egyfajta terminus ante quem-ként szolgálhat számunkra (NEVIZÁNSZKY 1984, 189-192., ris. 2). A fentiek alapján tehát a Nagykanizsa—Inkey sírkápolna melletti települést és kerámiáját a 7 század második harmadától, közepétől a 7. század végéig keltezhetjük. Az edények készítési módja, díszítése alapján különválasztott két csoport közül az elsőt ezen időszakon belül a korábbi, míg a másodikat a későbbi évtizedekre helyezhetjük. A kis település lakói — díszítetlen és díszített prágai típusú edények és a háztartás más olyan elemei, mint pl. az 56. objektumban talált nagyméretű magszárító tál, vagy medence alapján — részben minden bizonnyal szlávok voltak, akik a prágai kultúra településterületéről költöztek hozzánk. Nem beszéltem azonban eddig a leletanyag azon részéről, mely a Kárpát-medence avarlakta területein általánosan elterjedt kerámia köréhez tartozik, illetve amelyen az avar edényművesség hatása jól érzékelhetően kimutatható (pl. 3. kép 3., 7.; 4. kép 6., 5. kép 1—5., 11. ; 6. kép 4), s részben az ún. szürke kerámia helyi változata lehet (ROSNER 1979, 97—108). Mivel azonban az avar temetőkben főleg a szlávokkal szomszédos területeken volt szokás edénymelléklet adása (CILINSKÁ 1973,331-337), az avar települések kutatása pedig csak a közelmúltban kezdődött meg (BONA 1973), ma még nem áll rendelkezésünkre olyan összehasonlító anyag és alaposan kidolgozott tipológiai rendszer, mint amit a prágai típusú kerámiánál felhasználtam. Mégis nagy bizonyossággal állítható, hogy az Inkey sírkápolna melletti településen a szlávok mellett avarok is éltek, s ezt a települést is egy olyan kevert, avar—szláv népesség hozta létre, amelynek birituális temetőit Zala megyéből másutt (Id. Zalakomár, Kehida, Pókaszepetk)

14 jól ismerjük. Az Inkey sírkápolna melletti település kerámiájához hasonló leletanyag Nagykanizsáról és a nagykanizsai járásból terepbejárásaink révén máshonnan is ismert

15 így pl. Nagykanizsán a Magyar utcai kertek alján

16 lokalizálható még egy ilyen telep. Nagykanizsától nyugatra Szépeinek— Bánfapusztán

17 és Eszteregnyén, a falutól délkeletre, a műút melletti dombon,

18 tőle északra, a Principális völgyében Zalaszentbalázs közepén, a tsz-istállóknál,

19 és a Tót Mihálok réttyén',

20 Hahóton a Sárkány-szigetre vezető dűlőút mentén,

21 keletre pedig Nagyrécsén, a vasútállomástól északra

22 Zalaszentjakabon a Rózsa-vízi dűlőben,

23 továbbá Miháldon,

24 Sandon,

25

, Galambokon, a falutól keletre

26 és Zalakaroson a garabonci homokbánya helyén

27 találtunké korszakból telep nyomokra. Közülük a szepetneki, eszteregnyei és nagyrécsei lelőhelyek esetleg már a 7. század első felében lakott települések voltak, mivel itt túlnyomórészt vagy kizárólag díszítetlen prágai típusú edények kerültek felszínre és erre az időre, a 7. század elejére, első harmadára keltezhető a Balatonmagyaród— Hídvégpuszta, déli rév 40. objektum leletanyaga is, ahol ugyancsak kizárólag díszítetlen prágai típusú edénytöredékeket találtunk.

28 Ez utóbbi lelőhelyek azért fontosak számunkra, mert azt bizonyítják, hogy vidékünkön a szláv népesség már a 7. század elején megjelent és edényművessége itt fejlődött tovább ugyanolyan impulzusok hatására, mint Délnyugat-Szlovákiában. S fontosak azért is — az Inkey kápolna-típusú lelőhelyekkel együtt — , mert ezek révén nemcsak a temetők, de a települések révén is betekintést nyerhetünk életükbe és komplex ismereteket szerezhetünk élet- és lakáskörülményeikről. A Nagykanizsa—Miklósfa, Mórichely (Cigánykút) lelőhelyen ugyan csak egy kisebb szondázó ásatást végezhettünk, de az itt feltárt objektumokból előkerült kerámia nem kevésbé fontos új adatokkal gazdagította ismereteinket e vidék népességéről. Lényegesnek tartom, hogy bár ez a leletanyag formailag még bizonyos laza szálakkal kapcsolódik az Inkey sírkápolna melletti telep kerámiájához (ld. pl. 9. kép 1., 10. kép 1., 2), alapjában már más formakincsű edényművességhez tartozik, a technikai részletekben (soványítóanyag, agyagmáz, díszítési mód, a korongolás módja) pedig attól teljesen eltérő. Ezért feltétlenül időbeli hiátussal kell számolnunk. Sajnos a keltezés kérdésének eldöntéséhez viszonylag kevés támponttal rendelkezünk; a miklósfai kerámia pár-