Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Bondár Mária: Korabronzkori kocsimodell Börzöncéről

ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Bondár Mária: Korabronzkori kocsimodell Börzöncéről* 1988-ban az Országos Tudományos Kutatási Alapból finanszírozott településkutatási program keretében ásatást kezdtünk Börzönce — Temetői dűlő (Zala m.) lelőhelyen. A topográfiai terepbejáráson felfedezett településen (HORVÁTH L. terepbejárása 1979.) a Somogyvár — Vinkovci kultúra népe lakóhelyének maradványait tártuk fel három szezon alatt. Lelőhelyünk Nagykanizsa és Zalaegerszeg között kb. félúton lévő, mintegy 140 lakosú, festői szépségű kis település határában egy hosszan elnyúló, csónak alakú, 5,5 km hosszú, 1,4 km széles, kb. 80 m magas domb déli lejtőjén helyezkedik el (1. kép). A dombot egy mélyút szeli ketté, amelyet rendszeresen dózerolnak. A mélyút metszetében jól kivehetők a megbolygatott gödrök. A szántásban megfigyelhető, hogy a domb tetején Árpád-kori, déli lejtőjén, a mélyút mindkét oldalát magába foglalóan nagy kiterjedésű, korabronzkori telep van. A három szezonban végzett ásatás során eddig 410 m

2-t tártunk fel. Ez az egykori telep teljes nagyságának csak töredéke. Eddig 15 korabronzkori és 2 Árpád-kori objektumot bontottunk ki. A település szerkezetére a feltárt terület nagysága miatt még nem tudunk következtetni, megállapítható viszont, hogy a gazdag leletanyagot tartalmazó gödrök a domb alján helyezkednek el, egymástól kb. 20—30 m távolságra. Munkánk során szeméttel kitöltött mélyebb, illetve kevés leletanyagot tartalmazó sekélyebb munkagödröket tártunk fel. 1989-ben egy agyag kocsimodell töredékét találtuk meg az ún. J gödörben. A gödör méhkas alakú, ovális szájú, kb. 150—180 cm átmérőjű, 120 cm mély objektum volt, betöltése zsíros — fekete, paticsos volt (2. kép). Háztartási hulladékkal, használatra már alkalmatlan tárgyakkal és kevés állatcsonttal töltődött be. Esetleges különleges rendeltetésére semmi nem utalt. A gödörben talált leletek a korabronzkori Somogyvár — Vinkovci kultúra jellegzetes kerámiaművességének emlékei: kavicsos soványítású, durva seprőzésű fazekak; éles törésvonalú tálak; ujjbenyomkodásos bordával díszített tárolóedények; jellegzetes egy fülű korsók maradványai voltak (3. kép). A gödörből előkerült még egy mészbetéttel kitöltött, belső díszes tál töredéke (4. kép), egy erősen kopott felületű, kissé deformálódott kör alakú kocsikerék (4. kép 6), két másiknak töredéke (4. kép 3, 5. kép 5), egy kettSs kúpos alakú, három helyen egymás melletti három-három rovátkával díszített orsógomb (4. kép 4), egy henger alakú, rossz kidolgozású, függőlegesen átfúrt agyagnehezék (4. kép 5), egy kis bikaszobor (4. kép 2) és két karcolt díszű edény töredék

1 (4. kép 7—8). A gödörben talált legérdekesebb lelet a kocsimodell töredéke volt: lekerekített sarkú, szabálytalan négyszög alakú, erősen kopott felületű, elnagyolt kidolgozású kocsiszobor alsó része, az ún. kocsiszekrény maradványa volt (5. kép). Hossza 5,4 cm, szélessége 3,9 illetve 3,2 cm, a töredékmagassága 1,6 cm. Két rövidebb oldala alatt a tengelyek helyét hosszanti átfúrás jelzi. A kocsiszekrény alja eléggé aszimmetrikus, bár a tengelyek helye azonos magasságban van. A kocsi alsó részének ferdesége azt sugallja, hogy az első és hátsó kerekek mérete egymástól eltérő volt. Ennek minden bizonnyal statikai okai lehettek. A megmaradt töredék egyik hosszanti és egyik rövidebb oldalán nem folyamatos, bekarcolt vízszintes vonal van (5. kép 1). A modellen semmi nem utal a valóságban használt, a kocsiszobor mintájául szolgált szekér eredeti anyagára. Ugyancsak hiányzik a kocsihúzó rúd jelzése is. A kis kocsimodell különösebb összefüggés nélkül került elő a gödör aljáról. Az objektumból előkerült három kocsikerékmaradvány közül az egyik arányai alapján lehetett a kocsimodell kereke, így a rekonstrukciónál ezt is felhasználtuk (5. kép 5). * * * A kárpát-medencei modelleket és kocsira utaló maradványokat Bóna I. gyűjtötte össze (BÓNA AAH. 1960). A későrézkortól a koravaskorig terjedő időszak kocsijait sorra véve a szerző elemzi a kocsik kialakulásának és Kárpátmedencébe kerülésének problémáit. Bóna fejlődési sort állít fel a kocsitípusok között (6. kép). Eszerint az ún. budakalászi típusú kocsi a rövid, nehéz szekereket tes-