Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Jankovich B. Dénes: Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976–1978

Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976—1978 187 hajló peremének széle ferdén levágott. Oldalát lefelé haladva ritkuló vízszintes vonalak díszítik. (7. kép, 4.) A másik barna színű, tört kaviccsal és homokkal soványított hatalmas edény. Kihajló peremének széle enyhén megvastagszik és ferdén levágott. Oldalát valószínűleg csigavonalminta díszíti, ez azonban a jelentős hiányok miatt nem mondható biztosnak.

22 (7. kép, 1.) A harmadik szürkésbarna színű, tört kaviccsal soványított, enyhén érdes és egyenetlen felületű, széles fenekű, tömzsi edény. Tölcséresen kihajló pereme hurkaszerűen megvastagszik. Durván bekarcolt csigavonal-minta díszíti.

23 (8. kép, 2.) A többi lelet többsége is ehhez a típushoz tartozik. Ki kell azonban emelni egy sajátos csoportot, mely vörös színű, durva kaviccsal soványított, szembetűnően durva anyagú, vastag falú, nagyméretű darabokból áll. A kihajló perem ferdén levágott szélű, alul erőteljesen profilait. A töredékek mindössze 2—3 edényből származhatnak.

24 (11. kép, 9.) A kemence tapasztásának alsó rétegéhez mindössze egyetlen fazék töredékeit lehetett egyértelműen kapcsolni. Ezek világosbarna színű, apróra tört kaviccsal és homokkal soványított, sima felületű, majdnem zsíros tapintású darabok. A kihajló peremrész hurkaszerűen, lekerekített széllel vastagszik meg. Vállán vízszintes vonalat keresztező egyes hullámvonal fut körbe, oldalán is vízszintes vonalak voltak. A fenék részletén jól látható a korongról való levágás nyoma. Részben ragasztott, részben össze nem illő töredékek, melyek nem adják ki a teljes profilt.

25 A 4. kemence alakja leginkább lekerekített sarkú háromszöghöz hasonlít. Boltozata jelentős mértékben megmaradt, mint az a rajzokon is látható. Hosszúsága 130 cm, legnagyobb szélessége 140 cm. Fenekének tapasztása egyrétegű volt, melyben kizárólag késő keltakori LT С—D cserepeket találtunk. Ez kézenfekvő is, hiszen közvetlenül az e korból származó gödör mellé építették. Nyilvánvaló, hogy a kemence építésekor ezt a gödröt megbolygatták és a belőle kikerült kerámiaanyagot felhasználták.

26 Az 5. kemence az előbbitől DK-re, kissé távolabb és magasabban helyezkedett el. Különállását az is hangsúlyozza, hogy tüzelőgödre sem kapcsolódik semmilyen formában az előző négy kemencéhez. Alakja majdnem háromszög, hosszúsága 120 cm, szélessége 140 cm. Boltozata csaknem teljesen elpusztult, kis csonkja mindössze a déli oldalon maradt fenn. Tapasztása egyrétegű volt, és egyetlen darab cserép sem volt benne. Annál többet találtunk viszont az előtte lévő kis kerek hamuzógödörben. Ezek túlnyomórészt szürke vagy barna színű perem- és oldaltöredékek, tört kaviccsal soványítva, ritkán párhuzamos vízszintes vonalakkal díszítve. Meg kell említenünk a leletek egy csoportját, melyeken jól látszik, hogy a külső sima edényfelületet agyagiszappal alakították ki, és ahol ez letöredezett, ott előtűnik a törésfelületben is jól látható kavicsos anyag. A gödörből számos ilyen darab került elő.

27 A 6. kemence a kemencecsoport legdélibb tagja. Alakja ovális, boltozata helyenként maradt fenn. Hossza 140, szélessége 145 cm. Tapasztását egyszer megújították, a felső tapasztásban azonban csak kevés cserép volt. Valamennyi szürke vagy barna színű, tört kaviccsal soványított, enyhén érdes felületű, csigavonalas díszítésű töredék. Előkerült egy fazék koronglenyomatos fenékrésze is.

28 (13. kép, 4.) A kemence szájánál itt is köveket találunk, a lépcsőzetesen mélyedő hamuzógödör kibontása során nem sikerült relatív kronológiai megfigyeléseket tenni: ezen a mélységszinten már egyetlen másik gödröt sem vág át. Az viszont kiderült, hogy a 6. és az 1. számú kemence közötti gödör már be volt töltve, amikor ezt építették. A gödörben egy vaskést is találtunk.

29 (14. kép, 8.) Az alsó tapasztás anyagából egy szürke színű, apróra tört kaviccsal soványított, érdes felületű fazekat sikerült összeállítani. Az edény hordó alakját az erőteljesebb kihasasodás tömzsivé teszi. Szélesen kihajló peremének széle ferdén levágott, és alul kissé kiszélesedik. Oldalát vízszintes vonalak (talán csigavonalak) díszítik.

30 (8. kép, 5.) A 7. szelvényben három kisebb gödör körvonalai jelentkeztek a barnássárga altalajban, betöltésük szürke, laza hamus föld volt. Az „A" gödör a szelvény közepén található, mélysége mindössze 20 cm, átmérője 110 cm, enyhén tojásdad alakú.

31 A „B" gödör a szelvény DK-i,

32 a „C" gödör a szelvény DNy-i sarkában volt, és benyúlt a déli fal, illetve a 8. szelvénytől elválasztó tanúfal alá is. Ez utóbbit elbontva egy nem túl mély, kettős gödröt bontottunk ki, alján tapasztásmaradványt figyeltünk meg.

33 A gödörnek a déli szelvényfal alá eső részét nem bontottuk ki. A gödrök feltárása után megfigyeltük, hogy a korábbi szelvényekkel ellentétben ezek nem a sárga homokba, hanem egy barnássárga színű kevert talajba voltak beásva. Ebben a kevert rétegben meglehetősen sok őskori cserepet is találtunk. A 8. szelvényben összesen négy gödör szürke foltját észleltük közülük kettő (B és C) csaknem teljesen elpusztult a bányaművelés során. A másik kettő is kis sekély gödröcske volt csupán. A 9. szelvényben mindössze egyetlen objektum maradványait sikerült feltárni: a bánya falában egy kerek, lefelé szűkülő gödörnek mintegy negyedrésze maradt meg. A10. szelvényben (5. kép) a bánya metszetfalában látható kemencén kívül más objektum nem volt. A „kemence" minden vonatkozásban eltér az eddig ismertektől. Először is szokatlanul mélyen van, alja a jelenlegi felszíntől 120 cm-re található. Feltűnő érdekessége, hogy az alja egyáltalán nincs átégve, csupán a hamuzógödörrel szembe eső oldalai és teteje. Sajnos alakját nem lehetett megállapítani, hiszen a homokbányával jó kétharmadát elpusztították. Valószínű azonban, hogy kerek, pontosabban félkör, legfeljebb patkó alakú lehetett a tüzelőtér. Tulajdonképpen egy olyan gödörről van szó, melynek egyik oldalát kivájták, és ez a bemélyedés van oldalt és felül átégve. Sokáig használhatták, hiszen az átégett földréteg 10 cm vastag. Nem tudjuk egészen pontosan megmagyarázni, hogy az alja miért nincs átégve. Talán azért, mert a hamu kikotrásakor az átégett földréteget is felbontották és eltávolították. Erre utalhat az a megfigyelés, hogy a hamuzógödör feltöltésében a vastag, tiszta hamurétegek mellett találunk paticsrögökból álló réteget is. A betöltésben három egymástól jól elválasztható réteget különítettünk el, ezek a gödör