Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Balázs Géza: Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára. Mit tanultunk Barabás Jenőtől?

Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára 221 tozás, rokoni kötelékek, a múlt hagyományai, igazgatási szerkezet stb. mind meghatározói lehetnek a falvakat, városokat összekötő vagy elválasztó szálaknak. Vannak lazább és szorosabb, formális és informális kapcsolatok, s mindegyik hatása különböző." (I. m., 5.) A nagyrészt egyetemistákból, fiatal kutatókból álló csapat az alulról szerveződő társadalom struktúráját, kapcsolatrendszerét, zonális tagolódását vizsgálja, a „mezotáj" körvonalait pedig a Magyar Néprajzi Atlasz adatai határozták meg. A munka első szakasza extenzív adatfelvételen alapult (ebből látunk mutatót a kis füzetben), ezután kerül sor a kérdőíves „mélyvizsgálatra", amelynek eredményei, körvonalai a következő kérdésekben öltenek testet: ,Azt kellene bemutatni, hogy az alulról építkező társadalom, pontosabban egy kis közösség miképpen szervezi meg a maga életét, miért és hogyan fogadja be, dolgozza fel, illetve utasítja el a kívülről jövő impulzusokat, miként stabilizál értékeket, vagy miként bomlik fel és miért? Milyen a falun belüli csoportok, rétegek viszonya, az anyagi és szellemi önellátása?" (I. m., 8.) Barabás Jenő ezzel a kutatással, programmal a szülőföld, a rnikrorégió tudományos vizsgálatának hosszútávba fiatal kollégákat is magával ragadó tevékenységét alapozta meg. 3.2. Bár a tárgyi néprajznak alig akad olyan területe, amellyel ne foglalkozott volna, tudományos munkásságának legjelentősebb epizódja részben a település- és építkezéskutatással, részben az atlaszmunkálatokkal (lásd: 3.3.) kapcsolatos. Az előző témából írta a már említett doktori és az 1987-ben megvédett akadémiai doktori értekezését (Fordulatok és korszakok a magyar népi építészetben). Bóna István, az értekezés egyik opponense így foglalja össze ezzel kapcsolatos véleményét: „Barabás Jenő munkássága a dunántúli, alföldi és székely parasztház kutatásában gyökerezik, s már korábban összekapcsolódott a honfoglalás előtti magyarság anyagi műveltségére irányuló vizsgálatokkal. A téma tehát kitűnő, az értekezés e két kutatási ág szintézise." (Ethnographia, 1988: 401.) Barabás Jenőnek köszönhető a szórványokról szóló első magyar áttekintés, amelynek keretében a magyar szerek, tanyák, a szlovák lázok és a román cnngek kialakulásának feltételeit vizsgálja (A szórványtelepülések kialakulása Közép-Európában. Műveltség és Hagyomány, I—

II. Debrecen, 1960. 219— 47.). Eredeti anyag alapján rendszerezi a göcseji csűröket (Scheunentypen..., i. m.), s több helyen foglalkozik a tanyakérdéssel (lásd a bibliográfiát!). Helyszíni kutatásainak több összegzése megtalálható minden nagyobb könyvtárunkban. Ilyen pl. a Gilyén Nándorral közösen írt könyve, a Vezérfonal népi építészetünk kutatásához (Bp., 1979.). A szerzők célja az volt, hogy a szakembereknek és az érdeklődő nagyközönségnek egyaránt hasznos segítséget, „vezérfonalat" nyújtsanak a népi építészet, a falusi építkezés anyagának áttekintésében. E munka éppen akkor jelent meg, amikor sok nagyvárosi ember figyelme fordult a falu felé: sokan vásároltak maguknak parasztházat, s ezeket műemlékként kívánták felújítani, megőrizni a jövő számára. E házak kiválasztásához és föltámasztásához nyújtott nagy segítséget ez a kézikönyv. S a szakmában is jelentős tett, hogy a szerzőpáros törekedett a népi építészetben meglevő terminológiai zűrzavar fölszámolására — egységes terminusok használatával. Ugyancsak Gilyén Nándorral írta meg a Magyar népi építészet című könyvet (Bp., 1987.). 3.3. Barabás Jenő neve és munkássága szorosan összefonódott a néprajzi térképezéssel, kartográfiai munkálatokkal. E témakör szerepel a legtöbb bibliográfiai adattal munkásságában. A néprajzi atlasz első kezdeményezője Magyarországon Bátky Zsigmond volt. Ezután Gunda Béla karolta fel az ügyet, s már részkérdőív is született az emberi erővel végzett teherhordási módokról—ám a gyűjtés a háborúban abbamaradt. 1953-ban a CIAP (Commission Internationale des Arts et Tradition Populaires) namuri konferenciáján az európai országok néprajztudományainak egyik fő feladatául jelölte meg az atlaszkészítést. Ennek hatására 1955-ben indult újra a gyümölcseit ma hozó magyarországi atlaszmunka. A szerkesztőbizottság szinte emberfeletti munkát végzett. Barabás Jenő, Diószegi Vilmos, Gunda Béla, Morvay Judit és Szolnoky Lajos 1959-ben megjelentette a kérdőív négy kötetét, valamint 1960-ban a gyűjtési útmutatót. Erre a munkára így emlékezik Barabás Jenő: „Nem hiszem, hogy azóta is lezajlott volna olyan tüzes, de lényegében érdemi vita a magyar néprajz körében, mint a kérdőív-vita. Ennek nyomán formálódott ki még sok-sok töprengés után a végleges forma... Valójában a kérdőív a legjobb értelemben vett kollektív munka eredményeként alakult ki, melyben nemcsak az összeállítók, azaz a szerkesztők akkori tudása tükröződött, hanem mondhatjuk, jó iskolázó szerepet töltött be a 60-as évek során s a 70-es évek elején mindazok számára, akik a gyűjtésben részt vettek, akár aktív kutatóként, akár egyetemi hallgatóként." (Diószegi Vilmos és a Magyar Néprajzi Atlasz. In: Folklór, életrend, tudománytörténet. Szerk. Balázs Géza—Hála József, Bp., 1984.36.) Barabás Jenő az öttagú munkacsoport tagjaként, majd vezetőjeként irányította a munkát, rendszeresen, meg nem szűnő reménnyel, hogy egyszer csak megjelenik, adott hírt az eredményekről. És az örömteli alkalom 1987-ben megtörtént: az Akadémiai Kiadó megjelentette a Magyar Néprajzi Atlasz első három „kötetét"(„dobozát"), 220 térképlapját. Ez a gyűjtés mindeddig a magyar néprajzkutatás történetének legnagyobb szabású gyűjtése, amely kiterjedt az országhatárokon túlra is. 420 reprezentatív ponton jártak a gyűjtők, s a munkák eredménye néprajzi és nyelvi szempontból egyaránt rendkívül jelentős. Talán érthető, hogy éppen ezért nem a néprajzosok, hanem egy rokontudomány, a nyelvészek véleményét hozom bizonyságul. Imre Samu, a magyar nyelvjárások atlasza egyik szerkesztője, a módszer kiváló szakembere így értékelte a néprajzi atlaszt: „A magyar néprajzi atlasz azonban—őszinte örömömre és eredeti várakozásaimat messze túlhaladó mértékben — nyelvjárási atlasz is... Az eddig közzétett 220 térképlapból ... összesen 89 (kb. 40%) ... a gyűjtők egy-egy fogalom nyelvi megnevezéseit — vagy azt is — keresték... Külön érdekessége ennek a nyelvi térképanyagnak, hogy két jelentéstani térkép is van közöttük: a hombár és a szuszék]t-