Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)
Közlemények - Balázs Géza: Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára. Mit tanultunk Barabás Jenőtől?
222 Balázs Géza lentése a XX. század első felében. Ez azért is újszerű, mert a magyar nyelvatlasz megjelentetett térképei között jelentéstani—sajnos—nincs. "(Magyar Ny elv, 1989:107—8.) Barabás Jenő tevékenysége ezekben a munkálatokban csak igen kevesek számára közismert. Ezért figyelemreméltó az idősebb pályatárs, kolléga felhívása: ,A magyar néprajzi közvéleménynek és a néprajzot is irányító tudománypolitikai szerveknek ismerniük kell, hogy a munka egész szervezése, irányítása, tudományos szinten való tartása Barabás Jenő érdeme. Barabás Jenő idejének és munkaerejének lényegesen jelentős részét a Magyar Néprajzi Atlasz ügyének áldozta, s ezért semmiféle anyagi vagy erkölcsi elismerést nem kapott." (Gunda В., i. m. 492.) 3.4. Elméleti munkássága részben az atlasszal kapcsolatos. Alapvető szakmunka kandidátusi értekezése, amelyet lefordítottak horvát és román nyelvre, részleteiben németre is (Kartográfiai módszer a néprajzban. Bp., 1963.). A kartografikus módszerről később összefoglalóan így ír: „A térkép a tipizálásnak talán a legmegbízhatóbb kontrollja, s nagymértékben hozzásegít ahhoz, hogy ne öncélú, levegőben lógó klasszifikálást végezzünk, hanem ezt a tevékenységet rendeljük alá az összefüggéseket leginkább megvilágító rendszerezési elveknek... A kartografikus módszerű kutatás legfontosabb eredményei azonban valószínűleg a magyar népi kultúra zonális struktúrájának tisztázása körében jelentkeznek." (DissertationesEthnographicae, II. Bp., 1976—78. 50., 54.) Barabás Jenő munkásságának tekintélyes részét jelentik az elméleti írások. A terepmunka, a gyűjtés, a recens adatok tisztelete mellett tevékenységét mindig jellemzi az elmélyült elméletalkotás, a népi kultúra mozgástörvényeinek föltárása. Ilyen szempontból talán a legnagyobb áttekintése egyetemi előadása, a Bevezetés a néprajzba. Ennek fölépítése a következő volt: 1. Néprajzi bevezetések, alapvetések, 2. A magyar néprajz kutatástörténete, 3. A néprajzi kutatás tárgya, feladatai, irányzatai, 4. Társadalomszerkezet, 5. Forrásismeret, 6. A néprajzi gyűjtés módszere, 7. Kutatási szempontok, módszerek. Szerzője a Magyar Néprajzi Lexikon több elméleti címszavának (pl. kartográfiai módszer, néprajz, néprajzi csoport). Egyik korai elméleti írása az etnikai csoport fogalmáról szól (Néprajzi Értesítő, 1958:19—29.), majda népi kultúra egy-egy főbb összetevőjét, jellemzőjét vizsgálja (pl. A belső fejlődés fogalmáról, Ethnographia 1966: 480—92., Tér és idő a néprajzi kutatásban. Népi Kultúra—Népi Társadalom, V— VI. 1971.331—44., Von der Entstehung der Tradition. In memóriám Antonio Jorge Dias.Lisboa, 1974. Vol. 1.41—53., A népi kultúra zonális struktúrája, in: Néprajzi csoportok kutatási módszerei. Szerk. Paládi-Kovács Attila. Bp., 1980. 23—39. stb.) 3.5. Muzeológiai tevékenységét részben érintettem már a göcseji és a vasi múzeumfalvakkal kapcsolatban. De talán ennél is lényegesebb az a tény, hogy 1968-ban Szolnoky Lajossal közösen dolgozta ki a szabadtéri néprajzi múzeum tudományos tervét (A szabadtéri néprajzi múzeum tudományos tervének vázlata. Néprajzi Múzeum, Bp., 1968.), amelynek megvalósítása azóta szárba szökkent, s a szentendrei intézmény a hazai néprajzkutatás fontos bázisává vált. 3.6. Van még Barabás Jenő munkásságában egy olyan terület, amelyet véleményem szerint nem értékeltek eléggé. Ez a terület jól tükrözi azt az elvet, mely szerint az alapos egyetemi munkásság végigkíséri az embert egész pályáján. Már egyetemista koromban fölfigyeltem rá, hogy Barabás Jenő érzékenyen figyel a nyelvi kérdésekre is. Manapság is gyakran látom az ELTE nyelvészeti könyvtárában, sokszor foglalkozik etimológiákkal, nemrégiben egy nyelvhelyességi kérdésben cseréltünk véleményt. Nyilvánvalóan az atlaszkészítés is folyamatosan ébren tartotta nyelvészeti problémaérzékenységét (terminológia, nyelvjárási sajátosságok, jelentések stb.). Egy előadáson az etimológia kérdéséhez a néprajzkutató szemszögéből szólt hozzá (Tárgytörténet és etimológia. In: Az etimológia elmélete és módszere. Szerk. Benkó Loránd és K. Sal Éva. Bp., 1976.73—87.). A néprajzkutatók általában sokra értékelik a földrajzi neveket mint fontos forrásanyagot. Balassa Iván, Gunda Béla mellett Barabás Jenő is értékelte ezek néprajzi fontosságát (Földrajzi nevek a néprajzi kutatásban. Magyar Nyelvőr, 1971: 463—6.). Két nyelvtörténeti jellegű írását is megemlítem még. Az egyikben a történeti személy névkutatáshoz, a másikban a kemence szó jelentéstörténetéhez szolgáltat fontos néprajzi adalékokat (Tájszemlélet és az emikai kép tükröződése a XVI. századi személynevekben. In: Név és társadalom. Veszprém, 1983. 41—2., A kemence jelentéstörténetéhez. Magyar Nyelv, 1987: 345—7.) A fenti tallózás Barabás Jenő életművében ékesen példázza a földrajzi, nyelvészeti és néprajzi kutatás szoros kapcsolatát, gyümölcsöző eredményeit. * # # Mit is tehetnék még hozzá Barabás Jenő arcképéhez? Sok-sok emlék villan elém. Évfolyamunk karácsonyi ünnepségeire, melyeket a tanszék könyvtárában rendeztünk, mindig eljött. Amikor más tanáraink köszöntésére cikket kértünk, mindig kaptunk tőle, ha csak pár soros, ám alapos áttekintést bizonyos kérdésekről. így írt (sok más pályatárs emlékkönyve, Festschrift-je mellett) a Dömötör Tekla-emlékkönyvbe (Diószegi Vilmos és a Magyar Néprajzi Atlasz, i. m.), valamint a Balassa Iván tiszteletére készített tanulmánykötetünkbe is (Az állattartás építményeiről. In: Arator. Szerk. Balázs Géza—Voigt Vilmos. Bp., 1987. 125—6.) Most azonban — máris — ót köszöntjük. A tanítványok, a kollégák, a Magyar Néprajzi Társaság és az egyetem nevében is átkeli adnom a jókívánságainkat. Legalább ennyit. Hiszen a Magyar Néprajzi Társaság által 1981-ben neki adományozott Györffy István-emlékérmen kívül mindeddig jelentős kitüntetést nem kapott. Kívánjuk és reméljük, hogy ez se kerülje el sokáig, s hogy az életművének egyik legfontosabb epizódját jelentő Magyar Néprajzi Atlasz minél hamarabb teljes egészében megjelenhessék! S persze sok derűs, alkotókedvben nem szűkölködő esztendővel is ajándékozza meg a sors!
