Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Balázs Géza: Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára. Mit tanultunk Barabás Jenőtől?

220 Balázs Géza akkor már nem is emlékeztem arra a szóra, ő pedig sokat gondolkozhatott felőle. Azóta tudom: Barabás Jenő ritkán és keveset szól, véleményét alaposan megfontolja, ám mindig figyel — hihetetlen empatikus készséggel. Most, hogy fölidézem szavait, fölcseng bennem egy gyakori fordulata. Tanítványait, kollégáit nem egyszerűen magázza, hanem keresztnevükön szólítja, s mindig melléteszi a „kérem" szócskát is. 2. Életrajzi vonatkozások. Honnan mindez? Gömbölyítsük tovább az alapkérdés fonalát. Tekintsünk életrajzára! A Magyar Néprajzi Lexikonban (Bp., 1977.1/215.), a nyomdában lévő új magyar Who's Who?-ban csak szűkszavú életrajzot találunk — a műfaj követelményeinek megfelelően. Gunda Béla köszöntőjéből tudhatunk meg többet, amelyet hatvanadik születésnapjára írt (Barabás Jenő hatvanéves. Ethnographia, 1980:490—4.) — azóta pedig emlékeimből, egyetemi adalékokból rakosgatom össze a pályaképet. A Zala megyei Böde községben született 1920. március 25-én. (A táj megidézésére nem vállalkozom; tudományos munkáiban megteszi ezt maga a köszöntött; aki pedig lírai vallomásra vágyik, olvassa el egy e vidékre költözött, pesti származású mai magyar író, Nádas Péter Évkönyv-ét!) Barabás Jenő szülei tanítók voltak—tőlük hozhatta magával a tanítás szeretetét. Középiskoláit Zalaegerszegen végezte, egyetemi tanulmányait előbb a pécsi, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta. Itt Mályusz Elemér legendás hírű történelmi szemináriumain vett részt, Marosszék településtörténetével foglalkozott. Innen eredeztethető későbbi munkásságának vezérfonala: a településés építkezéskutatás. Történelem—földrajz—magyar szakon szerzett 1944-ben tanári oklevelet. E három szak „táplálta" leginkább a magyar néprajztudományt; Barabás Jenőnél mindhárom értékei, módszerei elevenen hatnak. 1947ben doktorált A göcseji szerek települése című értekezésével . Ezt a témát még Viski Károlytól kapta. 1945-től középiskolában tanított, 1948-tól a Néprajzi Múzeumban, majd a Múzeumok Országos Központjában dolgozott. Ennek megszűntével 1952-től folyamatosan az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszékén dolgozott először mint adjunktus, később docensként. Tálasi István utódaként 1980—1985, majd 1987— 1988 között a tanszék vezetője volt, ezután nyugalomba vonult. 3. Barabás Jenő tudományos tevékenysége. Mit tanultunk Barabás Jenőtől? — tettem föl a kérdést a címben. A választ nemcsak személyes élményeim alapján szeretném megadni (erről szólt az 1. pont), hanem beleszőve az eddigi életmű azon vonásait, amelyből nemcsak mi, a nyolcvanas évek egyetemi hallgatói, hanem az egész magyar néprajz gazdagodott. 3.1. Első lehetne talán a szülőföld szeretete. Ez leginkább az „elbocsátó" szülőföld iránti elkötelezettségben mutatkozik meg. A szűkebb táj: Böde, Göcsej, a tágabb: Zala, a Délnyugat-Dunántúl, a régió, s a még tágabb: Pannónia mind-mind egy jól körülhatárolható témakör életművében — úgy tetszik, hogy szinte koncentrikus körökben tágul a táj munkásságában. Már legelső megjelent tanulmánya is göcseji adatközlés (Nyársalás Göcsejben. Ethnographia, 1949: 271—6.). A továbbiakban a göcseji istállótípusok (Scheunentypen in Göcsej. Acta Ethnographica, 1956: 83—101.), a kazalfedő gereblye (Kazalfedő gereblye Göcsejből. Néprajzi Értesítő, 1958: 295—8.), a Zalai pajták (A Göcseji Múzeum jubileumi évkönyve 1950—1960. Zalaegerszeg, 1961.277— 88.), a Füstösház Zalában (Ethnographia, 1969: 333—46.) stb. képviselik ezt a sort. Barabás Jenő tevékeny szervezőmunkát végzett a Göcseji Falumúzeum (Zalaegerszeg), valamint a Vasi Múzeumfalu (Szombathely) megszervezésében. Ez ugyan már muzeológiai tevékenységét érinti, ám a szülőföldért végzett tevékenységét is látnunk kell benne. A pannóniai néprajzkutatásért Magyarországon talán legtöbbet eddig В arabás Jenő tett. 1971 -ben az Ausztriában élő Gaál Károly létrehívta az Ethnographia Pannonica szimpózium-sorozatot, amelynek magyarországi szekcióját, a Magyar Néprajzi Társaság egyik szakosztályaként Barabás Jenő vezette másfél évtizeden keresztül. Ez az utóbbi évtizedek egyik legmarkánsabb közép-európai néprajzi tömörülése. A pannóniai hagyományokra legelőbb Milovan Gavazzí hívta föl a figyelmet, s a jugoszláv—osztrák—csehszlovák és magyar kutatók sokféle témakörben, állandóan fiatalabb kutatók bekapcsolásával, mindig más és más országban és helyen találkoztak. (A második szimpózium színhelye 1973 októberében éppen Zalaegerszeg volt.) A tömörülés célját Barabás Jenő az 1978. évi, immáron negyedik találkozóról szólva ekképp fogalmazta meg: „Nem a négy ország etnográfusait általában, hanem 5—6 nemzetiség érintkezési zónájában dolgozó kutatókat kívánják elsősorban kapcsolatba hozni. Ezért érthető, hogy a magyar résztvevők főleg a dunántúli etnográfusok köréből kerültek ki." (Ethnographia, 1980:276.) A szimpóziumsorozat természetesen máig tart, a magyar szekció jelenlegi vezetője Andrásfalvy Bertalan. Az Ethnographia Pannonica egyik konferenciáján vetődött föl a különböző kultúrrégiók kutatásának szükségessége is. Barabás Jenő is hozzászólt a kérdéshez éppen a nyugat-magyarországi kultúrrégió kapcsán (Zur Frage der Kulturregionen im Westungarischen Sprachgebiet. In: Minderheiten und Regionalkultur. Red. Bockhorn, O.—Gaál, K.—Zucker, Wien, 1981. 133—9.). 1985-ben pedig egy egyedülálló kutatóprogram vezetését is vállalta a délnyugat-dunántúli mikrorégiókról. Az elsősorban Zala és Vas megye mikrorégióira vonatkozó kutatás első eredményét már kézbe vehettük: 1989-ben az ELTE kiadásában megjelent egy vékony füzet Barabás Jenő szerkesztésében (Kapcsolatrendszerek a Délnyugat-Dunántúlon). A célokról a bevezetőben így szólt a szerkesztő: „1985-ben elindítottunk egy hosszú távú néprajzi vizsgálatot Zala és Vas megye területén azzal a céllal, hogy ezen a kulturális mezozónán belül — ahol több mint 500, nagyobbrészt kis lélekszámú település található — derítse fel a falvak kapcsolatrendszerét. Ismeretes, hogy az egyes településeket összekötő kapcsolat igen változatos, s nemcsak a távolságtól, hanem sok más tényezőtől is meghatározott. Földrajzi adottságok, gazdasági körülmények, nyelvi, felekezeti hovatar-