Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Jankovich B. Dénes: Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976–1978

192 Jankovich В. Dénes hiányoznak. A többi minta: ferde bevágás (9), fogaskerék­minta (1), hullámvonal-köteg (1), fésűvel benyomott ferde pontsorok (1) számaránya elenyésző. c) Egyéb kerámiatípusok Már szóltunk arról a bordásnyakú edényről, melynek da­rabjai a 6/3. kemence tapasztásának alsó rétegéből, illetve a központi gödörből kerültek elő. Tudomásom szerint ed­dig ez a típus egyedül áll a hazai kerámiaanyagban. A ha­sonló típusú honfoglalás kori palackoktól, gömböstestű fa­zekaktól lényeges jegyekben különbözik, így azokkal alig­ha hozható összefüggésbe. 68 Ásatásunkkal tovább bővült a dunántúli cserépbográ­csok lelőhelyeinek köre is. Ha nem is túl nagy számban, de semmiképpen sem elhanyagolható arányban vannak kép­viselve leletanyagunkban (11 db). Az alföldi példányoktól elsősorban anyagukban térnek el: sárgásbarna színűek, tört kaviccsal eléggé durván soványítottak, rosszul kiégetettek. 11 darab fenékbélyeges töredékünk, illetve egész edé­nyünk van. Ebből kettőn egymást metsző négyszögek, ket­tőn sok küllős kerék, egyen-egyen pedig körben kereszt, svasztika, kereszt, szárvégein egy-egy körrel, zegzug vo­nal, illetve x-alakú minta látható. A sok küllős kerék meg­lehetősen gyakori fenékbélyeg nemcsak a Kárpát-meden­cében, hanem pl. Cseh—Morvaországban is. Szintén sűrűn fordul elő a svasztika és a körben kereszt ábra is. Az egy­mást metsző négyszögek párhuzamait a budai várból, a ro­mániai Dinogejia és Castelu és a bulgáriai Preszlav lelőhe­lyeiről ismerjük. A keresztszár végén kör ábrához egyetlen hasonlítható párhuzam Pliszkából ismeretes. E két utóbbi típust a közlők a 10—11. századra keltezik. 69 Összességé­ben tehát a hazai és a külföldi párhuzamok nem túlságosan meggyőző számarányban ugyan, de az Árpád-kor teljes időszakára keltezik a fenékpusztai telepet. Fémleletek A cserépanyagon kívül az ásatásból 5 db vaskés, 1 foga­zott élű aratósarló töredéke, egy horog, két nyílcsúcs és ki­sebb vastöredékek származnak. (14. kép) A késekről sokat nem mondhatunk, a szokványos nyélnyújtványos típusba tartoznak. Egyedül a nyílcsúcsoknak van némi keltező ér­tékük. A 3. szelvényben, a fazék alatt talált nyílhegy a 9— 13. századon belül nem keltezhető pontosabban. 70 Az ugyan­innen származó páncéltörő nyílcsúcs töredéke viszont a 12. századra datálja az egész leletegyüttest. 71 A többi fémlelet pedig nem zárja ki ezt a keltezést. Kronológia, értékelés Az ásatáson talált leletek közül kétségkívül a 2. szel­vényben talált szórványleletek a legkorábbiak: 9. századi­ak és telepünkkel ugyanúgy nincsenek összefüggésben, mint a réz- és bronzkori, kelta vagy római leletek, melyek az ásatáson előkerültek. A leletanyag összetétele alapján a 3. kemence alsó rétege, a 8. szelvény leletei, a 10. szelvény tüzelőgödrének alsó rétege és talán a 18/A gödör jelenthe­ti a település korábbi rétegét. A zsíros tapintású, lekerekí­tett peremszélű fazekak, a ferde bevagdosások (körömbe­nyomkodások), sűrű csigavonal-minta, mint domináns ele­mek alapján ezek az objektumok a 11. századra keltezhe­tek. 72 A Fenékpusztán feltárt település többi Árpád-kori ob­jektumát a fentebb leírt sajátosságok alapján a 12. század közepétől a 13. század közepéig terjedő időszakra keltez­zük. Ezt a leletanyagban uralkodó edényforma, peremki­képzési és díszítési mód alapján tehetjük, mely szerint a szürkésbarna színű, kézikorongon készült, kihajló, meg­vastagodó és ferdén levágott szélű peremmel ellátott, a válltól induló és lefelé ritkuló közű csigavonallal díszített fazék a lelőhely tipikus lelete. 73 Vannak ugyan a 10—11. századra utaló edényformák és díszítési módok és megta­láljuk a 13. század tipikus leleteit is, azonban számarányuk csekély a fent leírt típushoz képest. így az előbb mondottak alapján feltételezhetjük, hogy a legnagyobb számban kép­viselt kerámiatípus a korhatározó, a szórványosan előfor­duló egyéb leletek pedig nem gátolják ezt a datálást. A fentiek értelmében a fenékpusztai telepnek ezt a részét mintegy 100 évig használhatták lakói. A teleprészlet azon­ban az egymásba ásott kemencéket leszámítva egyrétegű, további egymást metsző objektumot nem találtunk. Az egymástól viszonylag távol eső, nem túl intenzív leletanya­gú objektumok erősen kétségessé teszik azt, hogy ezeket 100 évig folyamatosan használták volna. Nem találtunk földbe ásott házakat, gabonásvermeket, árkokat stb., me­lyek mai ismereteink szerint az Árpád-kori falu képéhez feltétlenül hozzátartoznak. Mindez természetesen magya­rázható azzal is, hogy a telepnek elenyészően csekély há­nyada van feltárva. A helyszínrajzról jól látható, hogy na­gyobb része elpusztult a lakótelep illetve a homokbánya miatt, a terepbejárások megfigyelései szerint pedig még legalább ekkora része feltáratlan. Szakirodalmunk Méri István kutatásai óta vallja, hogy az Árpád-kori falvak nagy kiterjedésűek, laza szerkezetű­ek voltak. Ezt Méri István terepbejárásai, ásatási tapaszta­latai és az azóta feltárt falurészletek is igazolták. A történé­szek is megerősítették ezt az álláspontot, mivel a források­ban döntő többséggel falukról, falutelepülésekről esik szó. Ez az álláspont feltételezi, hogy a gyakran egymástól 100 vagy még több méterre eső objektumok vagy objektumcso­portok egyidóben voltak használatban, a bennük lakó, kö­rülöttük tevékenykedő emberek pedig egy közösséget al­kotva képezték a falut, amely ilyenformán több km 2 nagy­ságú is lehetett. Sajnos teljesen feltárt és közölt Árpád-ko­ri településünk mindössze egy van, a legjelentősebb ásatá­sok vagy közöletlenek, vagy a teljes feltárástól még mindig nagyon messze vannak. Dunaújvároson hat ház van a falu­magban, de még 300 m hosszan találtak elszórtan gödröket, kemencéket és további négy házat. 74 Ez a telep, és a hozzá hasonlók (pl. Sarud) tehát egyrétegű, nem jelentős népes­ségű települések. Nincs, vagy ritka az egymásba ásott ház

Next

/
Thumbnails
Contents