Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Jankovich B. Dénes: Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976–1978

192 Jankovich В. Dénes hiányoznak. A többi minta: ferde bevágás (9), fogaskerékminta (1), hullámvonal-köteg (1), fésűvel benyomott ferde pontsorok (1) számaránya elenyésző. c) Egyéb kerámiatípusok Már szóltunk arról a bordásnyakú edényről, melynek darabjai a 6/3. kemence tapasztásának alsó rétegéből, illetve a központi gödörből kerültek elő. Tudomásom szerint eddig ez a típus egyedül áll a hazai kerámiaanyagban. A hasonló típusú honfoglalás kori palackoktól, gömböstestű fazekaktól lényeges jegyekben különbözik, így azokkal aligha hozható összefüggésbe.

68 Ásatásunkkal tovább bővült a dunántúli cserépbográcsok lelőhelyeinek köre is. Ha nem is túl nagy számban, de semmiképpen sem elhanyagolható arányban vannak képviselve leletanyagunkban (11 db). Az alföldi példányoktól elsősorban anyagukban térnek el: sárgásbarna színűek, tört kaviccsal eléggé durván soványítottak, rosszul kiégetettek. 11 darab fenékbélyeges töredékünk, illetve egész edényünk van. Ebből kettőn egymást metsző négyszögek, kettőn sok küllős kerék, egyen-egyen pedig körben kereszt, svasztika, kereszt, szárvégein egy-egy körrel, zegzug vonal, illetve x-alakú minta látható. A sok küllős kerék meglehetősen gyakori fenékbélyeg nemcsak a Kárpát-medencében, hanem pl. Cseh—Morvaországban is. Szintén sűrűn fordul elő a svasztika és a körben kereszt ábra is. Az egymást metsző négyszögek párhuzamait a budai várból, a romániai Dinogejia és Castelu és a bulgáriai Preszlav lelőhelyeiről ismerjük. A keresztszár végén kör ábrához egyetlen hasonlítható párhuzam Pliszkából ismeretes. E két utóbbi típust a közlők a 10—11. századra keltezik.

69 Összességében tehát a hazai és a külföldi párhuzamok nem túlságosan meggyőző számarányban ugyan, de az Árpád-kor teljes időszakára keltezik a fenékpusztai telepet. Fémleletek A cserépanyagon kívül az ásatásból 5 db vaskés, 1 fogazott élű aratósarló töredéke, egy horog, két nyílcsúcs és kisebb vastöredékek származnak. (14. kép) A késekről sokat nem mondhatunk, a szokványos nyélnyújtványos típusba tartoznak. Egyedül a nyílcsúcsoknak van némi keltező értékük. A 3. szelvényben, a fazék alatt talált nyílhegy a 9— 13. századon belül nem keltezhető pontosabban.

70 Az ugyaninnen származó páncéltörő nyílcsúcs töredéke viszont a 12. századra datálja az egész leletegyüttest.

71 A többi fémlelet pedig nem zárja ki ezt a keltezést. Kronológia, értékelés Az ásatáson talált leletek közül kétségkívül a 2. szelvényben talált szórványleletek a legkorábbiak: 9. századiak és telepünkkel ugyanúgy nincsenek összefüggésben, mint a réz- és bronzkori, kelta vagy római leletek, melyek az ásatáson előkerültek. A leletanyag összetétele alapján a 3. kemence alsó rétege, a 8. szelvény leletei, a 10. szelvény tüzelőgödrének alsó rétege és talán a 18/A gödör jelentheti a település korábbi rétegét. A zsíros tapintású, lekerekített peremszélű fazekak, a ferde bevagdosások (körömbenyomkodások), sűrű csigavonal-minta, mint domináns elemek alapján ezek az objektumok a 11. századra keltezhetek.

72 A Fenékpusztán feltárt település többi Árpád-kori objektumát a fentebb leírt sajátosságok alapján a 12. század közepétől a 13. század közepéig terjedő időszakra keltezzük. Ezt a leletanyagban uralkodó edényforma, peremkiképzési és díszítési mód alapján tehetjük, mely szerint a szürkésbarna színű, kézikorongon készült, kihajló, megvastagodó és ferdén levágott szélű peremmel ellátott, a válltól induló és lefelé ritkuló közű csigavonallal díszített fazék a lelőhely tipikus lelete.

73 Vannak ugyan a 10—11. századra utaló edényformák és díszítési módok és megtaláljuk a 13. század tipikus leleteit is, azonban számarányuk csekély a fent leírt típushoz képest. így az előbb mondottak alapján feltételezhetjük, hogy a legnagyobb számban képviselt kerámiatípus a korhatározó, a szórványosan előforduló egyéb leletek pedig nem gátolják ezt a datálást. A fentiek értelmében a fenékpusztai telepnek ezt a részét mintegy 100 évig használhatták lakói. A teleprészlet azonban az egymásba ásott kemencéket leszámítva egyrétegű, további egymást metsző objektumot nem találtunk. Az egymástól viszonylag távol eső, nem túl intenzív leletanyagú objektumok erősen kétségessé teszik azt, hogy ezeket 100 évig folyamatosan használták volna. Nem találtunk földbe ásott házakat, gabonásvermeket, árkokat stb., melyek mai ismereteink szerint az Árpád-kori falu képéhez feltétlenül hozzátartoznak. Mindez természetesen magyarázható azzal is, hogy a telepnek elenyészően csekély hányada van feltárva. A helyszínrajzról jól látható, hogy nagyobb része elpusztult a lakótelep illetve a homokbánya miatt, a terepbejárások megfigyelései szerint pedig még legalább ekkora része feltáratlan. Szakirodalmunk Méri István kutatásai óta vallja, hogy az Árpád-kori falvak nagy kiterjedésűek, laza szerkezetűek voltak. Ezt Méri István terepbejárásai, ásatási tapasztalatai és az azóta feltárt falurészletek is igazolták. A történészek is megerősítették ezt az álláspontot, mivel a forrásokban döntő többséggel falukról, falutelepülésekről esik szó. Ez az álláspont feltételezi, hogy a gyakran egymástól 100 vagy még több méterre eső objektumok vagy objektumcsoportok egyidóben voltak használatban, a bennük lakó, körülöttük tevékenykedő emberek pedig egy közösséget alkotva képezték a falut, amely ilyenformán több km

2 nagyságú is lehetett. Sajnos teljesen feltárt és közölt Árpád-kori településünk mindössze egy van, a legjelentősebb ásatások vagy közöletlenek, vagy a teljes feltárástól még mindig nagyon messze vannak. Dunaújvároson hat ház van a falumagban, de még 300 m hosszan találtak elszórtan gödröket, kemencéket és további négy házat.

74 Ez a telep, és a hozzá hasonlók (pl. Sarud) tehát egyrétegű, nem jelentős népességű települések. Nincs, vagy ritka az egymásba ásott ház