Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Jankovich B. Dénes: Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976–1978

ZALAI MÚZEUM 3. 1991 Jankóvich B. Dénes: Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976—1978 Lelőhelyünk a fenékpusztai késő római erődtől DNy-ra kb. 1000 méterre, a Sármellékre vezető országút és vasút deli oldalán lévő Vízügyi lakótelep déli szélén található. A terület az úgynevezett Keszthelyi-hát nyugati partja, melyet a Hévíz-csatorna, majd a Kis-Balaton határol nyugatról. Keleti oldalán egy széles völgy választja el a Keszthelyi-hát keleti vonulatától. Ennek legmagasabb pontján van az úgynevezett Pusztatemplom, a középkori Fenék falu temploma, mely a múlt század vége óta ismert régészeti lelőhely.

1 A feltárás színhelyét északról és délről a hát partszegélyén sorakozó további lelőhelyek környezik. Ezek elsősorban őskoriak (badeni kultúra), de némelyiken található Árpád-kori leletanyag is.

2 Mint alább látni fogjuk, ásatásunk során is napvilágra került a badeni kultúra több hulladékgödre, Kalicz Nándor 1964-ben feltárásunk helyétől DNyra és északra végzett kisebb szondázó ásatást, ahol a balatoni csoport leleteit és objektumait találta.

3 (1. kép) A Vízügyi lakótelep déli szélén egy homokbánya van, melyet folyamatosan használtak még az 1970-es évek közepén is. A fenékpusztai közös magyar—szovjet ásatások megkezdése előtt, 1976-ban is jelentős homokkitermelés volt, melynek során a partfalban két—három faszenes, hamus földdel kitöltött gödör körvonala volt látható. A gödrökből Árpád-kori cserepek kerültek elő. Ezért elhatároztuk, hogy a fenékpusztai erődben és környékén végzendő ásatásokkal párhuzamosan ennek a lelőhelynek a veszélyeztetett részeit is feltárjuk. Ez a terv azért sem látszott indokolatlannak, mivel a felszínen végzett terepjárásaink megerősítették azt a feltételezést, hogy lelőhelyünk a már említett Fenék falu korai, Árpád-kori része lehetett. A két lelőhely között a távolság ugyan kb. 400 m, de a szántásban folyamatosan gyűjthetők előbb Árpád-kori, később pedig középkori, 14—16. századi cseréptöredékek. Ugyanezt a jelenséget tapasztalták a régészeti topográgfía szerzői is.

4 E szempontoknak megfelelelően jelöltük ki szelvényeinket a homokbánya partfala mentén egyenként 10x5 méteres méretben.

5 (2. kép) Az 1. szelvényben a két ásónyomnyi humusz kitermelése után jelentkezett a sárga homok, melyben három kisebb gödör foltját figyeltük meg az ÉK-i sarokban. Ezekben a gödrökben lelet nem volt, kivéve az „A" jelűt, melyben a nyesett szintnél kissé magasabban két kődarabot és egy tégla alakú foltban paticsot találtunk. Biztosan tüzelőgödör volt, mivel betöltése hamus, laza föld, égett csontszilánkokkal. A gödrök mélysége mindössze 5 cm volt, így feltételezhető, hogy nagyobb részük az erózió és a talajművelés következtében már elpusztult. Ezt a feltételezést alátámasztják a szelvényben megfigyelt egyéb jelenségek is. Az első két ásónyomból összegyűjtött kerámialeletek, továbbá a szelvény DK-i sarkában talált lócsontok is, melyek egy hasonlóan sekély gödör mellett, a humuszréteg alján hevertek. Ezek: egy fél alsó állkapocs, egy radius, továbbá kisebb törmelékcsontok. A kerámialeleteket főleg a feltárt objektumok fölött találtuk a humuszban, tehát nyilvánvalóan azokhoz tartoztak, azonban a szántott-bolygatott rétegben a gödrök körvonalai még nem voltak kivehetők. Külön meg kell említenünk egy fazék bélyeges fenékrészét, melyen egymást metsző négyzetekből kialakított minta látható.

6 (13. kép, 2.) A 25. szelvényben feltárt kemence tapasztásából hasonló mintájú edény darabjait sikerült összeállítani.

7 (7. kép, 5.) A 2. szelvényben semmilyen objektum nyomát sem találtuk. Az első két ásónyomban a humuszban voltak ugyan cserepek, de ezek szórványoknak tekintendők, mivel semmilyen objektumhoz nem köthetők. Közülük említést érdemel egy kívül szürkésbarna, belül vörös foltos, porrá tört kagylóval soványított peremtöredék. (12. kép, 14.) A perem csaknem vízszintesen hajlik ki és elkeskenyedő szélű. Oldalát durván befésült hullám vonalkötegek díszítik.

8 A többi lelettől élesen elütő anyagú és mintázatú darab valószínűleg 9. századi. A leletanyag kevert voltát alátámasztja az itt talált néhány erősen kopott római kori töredék, továbbá egy szintén erősen kopott, töredezett, átfúrt bográcsperem, mely viszont biztosan Árpád-kori.

9 (9. kép, 3.) A 3. szelvény ÉNy-i sarkában egy Árpád-kori fazék maradványait bontottuk ki. A fazék válltól lefelé épségben maradt meg, de pereme is kiegészíthető volt. Vörös színű, helyenként szürke foltos, érdes felületű, kaviccsal soványított, kihajló pereme lekerekített szélű, oldalán csigavonalas díszítés látható. Fenekén talán sok küllős kereket formázó fenékbélyeg lehetett.

10 (8. kép, 4.) Körülötte semmilyen folt, vagy beásás nyoma nem mutatkozott. A fazék alatt viszont 4 darab vastárgyat találtunk: egy ép nyílhegyet, továbbá három négyzetes átmetszetű, ismeretlen rendeltetésű vastárgyacskát.

11 (14. kép, 9—11.)