Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Jankovich B. Dénes: Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976–1978

186 JankovichB. Dénes A szelvény keleti fala mentén egy nagyobb kettős gödör foltja jelentkezett. („A" gödör) A „B" jelű gödörben néhány kő- és csontdarabkát leszámítva semmiféle leletet nem találtunk. Sekély, kettős hulladékgödörről van szó, melyet csak a többi Árpád-kori gödör kitöltésével való összehasonlítás alapján helyezhetünk ebbe a korszakba. A 6. szelvényben 35—40 cm közötti mélységben a szelvény közepén és déli felében egy nagyméretű, 7 m hosszú és 2 m széles szürke folt jelentkezett a sárgásbarna szubhumusz jellegű talajban. ÉNy-i sarkában egy kemence vörösre átégett körvonalai látszottak. A nagyméretű folt bontása során hamarosan kiderült, hogy szabadban lévő kemencekomplexumot találtunk, melynek központi gödréhez félkörben 6 földbevájt kemence tartozik. Valamennyi boltozata beszakadt, csak kisebbnagyobb mértékben sikerült feltárnunk in situ maradt boltozat részleteket. Legjobban a 4. kemence, legkevésbé az 5ös boltozata maradt meg. (3—4. kép) A kemencéket a feltárás sorrendjében számoztuk, ez tehát nem jelent kronológiai sorrendet. A központi gödör feltárása során az egyes kemencékben tartozó gödrök körvonalait mindaddig nem lehetett felismerni és elkülöníteni, amíg a kemencék letapasztott aljának szintje, azaz a jelenlegi felszíntől számított 50 cm-es mélységen túl nem haladtunk. Eddig a pontig tehát a leletanyagot szükségszerűen együtt kezeltük. A leletek között szürke és szürkésbarna színű, tört kaviccsal soványított fazekak peremtöredékei dominálnak, melyek kihajlóak, szélük kiszélesedő és általában ferdén levágott. Ritka esetben találhatók felül enyhe horonnyal tagolt darabok. Ezenkívül jellegzetesek még a vörös színű, vastag falú, durva szemű kaviccsal soványított, nagyméretű fazekak darabjai, melyekhez hasonlóak leginkább a kemencék tapasztásában voltak, mint azt alább látni fogjuk.

12 Külön ki kell emelnünk egy fekete színű, vékony falú, bordásnyakú edény részeit, melynek valószínűleg az egész felületét apró V-alakú bevagdosásokkal díszítették. Az edény pereme egyenes, enyhén lekerekített szélét bevagdosták, és a nyak úgy lett bordás, hogy tulajdonképpen lefelé haladva lépcsőzetesen szélesedik. Ugyanezen edény további két darabját a 3. számú kemencében találtuk.

13 (9. kép, 11.) Néhány fenékbélyeges töredék is került elő a központi gödörből: az egyiken egyenes vonal, a másikon kör részlete, a harmadikon pedig körben kereszt látható.

14 (13. kép, 1.) Midőn a kemencék napvilágra kerültek, a korábban egységesnek látszó központi gödör kisebb gödrökre és a kemencékhez tartozó hamugödrökre bomlott szét. A kemencék közötti gödrökben nem volt értékelhető lelet, kivéve a 6. és az 1, számú kemencék közé esőt, melyben marhakoponyát találtunk. Ez a töltés felső részében, tulajdonképpen a gödör „tetején" feküdt, és már 35 cm-es mélységben, a kemencék körvonalainak előbukkanásakor rátaláltunk. 7. kemence. Feneke 38 cm mélyen volt, 160 cm széles, 105 cm hosszú, alakja lekerekített háromszög. Aljának tapasztása egyrétegű, középütt kissé teknószerúen bemélyed. Szájánál mindkét oldalon kövek voltak. A tapasztásból edénycserepeket szedtünk ki.

15 Ezek túlnyomórészt szürke színű, szemcsés anyagú, kissé profilait peremtöredékekből (10. kép, 1., 3., 12. kép, 3.), néha csigavonalas díszítésű darabokból álltak. Külön meg kell említenünk egy világosbarna színű, szürke foltos darabot, melyen függőlegesen benyomott, de vízszintes sorba rendezett fésűlenyomatok láthatók (12. kép, 12.), továbbá egy vörös színű, polírozott felületű díszítetlen kis darabot. Ugyaninnen származik két vaskés is.

16 (14. kép, 6—7.) Kronológiai szempontból nagy jelentőségű az a tény, hogy az 1. és a 2. kemence tapasztásainak anyagából egész fazekat sikerült összeállítani. Ez szürkésbarna színű, szemcsés anyagú, díszítetlen edény, melynek kihajló pereme ferdén levágott.

17 (8. kép, 3.) Eszerint tehát ez a két kemence csaknem egyidóben készült. Mégis a 2. számút építhették valamivel utóbb, mert hamuzógödre átvágja az előbbi kemence gödrét. (Lásd 3. kép) Alakjuk is hasonló, a 2. kemence is lekerekített lapos háromszög formájú, csaknem ellipszis alakú. Hossza 120 cm, szélessége 190 cm. Aljának a felszíntől mért mélysége 40 cm, boltozatának íve jelentős mértékben megmaradt. Teknószerű aljának tapasztásából egy szürkésbarna színű, szögletes, széles peremű cserépüst darabjai is előkerültek, melynek külső oldalán bekarcolt vonal fut körbe.

18 (9. kép, 4.) Az anyag nagy része azonban csigavonalas, illetve párhuzamos vonalakkal díszített fazekakból származik. Anyaguk világosbarna vagy szürke színű, apróra tört kaviccsal soványított, a kihajló peremek szélei megvastagodóak, néhány esetben kismértékben profilai tak. (12. kép, 19.) Néhány fenékbélyeges töredék is akad, ezek azonban annyira kopottak, hogy nem meghatározhatók.

19 (13. kép, 5,7.) A 3. kemence kétségkívül korábbi az előzőnél, mert hamuzógödre átvágta ennek hamusgödrét. Alakja bizonyos mértékig eltér a többitől, ugyanis inkább négyszög formájú. Ennek szájához is köveket tettek. Nem kétséges, hogy valamivel huzamosabb ideig használhatták, mivel tapasztásában két rétegben voltak a cserepek, és hamuzógödre is mélyebb és nagyobb, mint a többié. A kemence legnagyobb szélessége 140 cm, hosszúsága 110 cm. A két cserépréteg egyaránt kb. 5—5 cm vastag, de ezeket csak részben lehetett szétválasztani. A vegyes (nem szétválasztható) leletekből barnásszürke színű, szemcsés anyagú fazekat is össze lehetett állítani, melynek kihajló pereme ferdén levágott, és csiga vonalas díszítésű.

20 (7. kép, 3.) Ugyaninnen származik a központi gödörből előkerült bordásnyakú edény peremének további két darabja is, ezenkívül egy szögletes peremkiképzésű cserépbogrács peremtöredéke, továbbá barna és szürke színű, apróra tört kaviccsal soványított, enyhén érdes tapintású, gyakran csigavonalas díszítésű fazékdarabok. Egy töredéken egy párhuzamos vonalból álló félkör alakú bekarcolt minta látható, mely lehet hullám vonalköteg részlete, de lehet önálló minta is.

21 Sok leletünk van, mely a kemence tapasztásának felső rétegéből származik. Ezekből három fazekat is sikerült összeállítani: az egyik szürkésbarna színű, tört kaviccsal és homokkal soványított, enyhén érdes felületű. Hordó alakját a széles fenék és a nyak hiánya erősen tömzsivé teszi. Ki-