Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Berecz Katalin: Római kori fibulák Zala megyéből I.

166 Berecz Katalin Az itt közölt darab fedlapos, tűtartóját a kengyel alsó oldalának csőszerűvé hajlításával képezték ki. Besorolása problematikus rendkívül rongált volta miatt, legközelebbi párhuzama Morvaországból ismert (PESKAR, 1972, Taf. 18:8.). 10. Állat alakú fibula (Kat. 42=5. kép 3.) Matouschek—Nowak Pferde 1. c. típus. Az antik művészetben gyakori az állatábrázolás. Az állatok közül a ló, mint a fibulák díszítőeleme, az egész Római Birodalom anyagában megtalálható. Az itt közölt példány plasztikus kidolgozású, s így az állatalakos fibulák készítésének késői fázisába sorolható (vö. JOBST, 1975,113. o.). Pontos párhuzama Noricumból ismert (MATOUSCHEK—NOWAK, 1985/86, 194—195. o.). A harmadik-negyedik századra keltezhető (JOBST, 1975,113.0.). 11. Horogkereszt alakú fibula (Kat. 46.=5. kép 6.) Böhme 49. o.=Jobst 34. B.=Riha 3.19.2.=Almgren 231. típus. A provinciális római horogkereszt alakú fibulák sok provinciában ismertek Britanniától a keleti tartományokig. Igen nagy számban kerültek elő a felső-germaniai—raetiai limes mentén, s Pannónia anyagában. Szabad Germania anyagába is bekerültek (vö. PESKAR, 1972, Taf. 19:6.). Az Impérium határtartományaiban kerültek elő inkább, a belső területekről szinte teljesen hiányoznak, így a katonai viselet kiegészítői lehettek (vö. RIHA, 1979,89. o.). A mi példányunk keret nélküli, balra forduló svasztika, díszítés nélkül. Különösen a felső-germaniai, nyugati tartományok területén fordul elő sűrűn (vö. RIHA, 1979, 89. o.). A második század harmadik negyedétől a harmadik század közepéig keltezhetók (RIHA, 1979,89. o. vö. JOBST, 1975,123.o.). 12. Omega fibula (Kat. 45.=5. kép 5.) Böhme 50=Fowler B. 1 =Jobst 35.=Ettlinger 51,=Riha 8. 1.3. típus. Az omegafibulák legnagyobb számban a mai Svájc és Dél-Németország területén kerültek elő. így a szakirodalom ott honos típusként tartja nyilván. Elsősorban az ottani őslakosság nőtagjainak viseletéhez tartozhattak (vö. ETTLINGER, 1973, 132. o.). A Duna-vidék: Pannónia, Noricum, Dacia anyagában ritkábban fordulnak elő. Előkerültek azonban olyan tartományokban is, mint Afrika (GERHARZ, 1987, Abb. 20.). A második század elejétől a harmadik század első harmadáig keltezhetők (vö. JOBST, 1975, 124. o.). 13. Csatfibulák (Kat. 43—44.=5. kép 4.) Az omegafibulák tipológiai leszármazottjainak tekinthető gyűrűfibulák egyaránt készültek bronzból és vasból. 13. A. (Kat. 44.) Böhme 51. b.=Jobst 36. A.=Riha 8.2.4. típus. E típus előzménye a Britanniában „Belgic Type" néven ismert, az első század első felére keltezhető széria (vö. RIECKHOFF, 1975,75. o.). Keller sírleletek alapján a férfiviselet részeként határozta meg ezt a típust, melyet a hagymafejes fibulákhoz hasonlóan a jobb vállon hordtak (KELLER, 1971,55. о.). Gyakorinak mondható a felső-germaniai—raetiai limesen (vö. BÖHME, 1972,46. o.), Galliában, Britanniában, míg a Duna-vidéken igen ritka, a környező Barbaricum anyagából szinte teljesen hiányzik. A harmadik-negyedik századra keltezhetők (vö. RIHA, 1979,209. o.). 13. B. (Kat. 43=5. kép 4.) Böhme 50. d.=Jobst 36. B. A forma megítélése nem egyértelmű a szakirodalomban funkcióját illetően: a gyűrűfibula egy változataként, illetve övcsatkéntis meghatározható (vö. BÖHME, 1972,46. o. és JOBST, 1975,126. o.). Hogy mégis fibulaként határozzuk meg, azt képi ábrázolásai teszik lehetővé (JOBST, 1975, 126. o.). Megtalálhatók a Rajna—Duna-limes mentén, a nyugati tartományok anyagában ritkák (vö. BÖHME, 1972,46. o.). A harmadik-negyedik századra keltezhetők. 14. Csuklós szerkezetű T fibulák (Kat. 47—50, 52.=5. kép 7—9, 11.) Böhme 28.=Jobst 25.=Riha 6.4.=Almgren 187.=van Buchem I—II.=Collingwood T.=Ettlinger 56.=Kovrig XIII.=Patek K. 1. típus. A csuklós szerkezetű T fibulák a szakirodalomban a hagymafejes fibulák előzményeként vannak meghatározva. (PATEK, 1942, 69. o., vö. BÖHME, 1972, 26. o. vö. JOBST, 1975, 87. o.). Kialakulásuk színhelye a Rajna— Duna-limes. Elterjedési területük a felső-germániai—raetiai limestől a Duna-mentén át egészen az Euphrates vonaláig terjed. Minden jel arra mutat, hogy a katonai viselet részei voltak, s a csapatmozgásokkal magyarázható ilyetén történő elterjedésük (BÖHME, 1972,62. skk.). A harmadik század elejétől a negyedik század elejéig lehettek forgalomban. 15. Hagymagombos fibulák (Kat. 51,53—59.=5. kép 10,6. kép 1—5.) Almgren 190—191.=PatekK.2.=Keller l—6.=van Buchem III—IV.=Ettlinger 57.=Jobst 26.=Riha 6. 5. típus. A hagymagombos fibulák eredetével kapcsolatban két nézet ismert: vagy az általános kora-közép-római típusokból, vagy az aláhajtott lábú fibulák csoportjából vezetik le (KUCHENBUCH, 1954, 5. skk., vö. KELLER, 1971, 26. skk.). Riha a két elmélet szintézisét javasolja: a közép-római kori formákból eredezteti, s egyben hangsúlyozza az aláhajtott lábú fibuláknak a formára gyakorolt hatását (vö. RIHA, 1979, 171. o.). Az egész Római Birodalom területén megtalálható ez a késő-római típus, feltételezik, hogy nagy gyárakban készülhettek a többi katonai felszereléssel együtt (KOVRIG, 1937,24.0. vö. PATEK, 1942,73.0.). Viszont feltűnő a hiányuk a Kárpát-medence Barbaricumhoz tartozó részén (PATEK, 1942, 73. o.). A férfiak viselték elsősorban, amint azt a képi ábrázolások (mozaikok, kőemlékek, diptychonok) tanúsítják. A sí-