Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Berecz Katalin: Római kori fibulák Zala megyéből I.

Római korifibulák Zala megyéből I. 167 rokban tett megfigyelések szerint a jobb vállra tették tűtartójával felfelé. Keltezésükre csoportonként térek ki. 15. A. (Kat. 51=5. kép 10.) Keller l.=Riha 6.5.1.=Tóth 1. típus. A forma 290—380 közé keltezhető (vö. TÓTH, s. a. 32—34.). 75. B. (Kat. 53—54 =6. kép 1.) Keller 3.=Riha 6.5.3.=Tóth 2. típus. A forma 340—360 közé datálható, rontott példányai alapján Pannoniában is gyártották (TÓTH, s. a. 36—38. o.) 15. С (Kat. 55.=6. kép 2.) Keller 3. B.=Riha 6.5.3. B.=Tóth 2. típus. Keltezése megegyezik az előzőével, (vö. TÓTH, s. a. 36—38. o.) 15. D. (Kat. 56—57, 59.=6. kép 3.) Keller 4. A.=Riha 6.5.4. A.=Tóth 2. típus. A forma 350—380 közé keltezhető, nem csak katonai táborok temetőiben, hanem polgári településeken is megtaláljuk őket (TÓTH, s. a. 37—38. o.). 15. E. (Kat. 58.=6. kép 4.) Keller 6.=Riha 6.5.6.=Tóth 3. típus. A formát a negyedik század végére keltezik. Díszítésük és aranyozásuk miatt e fibulák rangjelzőek, a Közép-Dunavidéken elterjedtek (TÓTH, s. a. 40. o.). A hagymafejes fibulák keltezési adatait Keller javarészt pannóniai temetők adatai alapján adta meg (vö. KELLER, 1971,26. skk.), Tóth Endre az utóbbi évek kutatásait összegezte (TÓTH, s. a. 30. skk.). Összefoglalás Gyűjteményünk 15 típusra oszlik. Egy részük Pannónia provincia és a környező tartományok területén koncentrálódik, illetve itt határozható meg a típusok kialakulása. Ilyen formák a noricumi—pannóniai kétgombos fibulák, a nor-pannon szárnyas fibula, a pannóniai trombitafibula. A Római Birodalom nyugati feléből kerültek ide a drótfibulák, a gall szárnyas fibula, az egyszerű gall fibula. Az északi tartományokból eredeztethető a vese alakú áttöréssel díszített fedlapú fibula. A pannóniai anyagban ritkább az omega- és csatfibula. A területünkön ismert szériákat gazdagítják az egygombos erősprofilú, a térdfibulák, a villáskengyelű, állat alakú, horogkereszt formájú, csuklós T és hagymagombos fibulák. A fibulák zöménél a tű rugós megoldású, melyet az egyik térdfibulánál, illetve a lófibulánál félig zárt tokban rögzítettek. A csat-omega és T, valamint a hagymagombos fibulák tűjét csuklóval kapcsolták a fibulatesthez. Egyetlen drótból hajlították a 6. és 7. számú fibulát. Öntéssel is készítettek egytagú (a fibulatest, a rugó és a tű egy tagban) példányokat a hajdani kézművesek: a 10—13. számú példányok tartoznak ide. Gyűjteményünk javarészt úgy készült, hogy külön öntötték a fibulatestet, s külön hajlították a rugót a tűvel. Vékony lemezből áll az egyik hagymagombos fibula (58. sz.). Eddigi tudásunk szerint a területen csak Zalalövőn vannak bronzművességre valló bizonyítékok. Az antik Salla központjában kisebb javítóműhely lehetett, erre utalnak az egyes, már közölt fibulákon megfigyelt öntési hibák, és egy félkész darab. Ezt támasztja alá egy kisebb bronztárgy öntőmintája is. Az elterjedési térkép 17 lelőhelye közül 8 temető, ahonnan a fibulák közel fele (46%) származik, 3 telep, ahol a fibulák 1/4-ét találták. Összesen 19 kapcsolótű minősült szórványnak (29%). A temetők, telepek rétegtani megfigyelései az anyag 3/4-ére vonatkoznak. Ezt használtuk fel a keltezési problémák megoldására. Figyelembe vettük az irodalmi keltezést is, csak ez jelentett fogódzót a noricumi—pannóniai kétgombos, a nor.—pannon szárnyas, az egyszerű gall, a vese alakú áttöréssel díszített fedlapú fibula, a villás kengyelű, állat alakú, horogkereszt formájú és az omegafibulánál, valamint a hagymagombos fibulák javarészénél. Nem módosította az általánosan elfogadott keltezést a gall szárnyas, a térdfibulák, valamint a csuklós szerkezetű fibulák rétegtani datálása. Érdekes, hogy a drótfibulák, az egygombos erősprofilú fibulák területünkön akkor kerültek használatba, amikor a Birodalom többi vidékén lekerültek a ruhákról. A pannon trombitafibulák általános keltezését jelentősen szűkítik a helyi rétegtani összefüggések. \