Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára

152 Tóth Sándor (Dl. 6525—6). Bukásuk (1397) után Zsigmond királytól' Eberhard püspök kapta meg 1401-ben Rezit (ZO II. 300—6), 1406-ban pedig — zálogosokra következve (1. Mályusz E.: Zsigmond-kori oklevéltár. II, 1. Bp., 1956, 2192., 3471. sz. — 1403—4) — Tátikát is (uo. 5118. sz.), megtartva ezeket haláláig (1419).

59 Ujabb birtoklási fordulatok után 1427-ben három Gersei Pethő testvér (László, Pethő, Dénes) kapta Zsigmondtól Rezit (Dl. 92718, beiktatással: 92724), 1437-ben kettőjük (Dénes 1429-ben már nem élt: uo. 102971) Tátikát (GyKOL IX. 641 ; 1438-ban Albert királytól is : ZO II. 493—6; mind/kettő beiktatással).

60 Keszthelyt Zsigmond Eberhardnak Tátilkával, de 1421-ben rokonainak (főleg János püspöknek: uo. 427—8), majd a Pethőiknelk már Rezivel adta.

61 Ezek birtoka 1469-ben már két tagban volt: Pethő (Péter) fiainak (János, György) panasza szerint osztályosuk, Miklós (László fia: 1. pl. Dl. 93283: 1458), keszthelyi részükön hatalmaskodott (uo. 93404). 1491-ben Fenéket II. Ulászló király mégis mindnyájuknak adta (GyKOL II. 43). A birtok eleven gócának ekkor már rég Keszthely számított. 1359-ben falu (villa: ZO I. 601—2), 1403-ban mezőváros (oppidum) volt, sőt, 1409-ben Eberhard városnak (civitas) mondta (uo. II. 366). 1359-ben királyi népek és vendégek (populi et hospites), 1398-ban saját esküdtbíróságuk alá tartozó polgárok vagy vendégek (cives seu hospites) lakták (uo. 278—9). Lőrinc-napi (aug. 10.) vásárát 1483-ban említik (Dl. 93560). Templom 1443 körül, amikor mindegyiket kifosztották, három volt Keszthelyen: Szt. Mártoné, a parókiális, Szűz Máriáé, a ferences és Szt. Miklósé (Dl. 94032; ügyvédi nyilatkozat). Ezök közül ma kettő van meg: a volt ferences a főtéren és (újjáépítve) a Szt. Miklós temetőkápolna a déli városrészen (vö. MRT 90). A Szt. Miklós-negyed és a két másik templom helyzetét térkép mutatja (K2 41: 1769). 1247-ben még csak Szt. Márton kápolnájáról beszéltek, Szt. Lőrincével együtt (НО VI. 46—7). Amaz 1368-ban már parókiális egyház volt: papja a pápának panaszolta, hogy a templomának alárendelt Szít. Lőrine-íkápolnát elfoglalták a ferencesek (MREV II. 199). A ferences kolostort, nyilván a kápolna helyén (amelynek címét az említett vásárnap tovább őrizte), mégis Létrehozták a Lackfiak, amint ezt főleg a szentély címeres zárókövei (MM I. 407, II. 458. k.) igazolják.

62 A hajó középső zárókövére két nádszál között vadkacsát (CSEMEGI 140) — alighanem Gersei Pethő címert — faragtak.

63 1503-ban Miklós özvegye, Margit tetemes összeget hagyott végrendeletileg a ferenceseknél folyó munkákra, külön említve a készülő ezüst építményeket [edificia argentea que fiunt; Dl. 93710, zalavári konventi átírásban: 93704; vö. ENTZd 254—6). Kúriája (kőháza) a földesúrnak Keszthelyen bizonyára már 1421 előtt volt: Albeni Rudolf lemondása (1435) szerint a birtokot János püspök ezzeli szerezte (curia seu domus murata; GyKOL IX. 629). A következő 70 év adatai ugyanerre, de más építményekre is vonatkozhatnak.

64 1512—3ban János fia Ferenc (vö. 63. j.) a Szt. Miklóstemplomnál új kőházat építtetett 4/4 telken; nagybátyja, György kikötötte, hogy osztozáskor számára azonos méretűt hasítsanak ki (Dl. 93768).

65 1520-ban György és fiai (Antal, György), továbbá jobbágyuk, Méhes Márton kúriájáról esik szó: az előbbiekre aug. 24-én a János és fia, Ferenc birtokrészén élők, az utóbbira szept. 9-én Miklós fia Ferenc emberei támadtak (Dl. 93820—1). 1548-ban Antal kúriáját említik (CP 52. 361v). Az újkort a két vár alig érte meg. Tátikát 1522 előtt, Rezit 1550 táján felújították

66

, de 1589 őszén György fia János fia Pál (Antal fia Ambrus halába után ágának fórfiörököse) szerint mindkettő romos volt (GP Z 297; ez év tavaszán török támadás érte a vidéket, 1. Takáts S.: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp., é. n.

2

, 318). Ekkor már rég megvolt a keszthelyi erőd, amelyet a kolostorból alakíttatott ki János fia Ferenc fia ifj. János (1. 66. j.), amint ezt maga állította, dunántúli birtokait testvére, Gáspár özvegyének és fiainak (Kristóf, Mihály) engedvén át (T—1: 1573).

67 Az említett kúriák 1600—50 között már inkább csak emlékként élhettek. 1614-ben Gáspárnak (János fia Pál fia; 1. GP M 727: 1604) más házhellyet ígértek őseié helyett, amely a várban vagy erődben (in Castro seu fortalitio), alkalmatlan helyen volt (uo. Z 320a), 1649-ben László (Gáspár fia; 1. uo. 341: 1625, E R—37 10: 1647; vö. 63. j.) a magvaszakadt Zsigmond puszta kúriáját kapta III. Ferdinánd királytól (uo. 11 et NB).

68 A kolostor-erőd, a kor fő birtokosi lakóhelye, lassanként kicsúszott a család kezéből. 1618-ban, amikor Ferenc fia (ifj.) János utódai birtokaikat vissza akarták cserélni, erről Kristóf lányait, Katát (Bakács Sándomé) és Sárát (Darabos Jánosné), továbbá István (Mihály fia) özvegyét értesítették a kolostor-őrhelyen (claustrum seu praesidium: GP Z 324). Az özvegy részén 1626-ban Bakácsné és Sára lányai (Kata: Sárkány Miklósné, Judit: Lengyel Lászlóné, Krisztina) osztoztak (uo. 345). Utóbb László, használva a bélai (1. 68. j.) Gergely és Ádám (más István fiai) dunántúli örökségét is, nagy várbeli részt szerzett, de ezt 1678. máj-ban özvegyének, Thököly Máriának ítélték (E R—37 41). A bélaiak a családi vagyont visszaperelték (1678. dec: GP Z 557b), de a várbeli rész nem maradt az övék: az özvegytől és új férjétől, Nádasdy Istvántól hűtlenség folytán a kamarához, majd (némi kerülővel) herceg Eszterházy Pál nádorhoz került (E R—37 50: 1686—92).

69 A váron már 1600 körül többször építkeztek (T—1: 1608).

70 László a maga lakrészét jelentősen bőví-