Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása II.

A középkori Szentmihály falu ásatása II. 195 család is lakik. Végül a K-felé fekvő féltelek (negyedrészben ez is puszta) jobbágycsaládja következett.

21 Ügy véljük, a XIV. században az ÉK-fölé vivő mélyút másik oldalán is megtelepedtek, bár itt már hosszú külső telek kialakítására nem volt mód. (így egy igazi második házsor nem jöhetett létre.) Talán e féllltelek szántóföldjének nyomát fedezte fel Nováki abban az ÉK—DNy-i irányú földteraszban, amely már térképünkön kívül esik az É és ÉK-feilé vezető mélyutak közt. Végül az összeírásban utolsóként említett féltelek szerintem ugyancsak a K-i linea folytatásában volt (talán a későbbi 9. vagy 10. ház), de közbül már ekkor is olyan nagy szakasz volt üres — mégpedig régtől fogva, hisz pusztatelekként sem vették számba őket ! —, hogy a linea : házsor megjelölést nem használták. (Nováki megfigyelése szerint itt ismét egy ÉK-i irányú terasz kezdődik, lásd cikkét.) A XV. (század folyamán, talián főleg végén nyerhette vissza a falu régi lélekszámát néhány generáción keresztül, de nem sokáig. Az 1524. évi öszszeíráskor ugyanis Szentmihály, ugyanúgy mint Várfölde, Aszivágy (Szilvágy?) kisszámú jobbágygyal, földnélküli zsellérrel, pusztatelekkel szerepel már. "Újrakezdődött — folytatódott — a régi történet, bármilyen szívósan ragaszkodtak is az itt élők falujukhoz. Ügy véljük, az 1509. évi pestisjárvány, mellynek zalai és somogyi pusztításáról szólnak adatok (20—60%-os elnéptelenedés — SZABÓ I. 1966, 173.) lehetett a végső ok e falvaknál is. A falu pusztulása A falu elpusztulásának, felhagyásának pontos évét nem ismerjük, erre a feltárás sem adott biztos támpontot, de az írásos említéseikből sem derül ki. 1531 és 1559 között nevét ugyan többször is említik (1531, 1548, 1552) — mindvégig a Banff y csallád birtoka — de a dica jegyzékekben a szomszédos kis falvakkal együtt szerepeltetik („Bwnya, Zenthmyhal, Bwnnyaszywagh, Dyczche" 1548: — összesen 7 1/2 porta, 1/2 judex, 3 déserta, 3 nova donius, 33 pauper. „Bwnya, Azzyag, Zenthmyhal" 1531: Banffy Antal 15 porta, pauper 5, déserta 4.). Ezekben az években tehát az itteni falvak már annyira kipusztultak, hogy csak összesítve volt valamelyes értékük, lakosaik közt egyre több a teljesen elszegényedett, s vannak elpusztult, de még számbavett házak is. (Az 1548-ban, majd 1552-ben összeírt 3, illletve 2 új ház bizonyosan valamelyik nagyobb falu lakóinak próbálkozása új élet teremtésére.) A legutolsó adat, amely Szentmihály életét még jelzi, de mutatja, hogy pusztulásának folyamata már erősen előrehaladott állapotban van, 1524-^ből említi a Bánffy birtokok közt: „Zenthmyhal villa" sessiio media 2, ebből 1 déserta; inquilinus l.

22 (Ez valószínűleg csak a falu fele.) Az egykori erdőségek területén létrehozott irtásfalvak elpusztulását, elnéptelenedését azonban nem szabad teljes egészében az erőszakos külső hatások (pestis, háborús feldúlás) eredményének tekinteni. Ez csak a végső lökést jelentette, olyanfokú elszegényedést és létbizonytalanságot, amit nehezen lehetett túlélni. Az újrakezdésnek hoszszabb távon nem csak a további háborús eseményeik jelentettek gátat, de a falu eredeti nehézségei is. A középeurópai irtásfalvak történeti vizsga Lajta már rámutatott, hogy maga a kedvezőtlen földrajzi helyzet, a kedvezőtlen talajviszonyok (az erdő helyén a vékony termőtalaj), a föld kimerülése is hozzájárult. Az ilyen falvak gazdasági helyzete fokozatosan romlott — s gyakran nem is rendelkeztek elegendő szántófölddel. Thüringia területén Weimar körzetében 1350—1550 között a települések l/3-a teljesen vagy részben puszta, s ezek nagy része a későközépkori irtásifalvak (kategóriájába tartozott.

23 A morva felföld területén található puszta-falvak nagy részénél egykori szántóföldjeik helyéin ma erdők vannak. Az itteni falvaknál 40%-os pusztásodást lehet kimutatni, s a középkori erdőségek területe az újkorban (többször csak a legutóbbi 150 év során) 33%-al növekedett.

24 Ezt csak az magyarázhatja, hogy itt az erdők ismét visszafoglalták eredeti kiterjedésüket a földek felhagyása (a XV. sz.-ban és a XVI. sz. első felében) után. Énnek a folyamatnalk tanúi a nálunk megismert példák is a Dunántúlon. Hogy Szentmihály és környező falvak jó része nem tudta átvészelni a török hódítás idejét, annak ilyen belső adottságok is okai lehettek.

25 (10. kép.) összefoglalás Az ásatás korlátozott terjedelme és a rossz megfigyelési körülmények miatt kevesebb információt kaptunk a faluról, mint szerettük volna. Mégis sikerült néhány fontos megállapításra jutnunk. Elsősorban a falualaprajzot, telekfoirmákat és az építkezés néhány jellegzetességét deríthettük fel. A falu típusa: egysoros erdőtelkes falu, annak talán legkisebb változatában: egyetlen rendben sorakozó házak (linea) mögötti csatlakozó földökkel. Földrajzi helye és történelmi körülményei fejlődését alig segítették, végül pusztulását okozták. Korábban nyitott kérdés volt, most támpontokat kaptunk alapításának korára is. Az 1. és 9. házak leletei szerint ez a XIII. század, valószínűleg második fele. Alátámasztja ezt a templom formája és az a jellegzetesség is, hogy a falu nevét ennek védőszentjérőll kapta.

26 Ezek a XIII. századtól kezdve divatos megoldások. Bár teljes házalaprajzot nem ismerünk, látható, hogy az agyagkemencés, fából épült füstösház határozza meg a falu építkezési módját. Korábban,