Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Közlemények - Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása II.
196 Holl Imre a sarvalyi középkori házak típusának meghatározása során leszögeztük, hogy azok a nyugati magyar ház fejlődési rendjének első évszázadaiban másfajta építési módot követtek, mint azt addig a népi építészet kutatása (Bátky Zs., Tóth J. 1933— 1975 között) — késői példákból visszafelé következtetve — feltételezték. 27 Kétféle fejlődési sort állítottunk fel (pincés házaik, kamrás házak : HOLL 1979, 47—49.). Mindkettőnél a pitvar kialakítása viszonylag ritka és akkor is csak a fejlődési sor végén található, de sosem alakul konyhává (HOLL 1979, 14. kép). A füstösház kemencéjének száját egyik esetben sem fordítják el a pitvar-konyha felé, a régi megoldást mindvégig megőrzik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kályháskemence-kályha használata ettől a háztípustól hosszú ideig idegen. Bár Szentmihály házainak pontos beosztását nem ismerjük, az kiderült, hogy itt is a kemencés füstösház volt az általános (a kemencés helyiség gyakran az elülső, néha — talán későbbi fejlődési megoldásként: 9—10 ház — hátra kerül); a kemence száját itt sem fordították el 90°-kal, tehát füsttelenített szoba nem alakul ki. Csak egyetlen házban állítattak kályhaszemekből és díszített csempékből rakott kályhát, s nem véletlen, hogy ez a falu elllső háza! Lakhatott itt a falusi bíró, vagy a pap (?), mindenképpen vezető em1 HOLL I., A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az 1. házi és kályhája. Zalai Múzeum 1 (1987) 161— 177. 2 Az ásatása megfigyelést Tamási Judit és Takács Miiklós végezték. 3 Kocsány talán tölgy — Quercus petraea. Dr. Babos Károly (meghatározása. A 4. házból és a 9. ház 2. sz. cölöplyukából. 4 Kassai M. Katalin (M. Mezőgazdasági Múzeum) meghatározása. 5 A későközépkori kések több típusának meghatározását adtam a mesterjegyek azonosítási lehetőségeivel: HOLL—PARADI 1982, 71—75. 6 AzJ állatcsontanyag feltűnő hiánya volt jellemző Kalicz N. közlése szerint több ősikori ásatásnál is. melyet Zala megyében végzett (Kustánszeg, Nagykanizsa-Sánc, Becsehely 1. lh., Letenye—Szt. Kereszt) . 7 HANULIAK, M—ZABOJNIK, J., Studijné Zvesti AUSAV 19 (1981) 55—65. 8 XIII. 8Z.-i leletanyagban: MIKLÓS ZS., ArchÉrt. 108 (1981) 247. 0 A hazai vasból kovácsolt dorombok inkább hosszúkás és keskeny formájúak, ilyen rövid-szélesebb forma a budai királyi palotából került elő. (Közöletlen.) 10 A későközépkori ollók típusairól: HOLL—PARADI 1982, 62—65. E típusból Sarvalyról 10 db-ot közöltem, megemlítve távolabbi analógiáikat. Formájuk nagyfokú egyezése mutatja, hogy nagy mennyiségben készített kereskedelmi áruk, széles körű piaccal, A jobb állapotban megmaradt darabokon mesterjegy van. ber, s egyben a különböző ügyekben itt megfordulók vendéglátója. (A kályha leírását lásd az I. részben.) A XV. sz. második felében megépített kályha szája a szoba belseje felé nyílott, tehát belső fűtésű volt. Ez a megoldás az első példa az inkább csak a XIX. századból ismert és ritkábban használt elrendezésből. (Az általánosan követett megoldás a kályhák esetében ugyanis az volt, hogy tüzelésüket egy másik helyiségből, vagy a folyosó felől végezték: így a füstöt a" szobától távol tartották. A szoba belseje felé nyíló tűztér esetében már mindenképpen szükség van egy kályha-ajtóra, valamint a tüzelőtérből a fal felé vezető füstelvezető-csőre.) — Egyre inkább úgy látjuk, a kályháskemence használata a nyugati magyar háztípusnál a XV. sz. végén is kivételes, feudális-polgári hatás, mely csak a falu egy-egy rangosabb lakójánál tűnt fel — itt például az 1. házban. Kivitelezésében, díszítésében ugyanakkor a népművészeti elemek már megjelennek (lásd I. rész, 7— 12. képe). Szentmihály a telepített erdőtelkes falu szerkezetét mindvégig megőrizte, nehéz sorsát külső (társadalmi, politikai, elemi hatások) és belső okok (gazdasági adottságok) irányították. Története az ilyen kis településeik jellegzetes példája helyi, de középeurópai értelemben is. 11 Csak a 9. háznál lehetett cölöplyukaikat találna. Ezek közül az 1. a. ház hossztengelyében van, a 3—4. pedig az egyik korábbi házhoz tartozik. Sorban egymás mellett csak a kemencével szembeni alapárok és cölöplyukai sorakoznak, de ez csak egy 3 m-es szakasz. Ez nem elegendő egy teljes egészében cölöpfalas felépítésű ház szerkezetéhez. Inkább úgy tűnik, olyan talpasházalk álltak itt, melyeknél ágasfás alátámasztású szelemenes szerkezetű tetőszék volt. (Lásd az 1. és 2. cölöplyukat.) Ilyen talpasház estében is használtak — bár esetünkben kivételes. Sarvaly faluban is csak egy háznál volt ágasfa helye kimutatható, a 17. ház 3. helyisége mellett. (Feltételeztük, hogy ez a konyha két válaszfalának gyengébb statikai megoldásából adódott: tapasztott sövényfal. HOLL 1979, 41.) 12 Tölgyía-talpgerendás ház gyakran 100 évet is megél! — Házaik átépítése azonos helyen: Gsepely, udvarház, XIII. sz— XVI. sz. közepe. KOVALOVSZKI J., Ásatások Gsepelyen. VMMK 8 (1969) 241—244. — Turkeve—Móric: 4—4. a— с házak, négyszeri átépítés. MÉRI I., ArchÉrt. 81 (1954) 143. — Alsóausztria, Gang: egysoros, szialagtelkes falu a XII. sz.-tól a XVI. sz. elejéig; kezdetben cölöpvázas házak, később agyagfalú ház azonos helyen. FELGENHAUER, F.—FELGENHAUER—SCHMIEDT, S., Die Wüstung Gang... Archaeologia Austriaca 10 (1969) 25—67. 13 Számos esetet ismerünk, amiikor az elpusztult falu leletanyagából leginkább csak az utolsó évszázad, főleg az utolsó évtizedek tárgyi anyagából kerül elő lelet. Oka az, hogy még a cserép is — minden tartóssága ellenére — megsemmisül, szétfagy, széttapossák a helybenlakás során. Pd. Sarvaly esetében Jegyzetek:
