Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása II.

194 Holl Imre oklevelek rövid adatai a birtokviszonyok rögzítését célozták, a falu történetét amúgy is csak ritkán említik. Részletesebb történeti kép ezért esetünkben is csalk a megye legész déli részének átfogó vizsgálata során rajzolódna ki, részletesebb forrásokkal rendelkező központok bevonásával. Megpróbáljuk azonban egy XIV. sz. végi birtokfelosztást rögzítő oklevél nyomán a falu és szomszédos más, ebben szerepülő falvak adatait egybevetni. {Ekkor a terület nagy része már a lindvai Bánffy család birtoka, az is maradt pusztulásáig.) 1389. március 6-án folytatódott a vasvári káptalan előtt János bán, valamint István bán fiai, Miklós és László közt az alsólendvai uradalom birtokainak, falvainak kettéosztása.

18 Számos más falu sorában következnek akkor egymás után Haraszti (Harazty, ekkor már csak faluhely, locus ville), Várfölde (Varfelde), Dice (Dychye), Szilvágy (Azyagh egy névtelen „Patak" mentén), Szentmihály (a Ny-i telkek közül egy É-felé Aszivágy felé fekszik!), Bunya (Bunya) majd Szentgyörgy (Zenthgyurg, Ny-i házsora a Páka folyó közelében állt: ma Bánokszentgyörgy az Alsó-Válicka patak melilett). Összehasonlításuk során legelőször az tűnik fel, hogy valamennyi utcás falu,

m — magát az utcát ugyan nem említik — mert a felosztást „incipiendo in linea" végzik, tehát házsor szerint; ezekből a házsorokból mindenütt kettő van. Keleti és nyugati iineát Szilvágy, Szentmihály és Bunya falvaikban találunk ékkor — ezek tehát nagyjából É—D irányú hosszanti fekvésüek; Várfölde és Dice pedig É-i és D-i iineát házsort mutatott. Szentgyörgy valamivel bonyolultabb lehetett, Ny-i házsoron kívül egy É-i házsorral is rendelkeznek. Az uradalom kis falvai közé tartoznak, az össze-' írt telkek száma: lakott pusztc Í összesen — összes család Várfölde 2 — 2 4 Dice . 6 5. 11 7, Aszivágy 6 1 7 9 Szentmihály 4 1 5 5 Bunya 6 — 6 10 Szentgyörgy 8 1 9 12 Jellemző, hogy némely esetben azonos telken két név is szerepel, tehát már két család él; megkezdődött, vagy folytatódott az elszegényedés folyamata, az elvileg önállósult második család (például a fiú, vagy a testvér) nem tudott saját telket szerezni. Ráadásul ez nemcsak egésztelkek esetében (SZABÓ I. 1969, 156.) történt meg, hanem fêDtefek nagyságúin is. A falvak területének, művelhető földjeinek kicsiségére mutat az is, hogy az egésztelek viszonylag ritka, Várfölde, Szentíhihály esetében már nincs is ; Bunya egyetlen egésztelkén is két testvér él. Csák Szentgyörgy nagyobb, hisz az itteni telkek közül öt egésztelek (integer) és hároim féltelek. Dice, Aszivágy és Bunya falvakban 1—1 kovács lakik (az utóbbiban a Ny-i házsor elején), Szentgyörgyön kettő is egymás mellett. Szabó dolgozott Aszivágy faluban (a villicussal együtt az egyetlen egésztelken élnek), ezenkívül bírót (villicus) Dice egyik félteikén említenek. Feltűnő körülmény az összeírásban sűrűn szereplő puszta telkek. (Lásd a táblázaton.) Ezeken kívül még gyakoribb, hogy a lakott telek esetében is többször megjegyzik: „cum quartali deserto médius" — tehát féltelek és egy negyed pusztatelek. Valószínű, hogy a lakott telken előzőleg még egy család élt, de most már nincsenek ott. Ezek tehát a falvakon belüli pusztásodási folyamatra utalnak. Kétfajta különböző ok összegeződésére gondolhatunk: egyrészt a gazdálkodási körülmények elszegényítő hatására, másrészt hatalmaskodások anyagi kihatására.

20 Ezek nem is a távolabbi .múltban zajlottak talán le. Hiszen Haraszti fallu az 138l-es osztozáskor még 4 telekkel szerepelt, viszont 1389-ben már lakatllan, ahogy erre a figyelmet felhívták (HOLUB, 278.). Dice falu az 138l-es osztozáskor még 16 lakott és 8 puszta telket számlálhatott (HOLUB, 183.) most már feleannyit sem! A birtokos főúri családon belüli ellenségeskedésnek egyik — nemsokkai korábbi! — esete ismert: 1388 februárjában rendelt el Zsigmond király vizsgálatot az itt szereplő Lendvai (Bánffy) család Miklós fia hatalmaskodása miatt. Csernus zalai faluban a János bán falurészében álló két jobbágyházat (domos ac curias... jobagionum) felégetve a két jobbágyot saját birtokrészére, a falu másik részére erőszaikkáll átvitette (MÁLYUSZ 1951, 437. sz.). Ez lehetett a nyerészkedés legegyszerűbb módja a birtokos részéről, de a gazdálkodás békés menetét, a falu életét súlyosan megzavarta. Nem ismerjük Szentmihály életének kezdeti szakaszát, de feltehetjük, hogy a XIII. sz.-i telepítéskor 10—12 háznéppel számoltak és gyarapodásában is hittek, hiszen templomot építettek. A fellendülést azonban a falu szűk határa, földajzi helyzete -— más irtásfalvaikhoz hasonlóan — hoszszú távon nem engedte meg. A családok gyarapodása során inkább a meglevő külső- és belsőtelkek osztódása következett — a legszegényebbek át is költözhettek más faluba — s így a családok száma a XIV. sz. közepén sem haladhatta meg a kezdetit. A továbbiak során erőteljesen pusztulásnak indülll, 1389-ben már csak 5 család adózik. A keleti házsorban egy féltelek (de negyedrészben puszta) és egy negyed telek kerül csak összeírásra. A nyugati linea egy negyed pusztatelekkel szerepel, majd az Aszivágy falu felé egy félteiken két